Hellish Love

Roxforti csata

- Én is NAGYON szeretlek...

Dracoval kézenfogva mentünk megkeresni a többieket amikor egyszer csak kintről hallottunk hangokat majd kifele kezdtünk el menni.

Kiértünk és láttuk ahogy az iskolát védőburokkal fedik le.

- Várj, Draco!
- Igen?!
- A Mardekárosok! Ki kell őket szabadítanunk!

- Tényleg!

Dracoval elhopponáltunk az alaksorhoz és szétrepedt a fal ezzel kiszabadultak a többiek.

- Blaise! Monstro! Gyerünk velem! Emma... te addig vigyázz magadra kérlek!

Ezzel Draco elindult de én megfogtam a kezét.

- Várj! Hova mész?!

- A szükség szobájába...

- Nem is érdekel miért mész oda! De... de.... még te mondtad nekem,hogy ne menjek el mellőled! Kérlek! Ne! Draco! - Nekem könnyek gyültek a szemembe de erősnek akartam mutatni magam... ami sikerült is egy darabig.

- Haver... - Mondott volna Blaise valamit Draconak.

- KUSSOLJ!  - Majd vissza fordult felém és megfogtam az arcom. - Em... látom,hogy a szemed könnyes... és,hogy erősnek akarod mutatni magad... de... kérlek ne síjr miattam, meglesz--- -Ekkor nem hagytam,hogy végig mondja neki borultam és szorosan öleltem és a fejemet a mellkasába temettem és a fekete öltönyén csíkok voltak a könnyeim miatt. - Em... - Draco a fejét a fejemre rakta  és amennyire tudott húzott magához.

- Én tényleg nem akarok zavarni de hamár kirángadtál minket akkor menjünk! - Mondta Blaise.

Ekkor Draco óvatosan el akart tolni magátol de én vissza bújtam hozzá.

- Em, kérlek...semmi baj nem lesz. Te csak ott legyél ahol tanárok is vannak. Kérlek... nekem az ad biztonságot ha te is biztonságban vagy... mert... most jönnek ők vissza... tudod... megint... a Halálfalók... mert kiderült már voltak itt..

Felnéztem rá majd könnyes szemmel újra megöleltem majd elmentem de még Draco utánam kiabált.

- SZERETLEK!!! - Kiabált utánam.

- Én is szeretlek Draco Malfoy... - Mondtam halkan miközben halványan rá mosolyogtam.

---

- Emma! Vigyázz! - Mondta Neville.

- Köszönöm! - Mosolyogtam rá hálásan.

- Harrytől tanultam! - Mosolygott rám elégedetten.

Fáradt voltam..
Dracohoz akartam bújni...
Nem akartam harcolni...
Nem akartam ezt az egészet...

- Á, Emma Weasley...

A nevem hallatára ott hagytam a gondolataimat majd aki a nevemet mondta rá néztem és Lucius volt az.

- Mr. Malfoy?

- Utáltalak! Nem bírtalak elviselni! Azt se ,hogy a fiammal vagy! Szóval... ideje ennek véget vetni!

- M...mi???

-AVADA----

Már vártam,hogy kimondja a gyilkos átkot amit nekem szánt de amikor kinyitottam a szemem előttem álltak..

- HAGYD BÉKÉN EMMÁT!!

- Á, Draco, te is segítesz?

Draco? Draco itt van?! De...

- Nem! Vagyis igen! De nem neked! STUPOR! - Ezzel Lucius neki csapodott a legmesszebbi falnak.

A szememet még ezelőtt becsuktam. Azt éreztem,hogy felemelkedek és megyek de nem a saját lábamon és egy nyakat fogok.
Kinyitottam a szemem és megláttam a szőke hajat ezért újra vissza raktam a fejem a vállára és szorosan fogtam,hogy ne essek le. Persze ő is fogott.
Egyszer csak megállt majd lerakott.

- Em... istenem.. - Egy szoros ölelésbe vont. - Annyira sajnálom...

- De mit?

- Nem is akarok bele gondolni mi lett volna ha nem értem volna oda... - Suttogta a fülembe.

- De oda értél.