Relikviavadászok 1: New York-i Szellem (HP fanfiction)

9. fejezet: Séta a hóesésben

A későbbi decemberi időjárás még nagyobb hideget hozott, ugyanakkor a viharos szélfújás a napok elteltével egyre gyengült, majd átadta helyét a karácsonyi hangulatot még inkább erősítő és meghittebbé tevő jelenségnek: a hóesésnek. New York-ban mindez persze csupán addig volt látványos, amíg a hó el nem érte az aszfaltot, ahol az automobilok füstje feketévé színezte, és azonnal szürke, sáros latyakká olvadt, amely átáztatta az ember cipőjét - Queenie Goldstein legalább is erről panaszkodott a Corbitt ikreknek, miközben egy kávéstálcával a kezében végigsétált a Mágikus Törvényhozási Bizottság osztályának egyik folyosóján.

Az utolsó munkanap volt, a szenteste előtti délután. Az ünnepre való várakozás a MACUSA épületét is megszépítette. A főcsarnok és a szintek hangulatos díszítést kaptak, a már megszokottá vált, elvarázsolt hószállingózás mellett el nem olvadó jégcsapok csillogtak a korlátokon, fenyőágak, füzérek és világító díszek szőttek be minden szabad helyet, a levegőbe bűvölt fahéjas narancs- és mézeskalácsillat pedig békés, nosztalgikus érzést keltett Rowanban, aki már évek óta nem ünnepelte különösebben a karácsonyt. A minisztériumi alkalmazottak is lelkesen, ünnepi hangulatban töltötték napjaikat: egyesek az íróasztalukat dekorálták ki apró hógömbökkel, varázslatos kis díszekkel, másoknak az öltözéke is a karácsony szellemét idézte (Queenie aznap például egy feltűnő piros-zöld ruhát viselt). A kollegák süteményekkel kínálgatták egymást, többen dalra fakadtak alkalmanként, az utolsó napon pedig előkerültek az ajándékok is. Mindenki boldog volt, az ünnepi hangulatnak kijáróan izgatott. Kivéve egyetlen személyt.

- Itt vagyok, Ms. Goldstein!

Percival Graves sietett feléjük a folyosón, kezében egy nagy köteg, valószínűleg átnézésre és aláírásra váró dokumentummal. Queenie kissé ijedten szökkent egyet, míg Rowan és Reynard a falhoz hátráltak, hogy kitérjenek az érkező Graves útjából. A férfi hozzájuk érve megtorpant, futó köszönésképp odabiccentve a Corbitt ikreknek. Rowan kissé meglepetten tanulmányozta őt; Graves fáradtnak tűnt, a szeme alatt sötét karikák húzódtak, s határozott, egyenes tartása ellenére látszott rajta, hogy valószínűleg napok óta megállás nélkül dolgozik. Őt szemlátomást nem érdekelte különösebben a karácsony ténye, úgy legalább is biztosan nem, ha az olyasmit hátráltatott, mint a hivatali kötelesség és a munkája, és a beosztottjai biztosan jól tudták már, hogy a MACUSA fejére aztán nem hat az ünnepi hangulat.

- Egyeztetnem kellett néhány dologgal kapcsolatban. Innen át is veszem, köszönöm. - Graves kicsit feljebb emelte a karját, már amennyire az iratoktól tudta és könnyeden fordított a tenyerén, mire Queenie kezéből kiemelkedett a tálca és lebegve megállt mellette.

- Mr. Graves, szívesen beviszem... - mondta Queenie, a férfi azonban egy fejcsóválással belé fojtotta a szót.

- Nem szükséges. További szép napot. - azzal belépett az irodájába és az ajtó nyomban be is csukódott mögötte. Queenie és a Corbitt ikrek egy darabig csak bámultak utána.

- Munkamániás. - jelentette ki végül Rowan, enyhe megvetéssel a hangjában, ami azonban nem Graves-nek szólt, és ahogy lassan elindultak visszafele, minduntalan hátratekingetett. - Mondd Queenie, mindig ilyen unalmas alak? A karácsonyt is itt fogja tölteni?

A MACUSA épülete eddigre már szinte kihalt volt. Az alkalmazottak többsége már végzett a munkával, mindenki sietett haza ünnepelni, a családjához, sőt, aki tehette, aznap már be se ment dolgozni. Queenie-nek is ez volt az utolsó kávéja, amit ki kellett vinnie, ő is alig várta már, hogy hazaindulhasson. Most Reynarddal együtt lassítottak, Rowant figyelve, aki megtorpant. Volt abban valami, ahogy összenéztek, ami kissé bosszantotta őt.