Relikviavadászok 1: New York-i Szellem (HP fanfiction)

10. fejezet: Hajnali merénylet

Süvítő hang hallatszott, majd hangos durranás, és néhány pillanatig erős, élénk fény árasztotta el az emeleti lakosztályt. Reynard Corbitt összerezzent, majd pálcája egy gyors intésével behúzta a függönyt. Ki nem állhatta a hirtelen, erős zajokat és fényeket, a szilveszter éjszaka pedig mindkettőből bőven ígért még. Úgy fél órával ezelőtt kezdték el fellőni az első tűzijátékokat, Reynardnak pedig már most elege volt. Nővére felpillantott rá a könyvből, melyet egy karosszékben ülve olvasott és együttérzőn billentette oldalra a fejét.

- Nagy valószínűséggel másnap reggelig fogják csinálni, bár nem tudom, itt mik a szokások. - jegyezte meg. - Le tudom némítani, ha szeretnéd.

- Hagyd csak. - csóválta a fejét Reynard. - Amúgy sem tudok koncentrálni.

Rowan elgondolkodva figyelte őt egy darabig, majd felállva odalépett hozzá és futólag lehajolva beleolvasott az öccse előtt fekvő jegyzetekbe.

- Hívjam az inast, hogy hozzon fel vacsorát, vagy inkább én üssek össze valamit? - kérdezte és körbepillantott a tágas, gazdagságot sugalló szobában. Ahogy Graves is mondta, az ikrek legjobb New york-i hotelben szálltak meg; a Central Park-ra néző emeleti lakosztályban minden volt, amit a vendég kívánhatott. Már maga a hely is úgy festett, akár egy palota elegáns fogadóterme, vastag szőnyeggel, kristálycsillárral, arannyal díszített falakkal és drága bútorokkal. És természetesen megfelelő kiszolgálás is tartozott mindemellé. Nem mintha az ikrek oly sokat igénybe vettek volna a luxusszolgáltatásokból; számtalan kisebb dolgot megoldottak maguknak, melyekkel csak akkor kellett óvatosnak lenniük, amikor eljött a rendszeres szobaszerviz ideje. Rowan meg mert volna esküdni rá, hogy az inas egy ilyen alkalommal még pont látta a szeme sarkából, ahogy a táskája felakasztja magát a fogasra, de aztán nem lett a dologból semmi. - Tudod, elhoztad Queenie-től az Amerikai Bájolót, biztos van benne valami finomság szilveszterre is.

- Nem is rossz ötlet. - derült fel kissé Reynard arca. Rowan elégedetten biccentett és belelapozott a magazinba.

- Úgy néz ki, Queenie benne hagyott némi reklámanyagot. Nocsak... - érdeklődve vonta össze a szemöldökét, miközben kiemelt egy papírt, amely az Új Salem Megőrzési Társaság munkáját hirdette. Emlékeiben felvillant egy apró templom és egy kislány képe. - Ez ismerős...

- Az nem Queenie-é. - Reynard kissé bűntudatos képpel fordította odébb a fejét. - A nővéréé, Tináé.

- Az auroré? - Rowan felvonta a szemöldökét. - De hát azt az ügyet Mr. MACUSA-ék már rég letudták. Vagy nem? - gyanakodva nézte Reynardot, aki zavartan vonogatta a vállát.

- Ami azt illeti... igen, letudták. - mondta végül. - De Tina úgy véli, valami nincs ott rendben, és hát...

- Nekiállt a saját szakállára nyomozni utánuk. - fejezte be öccse helyett a mondatot Rowan. Reynard sóhajtott egyet és lassan bólintott.

- A karácsonyi vacsorán hallottam, hogy erről beszéltek. - vallotta be és aggodalmas tekintettel nézett Rowanra. - Nem szívesen hallgatóztam, de hát néha annyira koncentrálok arra, hogy ne halljam a gondolatokat, hogy a szavakra már nem is figyelek.

Rowan csendben kuncogott és megveregette az öccse vállát.

- Emiatt igazán ne aggódj, Rey. - félrerakta a reklámpapírt és nekiállt kibetűzni a Dragotvadász fantázianévre hallgató, gyümölcskenyérre hasonlító sütemény receptjét, ami már csak azért is kihívást jelentett, mert a pénzérmék, melyekre a szöveget írták, rendszeres időközönként szétgurultak az oldalon. - Csak Graves meg ne tudja, hogy az alkalmazottja a háta mögött ellenszegül a szabályoknak. Talált már valamit?