Relikviavadászok 1: New York-i Szellem (HP fanfiction)

5. fejezet: MACUSA

A november még több szürke, borús, de esőmentes napot hozott. New York felhőkarcolóinak teteje rendszerint elveszett a gyakori ködben, s a fel-feltámadó, viharos erejű szél nem egyszer adott bosszankodásra okot, amikor kalapokat fújt le vagy felborította a reklámtáblákat az utcákon.

A hónap közepe is elmúlt már, a Corbitt ikrek pedig ezidő alatt elkeserítően keveset haladtak előre a munkájukkal. Ugyan sikerült feltérképezniük az általuk keresett mugli anyavállalat dokumentumtárának helyszínét (bár abban kételkedtek, hogy túl sok információt meghagytak volna ott a cég feldarabolása után), azonban annak megszervezéséhez, hogy be is jussanak a kérdéses épületbe, még nem tudtak hozzákezdeni. Minisztériumi jóváhagyó papírjaik hiányában kockázatos volt belevágni ennek lebonyolításába, és bár Rowan hajlott rá, hogy tekintsenek el a törvény előírásaitól, Reynard erre már nem volt kapható.

- Semmi kedvem őt többször látni, mint amennyiszer szükséges. - magyarázta egy délután Rowannak, miközben a Woolworth Building felé tartva átvágtak az emberek között, s nem sokkal később, mikor megálltak a bal oldali bejárat előtt posztoló álruhás varázslónál, meg is nevezte a személyt, akire utalt. - Mr. Graves-hez jöttünk.

- Még mindig zabos vagy rá? - érdeklődött Rowan, ahogy beléptek a Minisztériumba vezető ajtón és elindultak felfelé a rövid lépcsőn. Reynard kissé meglepődve nézett nővérére.

- Te nem?

Rowan hümmögött.

- Csak azt tudnám, hogy... - nem fejezte be a mondatot, Reynard pedig, bármennyire is érdekelte a folytatás, nem nézett bele a gondolataiba.

A Minisztérium előcsarnoka (péntek lévén) jóval kihaltabb volt, mint legutóbb, amikor ott jártak. Reynard az egyik oldalt lévő információs pult felé vette az irányt. Miközben követte, Rowan futó pillantást vetett a fejük fölött lévő mágikus tevékenység-mérőre; a mutató továbbra is a megnyugtató nulla fenyegetés zónán állt. Aztán több figyelmet ő sem szentelt neki.

- Percival Graves-hez jöttünk. - szólította meg a recepciós boszorkányt, ahogy odaértek a pulthoz. - Rowan és Reynard Corbitt... ha minden igaz, számít az érkezésünkre a mai nap folyamán.

- Mr. Graves-hez? - ismételte a boszorkány sűrűn pislogva és gyorsan lapozni kezdte az előtte fekvő könyvet. - Ohh, igen... Személyesen szólt, hogy küldjem majd fel magukat, ha megérkeznek. Egy pillanat türelmet kérek.

- Rendben. - biccentett Reynard és míg a boszorkány (kissé elpirulva) intézkedett, közelebb hajolt a nővéréhez. - Ha meglesznek azok a papírok, végre nem lesz annyira megkötve a kezünk.

- Este akár intézhetjük is azt a dokumentumtárat. - vigyorodott el Rowan. - Már elegem van a tervezgetésből.

- Miért voltam biztos abban, hogy ezt fogod mondani? - sóhajtotta Reynard, de alig láthatóan ő is elmosolyodott a nő mondandóján.

Néhány perc múlva előkerült egy kobold, hogy felkísérje őket a Mágikus Törvényhozási Bizottság emeletére, és az ikrek egy-egy kitűzőt is kaptak, amelyen a nevük, valamint a látogató felirat szerepelt. Nem sokkal később Rowan és Reynard már a jól ismert iroda ajtaján kopogtatott.

Percival Graves nem volt egyedül: egyik aurorja, egy sötét, rövidre vágott hajú nő állt vele szemben, az íróasztala túloldalán, s beszélgetésük (melynek zaja kissé ki is szűrődött), nem lehetett túl nyugodt, ugyanis a nő szemlátomást épp egy heves hangnemű magyarázatot fejezhetett be. A hirtelen beálló kínos csend hatására az ikrek kissé meglepetten torpant meg az ajtóban. Graves futólag odabiccentett nekik.