Relikviavadászok 1: New York-i Szellem (HP fanfiction)

18. fejezet: A kobold, aki mindent tud

- Vegyük át még egyszer. - Rowan feljebb emelte az ölében fekvő füzetet és átfutotta annak tartalmát. - Úgy tűnik, igencsak eszes alakot állított elénk a sors. Jó sok adatunk van róla és mégsem tudunk szinte semmit.

- Erre lehetett számítani. - Graves belekortyolt a forró csokoládéba, amit Rowan készített neki. Gondterhelt vonásai kisimultak kissé, ahogy a nőre pillantott. - Finom. Köszönöm.

Rowan arcán boldog mosoly suhant át, mielőtt újra az információk közé temetkezett.

- Biztos vagy benne, hogy jó lesz úgy, ha egyszerűen csak besétálunk? - aggályoskodott. - Nem szeretek felkészületlenül nekivágni valaminek, most pedig nem érzem úgy, hogy túlságosan átlátható lenne előttünk az út...

- Ott leszek veletek. - mondta Graves. - Így már alapból nevezhetjük a látogatást hivatalos ellenőrzésnek. Elvisszük Cleveland-et is. Nem kell aggódnod, Corbitt. Nem lesz gond.

- Nem aggódom. - tiltakozott fejcsóválva a nő. - Csak valamiért van egy rossz előérzetem ezzel kapcsolatban. Te ott voltál Rey, hallottad, mit mondott Queenie nővére.

- Hogy legyünk vele óvatosak. - bólintott Reynard, lejjebb eresztve a megbűvölt kameragépet, amit eddig babrált. - Nagyon óvatosak.

A hármas a Bűbájos Bölényben üldögélt a galérián; Graves nem volt hajlandó a puffokhoz ülni, így végül a teázó másik elkerített zugát választották ahhoz, hogy megvitassák, hogyan tovább. Néhány nap telt el azóta, hogy a Corbitt ikrek Graves segítségével kiderítették, ki piszkált bele a kutatásukba, ugyanakkor beletelt egy kis időbe, mire a rendelkezésükre álló semmitmondó információkból ki tudtak hámozni annyit, amivel már érdemes volt tovább lépniük.

Gnarlak neve nem volt ismeretlen New York-ban, sőt. Rowan már akkor tudta, hogy gond lesz ebből, amikor Graves arca elkomorodott a név hallatán, amit az általuk elcsípett alak bökött ki azzal kapcsolatban, hogy ki rendelte el a Corbitt ikrek által keresett relikvia megszerzését. Gnarlak a New york-i alvilág központi alakja volt, mindenki ismerte, de senki sem igazán. A ravasz, megfoghatatlan kobold a kétes hírű Vakmalac bárban ütötte fel a tanyáját, és bár számtalanszor került a MACUSA szemszögébe, valahogy mindig sikerült elkerülnie a felelősségre vonást, sosem sikerült rábizonyítani semmit abból, amivel épp vádolták. Egész hálózat dolgozott Gnarlak keze alatt, a kobold mindent tudott, ami New York-ban történt, semmi sem kerülte el a figyelmét.

- Személyesen még nem volt dolgom vele. - mesélte Graves. - Az aurorjaim jelentéseiben viszont gyakran találkoztam a nevével. Az a kobold veszélyes... Ha ő áll emögött, akkor jobb, ha óvatos vagy, Corbitt.

- Az leszek. - biccentett Rowan, kényelmesen hátradőlve a székében. - De akkor miért pont te javasolod azt, hogy egész egyszerűen menjünk oda a Vakmalac-ba és találkozzunk vele?

- Talán azért, mert amikor megtudtuk a nevét, te máris indulni akartál levadászni őt. - szólt közbe Reynard. Rowan gyilkosan pillantott rá.

- Ezzel csak annyit mondasz, hogy én és Graves végül is ugyanazt akarjuk tenni.

Nem teljesen volt igaza. Az ő döntését teljes mértékben a hangulata befolyásolta, azokban a percekben pedig másra sem tudott gondolni, mint hogy fittyet hányva a veszélyre azonnal felkeresse Gnarlakot és számon kérje őt a dolgokkal kapcsolatban. Graves ezen a ponton közölte, hogy ha nem marad jobb tervük, elkíséri őt.

- Jobb, ha vigyázok rád. - jegyezte meg, kissé zavarba hozva ezzel a nőt. Graves jóval higgadtabban és előrelátóbban gondolkodott, mint ő, rögtön számba véve a lehetőségeket, a lehetséges legtaktikusabb lépést próbálva szem előtt tartani. Sajnos még most, napok elteltével is ez tűnt a legjárhatóbb útnak. - Amúgy is, fontos, hogy legyen veled valaki, aki a törvényt képviseli.