Relikviavadászok 1: New York-i Szellem (HP fanfiction)

1. fejezet: A váratlan újságcikk

London, 1925 október 31.

- Az évnek ebben a szakaszában utálok a leginkább túlórázni.

Estefelé járt az idő. A fiatal, szőke nő nagyot harapott a kezében tartott sütőtökös muffinba, majd elegánsan megpöccintette a varázspálcáját, mire a szobában kialudt a fény és fellobbantak a különböző pontokon elhelyezett töklámpásokban a gyertyák. A nővel szemben ülő, szintén szőke férfi lejjebb eresztette az újságját.

- Ro, így nem tudok olvasni. - jegyezte meg, enyhe szemrehányással a hangjában.

- Csak próbálok itt is egy kis halloween-i hangulatot teremteni. - vont vállat Rowan Corbitt. - Hamarosan úgyis befutnak az első riasztások a különféle megbűvölt muglitárgyakról... ez van, ha a varázsvilág és a muglik is megtartanak egy ünnepet. Várhatunk itt, hogy rögtön kiszállhassunk a helyszínre, ha valahol valami rosszul sül el.

- Tény, hogy én is szívesebben ünnepelnék ilyenkor, de inkább otthon, magamban. Ki nem állhatom azt a tömeget, ami ilyenkor van, ráadásul mindenki üvölt. - fojtott el egy ásítást Reynard Corbitt. Aztán valami érdekeset vehetett észre az újságban, ugyanis kihúzta magát és a hangja is megváltozott, ahogy újra beszélni kezdett. - Nézd csak, Ro...

A nő elvette tőle az újságot és ráfintorgott a címlapra.

- Mostanában nincs olyan hét, hogy ne hoznának le valamit Grindelwald ügyködéseiről. Nem érdekel, Rey.

Reynard óvatosan pillantott a nővérére, de végül nem kommentálta a kijelentést.

- Nem arra gondoltam. Jobb alsó sarok.

Rowan megkereste tekintetével az említett cikket és a hozzá tartozó oldalszámot, majd izgatottan lapozta fel az újságot. Azután néhány percig csend borult a szobára: Reynard várakozva figyelte a nőt, aki egyre izgatottabb arccal bújta a sorokat.

- Gondolod, hogy ez egy nyom? - kérdezte akaratlanul is fojtott hangon, miután befejezte az olvasást. Reynard visszavette az újságot, úgy válaszolt.

- Nagyon valószínű, hogy elkerült a kontinensről. A nagy háború a varázsvilágot is szétzilálta, tudod, mennyi minden veszett el akkor. Európa legtöbb országát bejártuk már, de nem találtuk meg. Viszont az utalás a cikkben... szerintem nem lehet más.

Rowan Corbitt hátradőlt a székében és összefonta a karjait. Az ikrek már több, mint egy éve foglalkoztak ezzel az üggyel, titokban, a hivatalos munkájuk végzése mellett. Igaz volt, amit Rowan egykor Phineas Nigellus Black-nek mondott, amikor a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola egykori igazgatója a pályaválasztási ambícióiról faggatta: más terveik is voltak a Mugli Tárgyakkal Való Visszaélési Ügyosztályon való, Phineas szerint alantas munkával. Nem csupán megbűvölt muglitárgyakkal foglalkoztak.

Elveszett vagy legendának vélt ereklyéket kutattak fel.

- Egy próbát mindenesetre megér. - vetette fel Reynard. - Úgysem jártam még Amerikában.

Rowan komoran meredt maga elé.

- Mostanában veszélyes terepre menni.

- Te tehetsz róla. - csóválta a fejét Reynard, összehajtva és letéve az újságot, ahogy a végére ért. - Ha nem bosszantod fel annyira Grindelwaldot, talán a mellette maradt követői sem akarnák ezt megtorolni.

- Nem bosszantottam fel... ő is elfogadta, hogy vége. És amúgy is, három fanatikusát már elintéztem. - vont vállat Rowan. - És közülük csak egy volt méltó ellenfél, az, amelyik a kávézóban próbált meg elkapni; de az is csak azért, mert úgy kellett legyőznöm, hogy a muglik ne lássák, hogy varázsolok.