Hellish Love

Évekig titkoltuk

Pakoltuk a bájitalokat, már a végénél voltam amikor éreztem,hogy nem tudok hátra menni, megfordultam és Draco mellkasának ütköztem.

-Bocsi! Véletlen volt! Nem tudtam,hogy... -Draco az újját a számra tette.

- Kicsit maradj csendben - nevette el magát. -Segítek és akkor hamarabb kijutunk innen.  -elvette az újját a számról majd a maradék pár bájitalt elrakta majd el hoppanált velem együtt a szobámba. -Akkor... van valami fekete ruhád?

-Igen van. Ez jó lesz? - elő vettem egy fekete inget, egy hosszú szárú harisnyát és egy magassarkút.

-Ha felveszed megmondom - mosolygott rám. Én bolintottam majd bementem a fürdőbe és felvettem a ruhát. Kimentem a fürdőből és vártam ,hogy Draco mondjon valamit.

-Na? Nem jó? Vegyek fel mást?

-Ez tökéletes lesz Emma! - harapta meg a száját. - Akkor... menjünk... - megfogtam a kezét és elmentünk a Malfoy kúriába. Bementünk a nagy ajtón és ott ültek a Halálfalók.

-Áh, szóval ő az a lány aki fontos neked, Draco? - Kérdezte Ő, akitől mindenki fél. - Ülj le, Draco. - Draco leült majd Voldemort a mutató újját az államra rakta és úgy emelte feljebb a fejem. -Mi a neved?

-Emma Weasley...

-Áh, mindent hittem csak azt nem ,hogy Weasley vagy. Nem is hasonlítasz a többiekre. Neked nem vörös a hajad. Na sebaj. Mardekáros vagy ha jól tudom, igaz? - bolintottam.-Mostantól te is hozzánk tartozol. -Engedte el az állam majd a kezemet megfogta és a pálcáját a kézfejemre tette, elmormolt valamit és a jegy megjelent nekem is. -Most pedig ülj le Draco mellé.  -Leültem Draco mellé. -Most,hogy Emma Weasley közénk tartozik meg kell beszélnünk pár dolgot, amit Draconak és Emmának nem lenne kívánatos hallani. Szóval Draco, menjetek fel egy szobába és maradjatok ott amig nem küldök értetek valakit. -Mi bolintottunk majd felmentünk egy szobába és becsuktuk az ajtót. Leültem az ágyra majd Draco is leült mellém.

-Minden rendben van? - kérdezte. -Persze, miért? -Mert kicsit sápadtnak tűnsz. -Tényleg? Oh, akkor lehet,hogy csak fáradt vagyok..

Egy ideig csak egymás szemébe vesztünk el majd Draco a fejével közeledett az én fejemhez, az ajkaink közt alig volt hely, Draco azt a kis rést is bezárta majd az ajka rá tapadt az enyémre, imádtam ezt az érzést, az ajka puha volt, meleg, és teljesen jól passzolt az enyémhez. Fel állt majd húzott magával, felemelt, én a lábamat automatikusan a dereka köré fontam, majd éreztem ,hogy a fenekem egy kemény,hideg asztalra érkezik, a hátammal ameddig tudtam addig mentem, mert elértem a hideg falat is, a lábamat szét nyitottam,hogy jobban hozzám férjen Draco. Ekkor elszakadtam tőle.

-Baj van? - kérdezte, majd kicsit hátrébb ment.

-Nem, csak... tudod én 3.ban amikor a vonaton voltunk teljesen beléd zúgtam... és most itt tartunk, a 6.évünknél és azóta se mondtam el,hogy mit érzek irántad... -hajtottam le a fejem.

-Tudod, a 3.évünknél a vonaton alig tudtam el hinni,hogy te vagy az, annyira gyönyörű lettél... és onnantól kezdve tudtam,hogy beléd szerettem.. és nem vagy egyedül, én is azóta titkolom az érzéseimet irántad... 

-Akkor...? -Nem tudtam végig mondani mert Draco újra az ajkamra tapadt és egy kis idő után eltávolodott tőlem.

-Szerintem ez elég magyarázat. -Mosolygott rám. -Emma Weasley.... szeretném ha a baràtnőm lennél...

-Ezt megse kell kérdezni, persze,hogy leszek a barátnőd! - mosolyogtam rá majd a nyakkendőjénél fogva magamhoz húztam, újra a két lábam közé állt, majd egymásra tapadtak az ajkaink. A számba bejutást kért a nyelvével, én megadtam neki, ő meg elégedetten mosolygott bele a csókba. Míg ő engem csókolt és a ruhájához nyúltam,hogy leszedjem róla de megfogta a kezem.

-Nem, nem, ezt nem most-Egy kajám vigyor jelent meg az arcán.- Majd ha ketten leszünk. -Én bologattam mint egy kutya akinek a gazdája megmondja mit csináljon, Draco az ajkát rá tapasztotta az enyémre és tolt jobban hátra úgyis,hogy már a falnak ment a hátam, ő az egyik kezével a fejem fölé rakta a kezeim és a nyakamat kezdte el szívni. Egyszer csak berontott Narcissa az ajtón mi meg rögtön szét repültünk.

-Gyerekek, a Nagyúr végzett a beszédjével, elment már, szóval menjetek vissza Roxfortba. -Majd Dracora mosolygott és kiment.

-Oh istenem... -forgatta meg a szemét.

-Mi az? - mosolyogtam rá.

-Anyám látta ahogy csókolozunk ráadásul... ITT, a Kúriában, és azért mosolygott rám mert tudta,hogy úgyis össze fog ez jönni, ahol éppen most tartunk mi ketten. -Forgatta meg a szemét majd egy halvány mosoly jelent meg az arcán. - Na de, menjünk akkor vissza Roxfortba.