Hellish Love

Nem tudom..

Teltek a napok amikor elérkeztünk a mai napi gyűléshez.
Leültünk a szokásos helyünkre.

- A Nagy úr engem kért meg ,hogy mutassak nektek valamit! - Mondta Lucius.

- Akkor ez most gyűlés vagy nem? - kérdeztem

- Amit hiszel , ha gyűlest hiszel akkor gyűlésen vagy. De amúgy csak felvilágosítalak ,hogy nem gyűlés.

- Hahaha! Itt vannak! - Nevetett Bellatrix.

Egy ideig nem bírtam felfogni de amikor jobban megnéztem akkor láttam,hogy Hermione, Ron és Harry is ott van.
Én Draco kezét kerestem,hogy valamit tudjak fogni...

- Nyugalom, itt vagyok Em.. - Éreztem ahogy Draco keze hozzá ér az enyémhez majd megfogja.

Harry feje felém fordult majd sokkolva nézett engem én meg csak lehunytam a szemem.

Majd amikor feleszméltem..

- TÜNÉÉÉS!!!! - Kiáltotta Bellatrix. - Gyere Draco, ne félj!

Draco elengedte a kezem és oda sétált lassan Bellatrixhoz majd ő megfogta Draco kezét és leguggolt a fiú Harry elé.

- Na? Ő az?!

- Nem tudom... - Hallodtam ahogy izgul és próbálja nem kimutatni a félelmét.

- Draco! - Lucius a fia nyakához nyúlt és azt fogta- Ha ide hívjuk a Nagy úrat és kiderűl,hogy nem ő az akkor meg is ölhet, nézzed meg jobban! Akkor a Nagy úr kegyes lenne velünk és minden a régi lenne! Érted??

Draco csak bologatott majd apja elengedte őt és még mindig csak nézdte Harryt.

- Nem tudom ,hogy ő e az...

Draco felállt és oda jött mellém majd a kezemet kereste én meg megfogtam a kezét.

- Hm.. értem, vigyétek a két fiút! Én meg elbeszélgetek vele kicsit csajosan! - Ment bele Hermione fejébe.

Nem kellett volna közbe avatkoznom..

- HAGYJA ŐT BÉKÉN!! - Mentem oda. Bellatrix felém fordult és a pálcáját rám szegezdte.

- CRUCIO!!! - Kiabált rám Bellatrix. A földön szenvedtem és csak rángatoztam és fájdalmasan sikoltottam.

- BELLATRIX!! HAGYJA ABBA KÉREEM!!! - Jött oda Draco és rám nézett. Bellatrix nevetve hagyta abba a kínzásomat.
Draco nem mutatta ki de tudtam ,hogy sírni tudna most, úgy ahogy én amikor vele tették ezt...
Nem hallottam semmit...
Fáradt voltam....
Gyenge..
Csak a régi életemet szeretném vissza kapni...
Ilyen nagy kérés?

Már csak azt éreztem ,hogy lecsukom a szemem...

- Mi történt?... - kérdeztem.

- Em! Istenem! - Draco a nyakamba borult és eláztatta a ruhámat a könnyeivel. Szörnyű volt a fiút sírni hallani... - Sajnálom... - húzodott el tőlem.

- Nem kell semmit sajnálnod... Hermione..? Harry? Ron?...

- Nem tudom... csak annyit ,hogy már biztonságban vannak..

- Hol vannak?!

- Megjelent Dobby és elvitte őket..

Teltek a napok... amikor megint Dracora keltem fel..

- Draco! Draco nyugi, itt vagyok! Kelj fel! - Rázdtam meg szegény fiút.

- Megint..? - kérdezte

- Igen...

Draconak a kínzásom óta vissza jöttek a rémálmai , ugyan az az álma. Roxforti csata... meg én.. ahogy... meghalok..
Ott hagyom őt... egyedül...
De ez nem fog bekövetkezni... nem fogom itt hagyni...

- Jól van, nyugi. - Draco szívverése kezdett a normálisba vissza térni és ő is kezdett megnyugodni.
Simogattam a homlokát  hátha neki is segít ez.

Anyám, amikor még kicsi voltam és rémálmom volt vagy hasonló, éjszakánként át jött és amikor megnyugtatott ,hogy minden rendben akkor ahhoz ,hogy normálisan vissza aludjak a homlokomat simogatta..

Igazam is lett, Draco újra vissza aludt.
Próbáltam én is vissza aludni de nem ment. Csak mi voltunk Dracoval az egész házban. Gondoltam kimegyek kicsit levegőzni.

Csendben kikászálódtam az ágyból és lementem és felkaptam egy pulcsit ,hogy kimenjek, hideg volt ezért inkább vissza mentem és lent maradtam és csináltam egy forrócsokit. Leültem a kanapéra és bekapcsoltam egy kis zenét halkan.

- Hát te?

Meghallodtam a hangot majd megfordultam és Draco volt mellettem.

- Nem tudtam aludni- Vontam meg a vállam. - De te aludhatnál.

- Nem tudok úgy aludni ,hogy nem vagy ott. - ült le mellém. - Miért nem tudsz aludni?

- Nem tudom... - Mondtam. Persze ez nem volt igaz.

- Em, tudom,hogy ez nem az igaz, mi a teljes igazság?

Letettem a poharat..

- Jó... igen nem ez a teljes igazság... viszont azt tudom,hogy ÉN nem tudom miért csinálom ezt... nem tudom ,hogy miért tartok ott ahol... miért tért vissza... miért nem élhetek veled rendes életet? Aggódok a barátaim és a bátyám miatt!
Nem tudom ,hogy hol lehetnek! Nem tudom,hogy hogy vannak! Nem tudok semmit róluk! ÉS KURVÁRA HIÁNYOZNAK!!  - Itt már megállhatatlanul folytak a könnyeim..

- Em, Drágam... istenem... - Draco az ölébe rakott és szorosan magához ölelt és most én voltam soron ,hogy könnyes legyen Draco teste is.. - Tudom... hogy nem tudom neked megigérni ,hogy minden rendben lesz, minden jó lesz... de nem megy... nem tudom megigérni ezt... én sem tudom mit tegyek... tehetetlen vagyok...