Hellish Love

Újra Roxfortban

- Szóval... - Kezdett bel a mondandójába Voldemort. - Mint tudjátok, meg fogjuk támadni a Roxfortot!
Viszont Emmát és Dracot arra kérem,hogy ti holnap menjetek vissza a Roxfortba!
És nem szólhattok senkinek,hogy honnan jöttetek, hogy támadni fogunk. Semmiről sem! Értettétek?! Különben titeket is megöllek! - Mi bologattunk.

Én csak előre fele néztem és a gondolataimba merültem el amikor megéreztem egy meleg kezet a combbomon, oldalra néztem és Draco rakta a kezét a combbomra.
Oda hajolt a fülemhez majd megszólalt halkan:

- Nyugalom, itt vagyok,mint mindig. - Ekkor húzodott volna el tőlem amikor ránk szólt Voldemort.

- Draco! Emma! Ne itt... intézzétek el a dolgotokat!

Draco szemforgatva elhúzodott tőlem de a kezét nem vette el.

Felmentünk a szobába amikor vége lett a gyűlésnek.
Mint megtudtam holnap vissza kell mennünk újra Roxfortba. Sok minden változhatott.
Nem tudom felfogni,hogy megfogjuk támadni a sulit...

- Minden rendben..? - Kérdezte Draco.

- Persze, nyugi. - Egy halvány ál mosoly jelent meg az arcomon, most Draco lebolintotta amit mondtam, de tudtam,hogy tudja,hogy ez nem igaz.

- DRACO LUCIUS MALFOY!! KELJETEK FEL!! EL FOGTOK KÉSNI!! GYERÜNK! - Draco apja "keltett" minket. Fáradt szemekkel néztünk egymásra.

Mind a ketten fekete ruhát vettünk fel. Elmentünk a vonathoz és olyan kabint kerestünk ahol csak ketten lehetünk, nem akarunk senkivel beszélgetni. Most csak ketten akarunk lenni..
Mi tudjuk,hogy mi fog rájuk várni, de ők nem..
Találtunk is egy kabint majd leültünk.

Rá pár percre benyitottak.

- Emma?? Dracooo?! Sziasztok!! - Ugrott Pansy a nyakamba, Dracot meg csak egy rövid ölelésbe zárta.

- Én is örülök neked Pansy, de megfojtasz..

- Bocsi!

Pansy leült velünk szembe.

- Komolyan több mint 1000 kabin közül PONT ide kellett ülnöd, Parkinson??

- Bocsi Draco de mindegyik tele van. Örülj ,hogy nem Theo jött vagy valaki más. Én úgyis sokkal elviselhetőbb vagyok mint bárki más.

- Ezzel veszekednék... - Forgatta meg a szemét Draco én meg rá csaptam a lábára, ő meg kérdően nézett rám.

Egész úton egyikünk se szólt a másikhoz csak Pansy beszélt nekünk de mi nem foglalkoztunk vele. Elég bajunk van , nem kell ide mégtöbb. 
Egyszer csak az alvásomat Draco hangja zavart meg.

- Em, ideje felkelni. Megjöttünk, Parkinson is elment már.

Draco simogatta az arcom ezzel segítve magán a felkeltésemmel.
Én ezt egy fáradt nyögéssel díjaztam.

- Jaj, ne csináld ezt légyszíves... nem is volt szívem felkelteni te meg itt még jobban bűntudatot adsz nekem a fáradt nyögéseiddel. - Puszilta meg a homlokom.

- Menjünk.... - Forgattam meg a szemem. Fel álltam de vissza estem, vagyis estem volna ha Draco nem kap el.

- Óvatosan, nem kell sietni,Drágám! -Mosolygott rám. Óvatosan vissza állított majd kicsit még fogott nehogy megint megszédüljek majd leszálltunk a vonatról és bementünk a Nagyterembe.

Senkivel nem törődtünk csak próbáltunk enni.
Ekkor két ismerős hang ütötte meg a fülemet.
Felemeltem a fejem és láttam besétálni a nagy ajtón a két Weasley ikret.

- Hé?! Hova rohansz ,Em?

Én csak rohantam majd egy hírtelen ölelésbe zártam őket.

- Húgi?!
- Húgica?!

- Igen, mi az? Csak nem ronda vagyok ,hogy nem tudjátok ki vagyok! - Húzodtam el tőlük és felvont ölbe tett kézzel álltam előttük.

- Beszélnünk
- Kell..

Ekkor a mosoly ami az arcomon ült az le is hervadt majd megfogták a kezem és kivittek a teremből. Draco felvont szemöldökkel nézte azt végig ahogy kivisznek.

- Igen? Miről lenne szó?

- Mutasd meg
- A kezedet

Ekkor sokkolva néztem rájuk

- H...hogy mi? Minek?

- Mutasd! ... - Sóhajtott George.

- N...nem! Elmondanátok,hogy minek és mi ez az egész?!

Draco a legközelebbi falhoz bújt és hallgatózott.

- Tudni akarjuk igaz e! - Mondta Fred feszülten.

- De mit?! Nem is tudom miről beszéltek! Nem mondtok semmit mit akartok tudni és ,hogy mi igaz akkor ne várjátok el tőlem ,hogy tudjam mit akartok!

Ekkor mind a ketten a karomhoz nyúltak és felhúzták a pulcsimat a pólómmal együtt

- EZT MIVEL MAGYARÁZOD?!
- EZT MIVEL MAGYARÁZOD?!

- Én.... én ...

- MIÉRT NEM MONDTAD EL?!
- MIÉRT TITKOLTAD?!
- MIKOR MONDTAD VOLNA EL?!
- A TESTVÉREIDNEK NEM MONDTAD EL!
- MONDD, MIÓTA?!

- Ne kiabáljatok kérlek! - Már a könnyeim patakokban hullodtak.

- NEM NEKED HANEM NEKÜNK LENNE OKUNK SÍRNI!!

- Ti helyette kiabáltok velem!

- MONDD EL! MIÓTA?!  UTOLJÁRA..
- KÉRDEZZÜK!

- 2év...éve...

- Csalódtunk..
- Benned...

- Hé, srácok! Mi folyik itt? - Jött oda Ginny.

- Az ,hogy a drága látos Emma..
- Halálfaló

Ezzel a két iker elment.

- Igaz ez Emma?

Én csak a könnyeimet láttam és nem hallottam semmit se a zúgástól ami a fülemben volt..
- Ikreknek most az egyszer teljesen igazuk van... - Ezzel Ginny is elment.

Végig csúszott a hátam a falon és a földön ültem sírva.

- Em... nem tehetsz róla.. - Felemeltem a fejem és Draco guggolt le elém. - Sajnálom,hogy itt voltam az elejétől kezdve és nem jöttem ide hamarabb és védtelek meg..

-Nem is kellett volna semmit tenned... - Szipogtam. - Minden rendben lesz... - Itt én magam sem hittem el azt amit mondtam, a "mosolyom" szép lassan el is tűnt az arcomról és újra zokogni kezdtem. Neki boroltum Draco mellkasának míg ő egy kis "szünet" után feleszmélt és körém fonódott a keze és bele ültetett az ölébe és csak csendben hallgatta,hogy zokogok