Hellish Love

Expecto Patronum

Kinyitottam a szemem és megint... megint ugyan az mint ha a saját házamba lennék.. egy szobában voltam betakarózva és feküdtem, Draco nem volt mellettem ezért pánikba estem..

- Draco..?! DRACO?!  - Álltam fel amikor kinyilt a szoba ajtó és megláttam a szőke hajat és rögtön a nyakába borultam.

- Hé, Em, minden rendben? Mi történt? - Tolt el magátol

- Azt hittem ,hogy ... megint az történt..

- Mi? Mondd el. Gyere, üljünk le. - Draco megfogta a kezem és oda vezetett az ágyhoz majd leültünk.

- Azt hittem ,hogy megint eltüntél és a Malfoy kúriába vagy és ... és ,hogy megint... - Ekkor könnyek folytak végig az arcomon.

- Ne ne ne, nyugi, már értem, nem kell tovább mondanod. - Ölelt át a fiú.

- Fáj a fejem....

- Nem csodálom.. sokáig sírtál.. elaludtál amikor felhoztalak én meg kicsit ki mentem levegőzni.

---

- Kisasszony!

- I...igen?

- Talán valami más sokkal fontosabb mint ,hogy itt legyen az órán??

Ekkor közel hajoltam Pitonhoz.

- Maga is nagyon jól tudja ,hogy min megyünk keresztül Dracoval. - Suttogtam neki.

- Büntetést kap Mrs. Weasley!

- Kösz, de ebből nem kérek!

Ezzel lesöpörtem mindent az asztalrol és kirontottam a teremből.
Kirohantam a kastélyból és hiába nem lehet oda menni én elmentem a tiltott rengetegbe.
Nem is értem ,hogy miért..
Mi ütött belém?
Miért csinálom ezt?
Nagyon megváltoztam.....

Mentem mentem az erdőben és egyszer csak minden hideg lett körülöttem.

- H...haho?!

Előkaptam a pálcámat és csak forogtam körbe ,hogy mindent lássak.
Egyszer csak megfordultam és egy Dementor volt előttem.

- E...Expecto Patronum.... Expecto...Expecto...- Ezzel egy mély üvöltést hallottam majd össze estem.

Draco:

Emma után mentem és éreztem ahogy egyre hidegebb lesz. Minden fagyos lett. Tudtam,hogy Dementorok akik csinálják ezt.
Megláttam egy Dementort aki az erdőbe ment.
Utána mentem amikor meghallottam..:

- Expecto.... Expec...to.... 

Megláttam Emmát összeesni és ahogy a Dementor kiszív belőle minden jó emléket.

- EXPECTO PATRONUM!  - Ezzel a Dementor már nem volt ott.
Oda rohantam Emmához. - Emma... Em kérlek kelj fel... - Tudtam,hogy idő kell még felkel egy Dementor támadás után.
Felkaptam a lány könnyű, gyenge testét és rohantam vissza az iskolába a gyengélkedőre.

Emma:

A szemem csukva volt és a hangok eléggé torzak voltak.
Nem értettem semmit , azt sem tudtam,hogy kik vannak itt és ,hogy én hol vagyok.
A szememet kinyitottam és eléggé homályosan láttam.
Éreztem ,hogy súlyosabb a kezem...megmozditottam a kezem és ekkor megint a régi volt a súllya.

- Em... - Draco tudta,hogy fent vagyok már de mégis szomorú volt. Oda könyököltem hozzá majd elvettem a kezét és megcsókoltam.

- Minden rendben van ,Draco. Most komolyan mondom. Semmi bajom nincs. Most ,hogy itt vagy végre. - Mosolyogtam rá.

- Mit mondtál Pitonnak még akkor?

Ekkor az arcomrol lehervadt a mosoly és vissza döltem az ágyra.

- Piton rám szólt mert "elkalandoztam" az órán. Én meg oda súgtam neki,hogy tudja jól,hogy min megyünk keresztűl..
Erre felkaptam a vízet és kimentem...
Nem lett volna szabad, tudom,hogy ezt fogod mondani.. - Sóhajtottam.

- Utálom Pitont.. - Forgatta meg a szemét. - Kérlek, ha kiborulsz  akkor maradj a kastélyban.

- Nem igérhetem meg! - Egy kaján vigyor jelent meg az arcomon.

- Nem?
- NEM

- Csak várd meg amíg kikerülsz innen!

---

Piton megvárta míg kijövök másnap a gyengélkedőröl és mehet a büntetőe munka .
Ki nem hagyná ,hogy ne élvezze ahogy szemved a háza.
Mikor végre végeztünk a büntető munkával Dracoval, igen ő neki is velem kellett jönnie...
Sajnáltam,hogy miattam neki is ott kellett lenni.

Dracoval a csillagvizsgálóban álltunk és csak néztünk előre... sötét volt, hideg... minden szomorú volt...
A gyerekek már nem nevettek, nem mosolyogtak.
Semmi sem volt a régi..
Érzem ahogy Draco keze szépen rá csúszik az enyémre és megfogja.

- Fel kell készülnünk, Em..

- Már mindenki tudja ,hogy támadni fognak a Halálfalók..

- Már mindenki... - Ismételte el Draco.

- Olyan elszomoritó ez az egész helyzet... nem?

- De..

- Gondoltad te valaha ,hogy egy magam fajtával össze fogsz jönni?

- Mi? - Rázta meg a fejét mint aki más nyelvet beszélne és nem értené amit mondok. - Hogy érted?

- Weasley, hogy egy Weasley lánnyal jössz pont össze. - Halványan mosolyogtam rá.

- Őszintén? Elejétől kezdve tetszettél

- Nem tudsz engem átverni. Nyugodtan mondd meg az igazat.

- Najó... tudod alsóban nem tetszettél... de az tetszett ,hogy képes voltál nekem vissza szólni mindig... vagy megalázni mindig - Nevetett kínosan. - Harmadikban kezdtél el érdekelni igazán..

Ekkor elmosolyodtam majd nyomtam egy gyors puszit az arcára.

---

- Perselus Piton most elment ezért most mindenkit figyelmeztetek! 
Mint tudjátok... a Halálfalók támadni fognak hamarosan.
Fel kell ,hogy készüljünk!

Mi csak Dracoval fogtuk egymás kezét. Nekem meg egy könnycsepp gördült le az arcomon ,hogy a Roxfort , az iskola ami egészen a csatáig az otthonunk volt és lesz... most minden megváltozott. Teljesen másak a körülmények...
Mi fogunk győzni a csatában... tudom...