Hellish Love

Szabaduló szoba ¹

Szinte alig pihentünk valamit de megint kopogtak...

- Draco, fiam, ide bent vagy?

- Igen, de nem egyedül, mivan?! - Draco hangja fáradt és mérges volt

- A Nagy úr hivat titeket. És nem kell fekete ruha! - Kiabálta vissza Draco anyja majd elment.

Draco mellkasába fúrtam a fejem és újra elkezdtem szuszogni.

- Édesem, ne aludj vissza... - Mondta sajnálkozó hangon én meg morogtam egyet és leszálltam Dracorol.

- Ahhh, menjünk. - Forgattam meg a szemem.

- Várj. - Rántott vissza a lábára.

- Mi az?

- A hajad.
- Mi van vele? - Kezdtem el turkálni a hajamba de Draco a kezével lefogta az enyémet. Az egyikkel elengedte a másik keze szabadon volt, éreztem ahogy elkezdi a hajamat birizgálni majd megszólal:
- Így már jó! - Az ajka az enyémre tapadt majd a nyelvével bejutást kért a számba, megadtam neki, a nyelvét végig húzdta a fogaimon majd felült és neki dölt az ágynak és magára húzodt, én meg a haját kezdtem el birizgálni míg ő a pulcsit húzdta ,hogy legyen mibe "kapaszkodnia".

- Draco... Emma... a Nagy úr... - Ekkor rögtön szétmentünk és Blaise volt ott.

- NEM TUDSZ KOPOGNI, EMBER?! - Akadt ki Draco aki vissza húzodt magára.

- Ne neked álljon feljebb... ne most dugjátok egymás szájába a nyelveteket.... és fullasszátok meg egymást... anyád 10 perce jött fel és szolt nektek,hogy gyertek. Rátok várunk, ti meg itt smároltok! Huzzatok innen ki és gyertek le! - Csapdta be az ajtót Blaise.

- Nem normális... - Forgatta meg a szemét Draco.

- Na , gyere. Mert a végén ki tudja mikor nyitnának ránk. - Kacsintottam rá.

- Húhaaaa , rossz vagy, kislány! - Egy kaján vigyor jelent meg az arcán majd megcsókolt és lementünk.

- Itt vagyunk...
- Itt vagyunk...

- Végre , mindenkinek bekötik a szemét. Narcissa! - Szólt Voldemort. Narcissa bolintott majd mindenki értetlenül állt és hagydta,hogy bekössék a szemét.

----

Ekkor a szemkötők leestek rólunk és egy szoba félébe kerültünk.

- Ez meg mi? - Kérdezte Theodore Nott.

- Ez egy...

- Szabaduló szoba ... - Fejezte be Pansy. - De minek?!

- Nézzétek, itt van egy üzenet! - Mondtam majd elvettem a polcrol.

- Olvasd fel
- Olvasd fel!

- Mi ez, Drágám? - jött oda Draco.

- " Emma, Draco, Pansy, Blaise, Theodore , Crak, Monstro, ennek az  üzenet végét csak a "játék" után találjátok meg, ott kiderül,hogy miért voltatok itt."- olvastam fel.

- Azt mondjuk tudjuk,hogy Voldemorték hoztak minket ide , de minek?! - Akadt ki Pansy.

- De idióta! Ne nyávogj már! Most olvasta fel Emma, hogy a "játék" végén derül ki! - Szolta le Blaise.

- Mivel ez egy szabaduló szoba gondolom ez az első szoba, szóval.. keressünk valamit ,hogy mivel lehet innen a következőbe menni. - Vázoltam fel mire mindenki bolintott, én valamilyen üzenetet kerestem hátha találok valamilyen segítséget mások meg... nem tudom miket kerestek...

- MEG VAN! - Kiáltott Pansy.

- Mi az?

- Egy kulcs! És ez jó ebbe az ajtóba!

- Akkor nyisd ki Parkinson!

Pansy kinyitotta majd a következő szobába mentünk, ott nem volt ajtó...

Már egy ideje mindent megnéztem de semmi..
Ekkor egy hangos zaj zavarta meg a többieket.

- Mi volt .... - Nézett körbe Pansy.

Belerúgtam a legközelebbi polcba és idegesen, aggódva,reménytelenül ültem le egy ágy félére.

- Emma... Em! - Oda sietett hozzám Draco, leguggolt elém. - Mi a baj? - Nézett rám aggódva

- A ROHADT ÉLETBE!!! NEM TALÁLOK SEMMIT!!  NEM FOGOK SEMMIT TALÁLNI!! NEKEM EZ NEM MEGY!! - Adtam ki magamból mindent .

- Édesem.. - Nézett rám aggódva Draco, kezébe vette a kezeimet amibe eddig az arcom volt temetve... Draco közelebb kúszott és felemelte az államnál fogva a fejem majd amikor rá néztem akkor vissza rakta a kezét az enyémre. Én meg reménytelenül néztem vissza a kékes szürkés szemébe ami tele volt aggódással.. - Itt vagyok, és amíg itt vagyok veled, addig nem lesz semmi baj, meg fogjuk oldani EGYÜTT!  Hmm - "Rázta" meg a kezem  majd rám mosolygott.
Én vissza mosolyogtam rá majd megéreztem az ajkát az enyémen és csak csókoltuk egymást amíg.....

- Khmmm...
- Khmmm...
- Khmm...

Amíg a többiek bele nem "szóltak" , jelezve,hogy ők is itt vannak. Draco mérgesen, dünnyögve húzodott el tőlem és halálos pillantásokat vetett a többiekre.

- Ne itt romantikázzon a szerelmes pár! - Forgatta meg a szemét Theodore, de láttam,hogy ott bújkál egy halvány mosoly a szája sárkabán, tudom,hogy mosolyogna rajtunk, de most nem ez a dolgunk.

- Fogd be Nott! - Szólt rá Draco, majd vissza fordult felém. - Na? Akkor? Mit mondasz?

- Csináljuk. - Mosolyogtam rá majd újra rá tapadtam az ajkaira egy kicsit érezni akartam őt... mert most nyuktunk az nincs... csak egy kicsit kérek belőle... ez is megteszi, az is,hogy velem van. Szeretem... ő... ő a nagy Ő nekem.

Draco:

Rám mosolygott és válaszolt..
"Csináljuk"...
Ekkor újra rá tapadt az ajkamra mit sem érdekelve őt a többiek... tudtam mit gondol... vagyis legalábbis gondolom...
Kellettem neki... hosszú napunk volt... nem pihentünk sokat... nem vagyunk olyan sokat ketten mostanában...
De nem érdekelte semmi... akart engem... nem tudta meddig leszünk itt, ahogy én se.. imádom ezt a lányt...
Hogy mi ő nekem?
A lány... ő a nagy Ő nekem...
Remélem tudod Emma,hogy mindennél jobban és mindenkinél jobban szeretlek...