Relikviavadászok 1: New York-i Szellem (HP fanfiction)

17. fejezet: Szabotált munka

New York joggal érdemelte ki nem csak a legnépesebb város, hanem a „világ centruma" titulust is. Központi helyszín volt a gazdaság és a kereskedelem, valamint az egészségügy, a média, a technológia és még ki tudja, minek a területén is, ez pedig az időjárás változásával egyre látványosabb lett. A fagyos-szeles februári időt enyhébb tavasz követte, és ahogy a melegebb hónapok érkeztével beköszöntött a nyár, az eddig is nyüzsgő óriásváros jobban felbolydult, mint azt Rowan Corbitt valaha is képzelte volna. A nap fénye szinte vakítóan csillogott, tükröződött Manhattan égbetörő épületeinek ablaküvegein, a Central Park megtelt emberekkel és az utcák is zsúfoltabbak voltak, annyira, hogy rendesen haladni igazi kihívás volt rajtuk. New York egészen más arcát mutatta nyáron, valahogy kevésbé hivatalos, kevésbé üzleti hangulat sugárzott mindenfelé, keveredve a betonból áradó meleggel és a sosem halkuló zajjal. New York-ban nyáron minden helyet kapott, amit a téli fagyos szél nem tett lehetővé: zenét és árusokat, szabadidős tevékenységeket a parkban, és a fagylaltot, amelyet Rowan és Reynard egyaránt a kezükben szorongattak, ahogy a Broadway-re tűző hőségből beléptek a MACUSA hűvös, árnyékos épületébe.

- Nyáron még ez a hely is más. - állapította meg Reynard, miközben beszálltak a liftbe és az elindult velük az ötödik emeletre. - Kevesebb ember, nagyobb csend.

- De persze mindketten tudjuk, ki az, akit mindig itt találunk. - tette hozzá Rowan. A Mágikus Törvényhozási Bizottság szintje kihaltabb volt, mint bármikor, ugyanakkor Percival Graves irodájának az ajtaja résnyire nyitva volt. Rowan lehalkította kissé a hangját. - Rey, szerintem edd meg azt a fagylaltot, mielőtt bejössz.

Azzal alig hallhatóan kopogott, majd választ sem várva jobban kinyitotta az ajtót.

Graves nem volt egyedül: vele szemben, az íróasztala túloldalán Neil Cleveland állt vigyázzban, akár egy kihallgatáson, pont eltakarva főnökét és a nesztelenül belépő Rowant egymástól. Sem ő, sem Graves nem vették észre a nő érkezését.

- Mr. Cleveland. - mondta épp Graves szigorú, halk hangon. A megtorpanó Rowan nem láthatta őt, de pontosan el tudta képzelni, ahogy enyhén az alkarjára támaszkodva előre dől, kezeit összekulcsolja és diszkrét érdeklődéssel, de szigorúan néz a fiatal aurorra. - Azt mondtam, hogy tartsa őt szemmel.

- Igen, Mr. Graves, uram. - vágta rá Cleveland. Rowan kíváncsian billentette oldalra a fejét, hallgatva a jelenetet. Graves hangja most szigorúbban csengett, mint azt valaha hallotta.

- De azt nem mondtam, hogy bámulja is.

Neil úgy elvörösödött, hogy még a tarkóján is tisztán látszott. Zavartan s parányi félelemmel habogott-hebegett, majd' összerogyva Graves súlyos tekintetének kereszttüzében.

- N-nem uram... - motyogta megsemmisülten.

- Szép napot! - szólalt meg vidáman Rowan és kilépett a fiatal auror takarásából. A két férfi egyszerre rezzent össze, és Graves nem titkolt meglepettséggel nézett Rowanra, Neil-en ellenben látszott, hogy legszívesebben elsüllyedne. A nő csevegő hangon folytatta. - Tudom, hogy nem vártatok és hogy szombat van, de gondoltam, benézek. Merlinre, de jó újra New York-ban...

Torquil Travers sosem fenyegetőzött üresen és sosem riadt vissza attól, hogy lépéseket tegyen, ha úgy érezte, a dolgok nem csak az ő akarata szerint alakulnak. Az elmúlt hónapok során a Corbitt ikrek több alkalommal vissza lettek rendelve Nagy-Britanniába, amolyan mondvacsinált, kisebb ügyek kapcsán, amelyeket a beosztottaik is könnyen meg tudtak volna oldani. Rowan és Reynard tisztában voltak vele, mire megy ki ez az egész: bár Travers a MACUSA-val kötött együttműködésbe nem szólhatott bele, igyekezett a lehető legtöbb alkalommal kivonni ebből az ikreket úgy, hogy rengeteg kisebb, otthoni munkát osztott rájuk. A szoros határidőkkel az ikrek nem igazán tudtak mit kezdeni, így aztán az elmúlt időben igencsak kevés időt tudtak New York-ban tölteni, amely rendszerint eltelt a kiemelt nyomozócsoport üléseivel, az ügyeikben zajló fejlemények és a további lépések megvitatásával. „A következő varázstárgy, amit készíteni fogunk, egy időnyerő lesz." mondta egyszer az öccsének Rowan. Dühítette, hogy a hatalommániás főnöke ennyire korlátolja, hogy semmi ideje nem marad a saját munkájára, és hogy nem tud úgy részt venni a Percival Graves-szel közös nyomozásban, mint ahogy ígérte. Legutóbb úgy másfél hete járt a Woolworth Building-ben; gyorsan megírt néhány jelentést, leadott pár dokumentumot és tájékozódott a nyomozás haladásáról. Graves-hez épphogy csak be tudott köszönni, pár szót váltani vele, aztán mennie kellett, és ez jobban bosszantotta, mint az, hogy az állítólagos mugli-ügyét és a saját kutatását illetően semmit sem tudott haladni.