Hellish Love

Harry Potter

- Drágám! Kelj fel kérlek, a Nagy úr hivat minket is. - Keltegetett Draco. Ekkor felültem az ágyon. - Sajnálom ,hogy fel keltettelek de le kell menni.

- Semmi baj Draco! - Mosolyogtam rá.

- Jobban vagy?..

- Igen, jobban.

Ekkor felöltöztünk és lementünk. Leültünk egymás mellé majd sóhajtottam egyet és éreztem ahogy Draco az asztal alatt megfogja a kezem, és bíztatóan megszorítja. Rá néztem és egy halvány mosoly jelent meg az arcomon. A mosolyt ő is viszonozta.

- Minden rendben lesz. - Mondta  halkan, én meg bolintottam.
Ekkor azt vettem észre ,hogy nagy csend lesz.

- Á, Emma is itt van velünk. "Remélem jobban vagy" -Mondta tele gúnnyal én meg megszorítottam idegességembe Draco kezét, ő meg vissza szorította,hogy nyugodjak le...

- Igen... - El néztem Voldemorttól és megforgattam a szemem.

- Gondolom mindenkit érdekel,hogy miért hívtalak ide titeket szombat reggel. Gyakorolnunk kell, legalábbis Draconak és Emmának, ma egész nap! És holnap estig!
Mert utána vasárnap este 21:00kor elmegyünk és elkapjuk Harry Pottert..

- Nagy úr - Szólt Piton. - Nem akarok közbe szólni de úgy halodtam ,hogy holnap Pottert elviszik a házából.

- És hova? - Kérdeztem.

- Biztosan az egyik rend tagjának a házába. És nem lenne célszerű megtámadni Pottert ha már túl ment a határon, Nagy úr.

- Hmm, el fogunk menni, addig fogjuk őt keresni amíg el nem kapjuk! MOST PEDIG MENJETEK! EMMA, DRACO, TI MEG KEZDJETEK EL GYAKOROLNI!

- Igenis , Nagy úr
- Igenis , Nagy úr

Mondtuk egyszerre majd kimentünk a levegőre, sötét volt... hideg.. Mentünk Dracoval de én meg álltam.

- Valami baj van, Em? - Jött oda hozzám.

- F...fff...Fázom, sötét is van, meg hideg is... - Fogtam a kezemet és rogytam össze de valami fura volt.... nem értem földet... felnéztem és Dracot láttam, az egyik karja a hátamon a másik meg a derekamon "pihent".

- Jól van, nyugi, vedd fel a pulcsit ami aladtam van. Meg a sálat. Tessék. - Rakott vissza álló helyzetbe és levette a pulcsiját magáról, vissza vette az inget, rám adta és a sálat körbe tekerte a nyakamon. - Így jobb?

- Igen, de te...

- Ne is folytasd, nem fázom, de ha igen, az sem érdekel, csak te ne fázz, Drágám! - Adott egy csókot.  Én hosszas ölelésbe zártam őt.

----

Kimerülten feküdtünk be az ágyba és fújtattunk, sokat gyakoroltunk, Voldemort legalább most elégedett velünk...

- Szeretlek.. - Mondtam majd hírtelen Draco  lélegzete is megállt... oda fordítottam a fejem felé,hogy szemügyre vegyem,hogy itt van e még.

Majd egy kis idő után ő is megszólalt.

- Szeretlek!- Forditottam felém a fejét, majd megfogta a hátam és oda húzodt magához és az egyik kezén feküdt a másikkal simogatta az arcom ami miatt melegség töltött el. Majd becsuktam a szemem...