Relikviavadászok 1: New York-i Szellem (HP fanfiction)

6. fejezet: A varázsszőnyeg és az iroda

A körülöttük lévő zsivaj halk duruzsolássá szelídült számukra, megadva az alapzajt, de nem zavarva őket. Rowan Corbitt ráérősen kortyolgatta a kávéját, úgy helyezkedve székével, hogy jól ráláthasson a bejáratra.

- Biztos késni fog. - állapította meg. - A múltkor is a Miniszterasszony még behívatta valami tárgyalásra. Jó lenne, ha ma időben el tudnánk indulni. Most már korán sötétedik.

Reynard ujjai végével finoman lejjebb hajtotta a New York-i Szellem tetejét, hogy az újság fölött nővérére pillanthasson.

- Bőven ráérünk. Még ki sem hozták az ebédünket.

Nem sokkal múlt fél kettő és a Sparkbucks-ban igencsak sok volt a vendég, többnyire a MACUSA alkalmazottai. Az elegáns, tágas étkezde a Woolworth Building-gel szemben volt, és hasonló varázslattal látták el, mint az amerikai Minisztériumot: a varázstalanok számára egy kevésbé népszerű főzelékbár üzemelt itt. Mióta Queenie Goldstein javasolta nekik, az ikrek minden nap itt ebédeltek. A Sparkbucks számos szögletes, fekete asztalával, tükrös, illetve mozaikos zöld-fehér falaival és régimódi bárpultjával azokat a szalonokat idézte, melyekből Rowan korábban többet is látott a várost ismertető reklámanyagokban. A furcsaság mindebben csak az volt, hogy a varázstalanok New York-jában ezeket a szalonokat jelenleg bezárás fenyegette: a mugli kormány agresszívan lépett fel a bárok és az alkoholfogyasztás ellen. „Ne aggódj, drágám, csak a magnixek találhatnak ki ilyen butaságokat." mondta Queenie, amikor rákérdezett a dologra. „Nálunk nincs betiltva az alkohol... de a Vidító Varázzsal a helyedben vigyáznék, ha odáig jutok." A Sparkbucks mindenesetre üzemelt, bár napközben az ide érkező boszorkányok és varázslók inkább a péksütemények, kávék és az aznapi menü kínálatából válogattak. A tágas mennyezetről kristálycsillárok lógtak alá, melyekben mágiával megerősített fényű gyertyák ragyogtak. A pultnál két boszorkány és egy varázsló sürgölődött, a rendeléseket pedig házimanók vitték ki az asztalokhoz. Kicsit különbözött azoktól az étkezdéktől, amelyekben az ikrek Londonban megfordultak, tágasabb volt, elegánsabb, de a céljaiknak tökéletesen megfelelt. Ráadásul itt senki sem figyelt rájuk, és Reynard még az aznapi híreket is elolvashatta.

- Tehát, első cég, harmadik telephely. - Rowan elővett egy pergament és az enyhén szarkasztikus hanglejtésű megszólalás után kipipált valamit. - Gyorsan haladunk.

- Graves valószínűleg teljesen ostobának néz minket, hogy így szenvedünk egy jelentéktelen étkészlet eredetének felkutatásával... - jegyezte meg Reynard. Nővére vállat vont.

- Higgye csak azt, nem izgat különösebben, mit gondol. Ő segít nekünk, mi segítünk neki az ügyében, és ez tökéletesen elég. Kíváncsi vagyok, mit fog szólni a hírünkhöz arról a felrepedt járdáról.

Végül mégis csak többet tudtak segíteni a MACUSA-nak, mint azt először gondolták volna. Annak az incidensnek a lerombolt épületről New York-szerte híre ment, a furcsaságokra érzékeny varázstalanok pedig fokozott kíváncsisággal kezdtek figyelni mindenre, ami eltért a szokásostól. Közöttük járva Rowan és Reynard nem egy pletykát elcsípett különböző nem mindennapi történésekről. Ezek némelyikének persze annyi köze volt a mágiához, mint kviblinek a varázspálcához, de akadt egy-két olyan hír is, amelyet az ikrek érdemesnek talált arra, hogy megemlítsék Graves-nek. Így hát feladatuk az ügyben némileg módosult: munkájuk végzése közben, a muglik között járva gyűjtötték az információkat arról, hogy ki, hol és milyen furcsaságot érzékelt. Az idő elteltével akadt néhány olyan történés, amelyet Graves a titokzatos mágikus erőhöz kapcsolódónak gondolt. Egyik sem volt olyan mértékű, mint az első eset; néhány repedés az úton, egy-egy leomlott falvakolat, enyhe rázkódás, melyet a muglik csupán földrengésnek véltek. Egyetlen dolog kötötte össze ezeket: a rombolás.