Relikviavadászok 1: New York-i Szellem (HP fanfiction)

25. fejezet: Protego Diabolica

Graves kérésére Rowan és Reynard visszatértek a Bűbájos Bölénybe. Wohali, mint aki tudta, hogy valami rendkívüli történt, forró teával és étellel várta őket. A késő délután és az este feszült várakozással telt; az ikrek nem voltak hajlandóak lepihenni, amíg hírt nem kapnak a fejleményekről. Ott ültek hát mindannyian a teaház egyik kanapéján a kandalló mellett, kezükben teásbögrével, némán (miután elmesélték Wohalinak a történteket és alaposan megvitatták, mindhárman hallgatásba burkolóztak, elmerülve a gondolataikban). Az órák lassan teltek egymás után. Olyan fél három környékén Reynard elbóbiskolt, feje oldalra bukott és nővére még épp időben vette ki ellazuló ujjai közül a bögréjét. Ő és Wohali összepillantottak, majd folytatódott a hosszú csend és elmélkedés, melyet végül a nyíló ajtó nyikorgása és halk léptek kopogása tört meg, ahogy Percival Graves belépett a teaházba.

- Hál' Istennek, végre! - tört elő Rowanból a megkönnyebbült sóhaj és felpattant a férfi láttán.

- Töltök teát. - egyenesedett fel Wohali is, magához intve a kannát és egy üres csészét. - Ülj le, Graves. Igencsak fáradtnak tűnsz.

Graves bólintott és helyet foglalt azzal a lendülettel. Rowan nem kis aggodalommal fürkészte az arcát; a férfi olyan kimerültnek tűnt, amilyennek még soha nem látta... annyira, hogy már ő maga sem próbálta leplezni.

- Hé, jól vagy? - kérdezte csendesen, miközben finoman megbökte Reynardot, hogy ébredjen fel. - Mindjárt négy óra...

- Rengeteg dolgot kellett elintézni. - Graves egy sóhajjal belekortyolt a teájába, néhány pillanatig lehunyva a szemét. - A nyomok elrejtése a magnixek elől, adatgyűjtés, adminisztráció. Az egész Nyomozóosztály ezen dolgozik, a MACUSA-nál szükségállapotot rendeltek el.

- Ez nagyon rosszul hangzik. - fintorodott el Rowan.

- És van bármi fejlemény? - kérdezte Reynard. Graves megcsóválta a fejét.

- Amilyen hirtelen jött ez az egész, úgy is tűnt el, és most sem hagyott különösebb nyomot maga után, amelyen elindulhatnánk. - újabb sóhajjal megdörzsölte a halántékát, majd komolyan nézett az ikrekre. - Az elnök asszonnyal alaposan átbeszéltük a történteket, a következő lépéseket. Tájékoztattam mindenről, arról, amit tapasztaltunk, amikor az a mágikus jelenség felfedte magát. Rajtam kívül ti vagytok az egyetlenek, akik látták. - rövid szünetet tartott, közben elgondolkozva tanulmányozta az ikreket. Beletelt egy kis időbe, míg folytatta. - Az elnök asszony kérésére az ezzel kapcsolatos információkat titkosítottuk. Egyedül neki jelentettem, hogyan is nézett ki, ez az adat egyelőre nem hozzáférhető még a nyomozásban részt vevők számára sem, és titeket is kérlek, hogy ne fedjétek fel mások előtt. Mi négyen birtokoljuk ezt a titkot.

- Khm. Öten. - szólt közbe Wohali, miközben elmélkedő tekintettel nézett maga elé. Graves felvont szemöldökkel pillantott Rowanra, aki zavartan rántott egyet a vállán.

- Eddig nem tudtam, hogy nem szabad elmondani. - jegyezte meg. - Ne aggódj, mostantól hallgatni fogok, mint a sír.

Wohali halkan felhorkant ennek hallatán és megremegett a szája széle. Rowan és Graves fáradtan, értetlenül néztek rá.

- Sejted, hogy mi lehetett az? - kérdezte aztán Wohali a barátjához fordulva. Graves kimerült mozdulattal támasztotta meg a homlokát és a fejét rázta, mire az indián folytatta. - Az elmondottak alapján valamiféle nagyon sötét mágia kivetülése lehetett... Nincs az a bestia, ami képes ilyesmire.

- Tudod, hogy adok a szavadra. - sóhajtott Graves. - De a MACUSA-nak ennyi nem elég. A nyomozócsoport a jelek alapján mágikus lényre gyanakszik.