you ― bang chan x reader ff

𝐭𝐡𝐫𝐞𝐞

〝falling for a stranger
good gracious〞
♡

     Körülbelül fél órája sétálhattunk a hideg őszi estében, és én okos a szórakozóhelyen felejtettem a kabátomat. Próbáltam a kézfejemig lehúzni a pólóm ujjait, amivel igazából csak azt értem el, hogy a felkarom még jobban kint volt, így aztán az fázott. Megpróbáltam azt is, hogy összefonom magam előtt a karjaim, hogy hátha így nem fogok annyira fázni, de ez sem vált be.

De amikor Chan megfogta a kezem, mintha hirtelen lett volna negyven fok idekint. Az egész testemet átjárta a forróság és úgy éreztem, az arcom le fog olvadni a helyéről. Amikor pedig sokáig nem engedett el, azt hittem, hogy a folyamatos hátra szaltókat végrehajtó gyomrom kiugrik a helyéről.

Aztán hirtelen elengedett és újra érezni kezdtem a magam körüli mínuszokat. Jó, mínuszok biztos nem voltak, de hideg az biztos. Még a hideg is kirázott, és vacogni kezdtem. Jézusom, most biztos azt hiszi, direkt csinálom, csakhogy nekem adja a pulcsiját!

Megköszörültem torkomat, majd újra összefontam magam előtt karjaim, és tovább indultam. Mindkét kézfejemmel, alig láthatóan próbáltam dörzsölni felkarom, hogy valamennyire felmelegedjek, de még az időjárás is ellenem volt, fújni kezdett a szél. Tökéletes, most már sehogy nem tudom elrejteni, hogy teljesen átfagytam, szerintem a város túlfelén is hallották, ahogy vacogásom közepette összekoccannak fogaim.

„Ahonnan jöttél nem divat ősszel pulóvert vagy kabátot hordani?" – törte meg a csendet a mellettem sétáló, mire rá emeltem tekintetem.

„Tessék?" – kérdeztem vissza, de válasz helyett csak megállított, levette fekete pulóverét és a hátamra terítette.

Elnyílt ajkakkal néztem végig ezt a mozdulatsort és nem bírtam levenni a szemem izmos karjairól, amik kilátszottak szintén fekete rövidujjú felsőjéből. Ahogy felkarján megfeszült a póló ujja izmaitól és ahogy alkarján kidülledtek az erek egészen a kézfejéig, ösztönösen beindult a nyáltermelésem és nagyokat kellett nyelnem. Teljesen elterelődtek a gondolataim egészen korhatáros területekre és nem segített az egészen az se, hogy pulóveréből áradt a férfias illata és engem nézett, miközben mozgott a szája. Engem nézett és hozzám beszélt!

Megrázva fejem üldöztem el a fejemben keletkező piszkos gondolatokat, majd pislogtam párat. Bár ne tettem volna, rögtön elképzeltem fekete pólója nélkül és félrenyeltem.

„Jól vagy?" – kérdezte aggódva, miközben én fuldokoltam a saját nyálamban.

„P-persze!" – köhintettem még párat. „Ne haragudj, félrenyeltem. Mit is mondtál az előbb? Nem teljesen értettem" – magyarázkodtam és igyekeztem kerülni a tekintetét.

„Csak annyit, hogy látom mindjárt megfagysz." – nevetett fel halkan. „A mediterrán területekről jöttél, hogy így alul vagy öltözve?"

„Ja, dehogy! Volt nálam kabát, csak a buliban hagytam, ahonnan elszaladtam, mert verekedtem." – magyaráztam hadarva, majd megakadtam. „Mármint nem szó szerint verekedtem, csak elég erőszakosan bepróbálkozott nálam egy fazon, mire lányosan megrúgtam az érzékeny helyén." – folytattam a magyarázkodást, de ettől csak még rosszabb lett a helyzet, és láttam ahogy az arca eltorzul. „Úgy értem... Tudod mit? Felejtsd el, elhagytam a kabátom és egyébként Magyarországról jöttem."

„Honnan?" – kérdezte némi hallgatás után.

„Magyarország."

„Az hol van?"

„Európában"

„Tényleg?"

„Tényleg" – bólintottam és jobban megnéztem magamnak ezt a Chan srácot, miközben tovább indultunk.