Hellish Love

Mardekár buli kezdete

Dracoval eldöntöttük,hogy a mai estét az az a vasárnapot bulival fogjuk kezdeni.

- És... akkor kik is jönnek? - Kérdeztem.

- Nott, Zabini, Parkinson, Daphne, Crak, Monstro, ugye te, én... többről nem tudok, de ennyi ember elég is lesz, mert akkor nekünk kell eltakarítani... - Forgatta meg a szemét.

- Akkor ha nem baj én Pansyval megbeszéltem ,hogy elmegyünk ruhát venni a bulira.

- Menj... de ne túl kihívos ruhát, KÖNYÖRGÖM...- Sóhajtott.

- Nem lesz túl kihívo, nyugi Szöszke! - Nevettem majd adtam egy puszit az arcára. El akartam tőle távolodni de ő az izmos kezeit a hátamra  és a csípőmre csúsztatta.

- Nem, még nem mész sehova, Kedvesem! - Egy kaján vigyor jelent meg az arcán majd az ajkát az enyémre tapasztotta.

Ajka puha és meleg volt, mintha az enyémre tervezték volna... èreztem rajta a nem rég megivott kávénak ízèt.
Ő a derekamról lejjebb csúszatta a kezét... pontosabban a fenekemre de én elkezdtem eltávolodni tőle mert Pansy rám vár a sarkon...
De nem jártam sikerrel, ő vissza húzott és egy férfias morgás hallatott majd rá markolt a fenekemre jelezve nem tetszését...

- Na végre ,te lány! Mi tartott ilyen sokáig??

- Tudod....

- Semmi szükség a magyarázatra.. - Nevetett
- Miért?

- Látom Draco elbánt veled egy kicsit! Vagyis ez tudom ,hogy nem az volt hanem csak csók! Nem vagyok annyira hülye ,hogy ne tudjam megkülönböztetni azt egy lányon ha valakivel csókolozott... vagy pedig lefeküdt volna valakivel. Na , menjünk ruhát venni! - A lány belém karolt és boldogan indult el velem én egy darabig sokkolt arccal mentem vele majd én is elengedtem magam .

- Nem tudom melyik legyen... ez is olyan szép zöld... meg ez az ezüstös is... - Aggódott Pansy.

- Hm... legyen az ezüst! - Mondtam, ő bolintott majd azzal elindult a próba fülkébe.

- Jó.... akkor mondjuk legyen ez! - Beszéltem meg magamban a "dolgokat" és elmentem én is a fülkébe.

Amikor kijöttünk onnan egymásra mosolyogtunk kezünben a ruhát fogva és elindultunk kifizetni. 

- Akkor majd a bulin találkozunk! - Mondtam.

- Rendben! - Mondta Pansy majd elköszöntünk egymástól.

Eljött az este én meg a szobámba készülődtem, lent már hangosan tombolt a zene, páran már itt voltak és tudtam,hogy már a legtöbbem isznak.

Ekkor lépteket hallottam , nem akartam ,hogy meglássák még a ruhámat főleg ha Draco az ezéet berohantam a fürdőbe és bezártam és az ajtónak döltem.

- Em, itt vagy? - Tudtam,hogy Draco az, csak ő szólit igy.

- ö..ó..öhm...IGEN!! - Kiabáltam ki az ajtó mögül.

- Bemehetek?

- Nem! Vagyis... mindjárt megyek le, várj meg lent!

- Rendben! Akkor lent várlak!

Ezzel hallottam ,hogy a léptek távolodnak. Erőt vettem magamon , belenéztem a tükörbe és végig néztem magamon.

A ruhám fekete volt, ezüst csillámokkal volt tele a fekete ruha, aminek az alja a  térdemig ért  a felső része a mellemet takarta csak.

Ekkor egyre hangossabb lett a zene... mint amikor fent voltam, tudtam,hogy mindjárt több ember látni fog... főleg fiúk, nem tudom,hogy Draconak jó lesz e a ruha... kezdek bepánikolni... ne ne... EMMA, NEM PÁNIKOLHATSZ BE! EZEK A HÁZ TÁRSAID! SEMMI OKOD PÁNIKRA!

Ekkor a lépcső végére értem, a szőke hajkoronát kezdtem el keresni amint megláttam éa a feje a lépcsőhöz tévedt meglátott engem... én meg pánikba estem, gyors léptekkel siettem vissza a szobába és csuktam volna be az ajtót de lenéztem és egy láb volt ott ami megállította azt,hogy becsukjam az ajtót.

Ekkor elsiettem onnan az ajtótól és próbáltam hamar eltünni a látótérről.. de kinyilt teljesen  az ajtó és nem tudtam menekülni, a szőke hajkorona amit lent kerestem az már a szobában volt  és becsukta az ajtót majd megfordult.

- Em.. mi a baj? - Nézett rám Draco.

- Ne ne... ne nézz ide! Menj ki! VAGYIS... ÉN NEM! - Az arcomba temettem a kezem.

- Em... mi a baj?Mi ez az össze vissza beszélés? - Ült le mellém.

- Bocsánat! Csak pánikba estem! Nem tudom mi történt, történik!

- Pánikba? Miért?

- A fejemben ezek mentek: Draconak nem fog tetszeni a ruha, ez szörnyű, fiúk is vannak itt, lehet kiakadsz ha meglátsz, lehet túl kihívó ez a  ruha neked... vagy nem áll jól vagy...

Ekkor Draco az egyik újját rá rakta a számra.

- Em, nyugi, lassíts. - Egy biztató mosolyt küldött felém. - Állj fel.

- M...m..miért? - nagy nehezen az újjai között kinyögtem a kérdést.

- Állj fel! - Mondta majd fel álltam. Draco csak nézedt majd elmosolyodott. - Gyönyörű vagy! - Mondta majd megnyalta ajkait.

Az arcom vörös színre váltott.
Draco fel állt majd oda állt elém és megcsókolt.

- Menjünk le.  - Mosolygott rám majd megfogta a kezem és lementünk.