you ― bang chan x reader ff

𝐭𝐞𝐧

     ☆A/N.: Tudom, hamarabb hoztam a részt, de mivel pénteken kora reggel lépek le gólyatáborba, és addig még annyi minden dolgom van, úgy gondoltam inkább posztolok előbb, mint megkésve.
Szóval itt is van, remélem elnyeri a tetszéseteket, ahogy kezdenek egy picit beindulni a dolgok. Igyekszem megírni még az egyetem kezdete előtt a történet maradék részét, és amint úgy érzem, áttérek a heti frissítésekre. A következő rész megjelenését megtaláljátok a fejezet végén, addig is puszi nektek, élvezzétek ki még ezt a pár napot a nyárból. ♡

"laugh like you've gone mad"

♡

   Már nagyon rég nem éreztem ekkora boldogságot magamban. T/N-nek lassan lejár a húsz perce, amíg készülődik, én addig visszaálltam a fal mellé és az előttem elhaladó járókelőket figyeltem. Szombat délután lévén elég sokan voltak az utcákon, kihasználva a jó idő utolsó napjait. Majdcsak sikerül elvegyülnünk, anélkül, hogy bárhol is felismernének. Az utóbbi időben észrevettük a fiúkkal, hogy egyre gyakrabban követnek minket feketébe öltözött, kamerás emberek. Nem lenne jó, ha pont ma találnának meg.

„Itt vagyok!" – nyílt ki mellettem az ajtó, és T/N lépett ki rajta.

A melegítőt lecserélte egy szűk farmerre, a felsőjét nem láttam, hisz most is rajta volt bézs szövetkabátja. Hátközépig érő haját leengedve hagyta, és mint legutóbb, most se viselt sok sminket. Amint megpillantottam szívem ismét hevesen kezdett verni és önkéntelen mosolyra húztam ajkaim.

„Gyors voltál." – léptem el a fal mellől.

„Pedig még álltam is a bejárati ajtónk előtt úgy tíz percet." – felelt kuncogva miközben elindultunk az utcán.

„Direkt megvárattál?" – tettetem a sértődötted.

„Te is megvárattál engem." – vágott vissza és egy pillanatra rám nézett. Ez a pillanat elég volt, hogy elkezdjen izzadni a tenyerem és kihagyjon egy ütemet a szívem.

„Tuché." – mosolyodtam el maszkom alatt.

Zsebre dugott kézzel sétáltam mellette a belváros, pontosabban a folyópart felé. Az volt számomra is az első helyszín, amit megmutattak nekem, és hiába voltam a környékén már előtte, valaki fontossal sokkal különlegesebb. Számomra az a személy Sana volt, aki a mai napig az egyik legjobb barátom. Remélem, ha T/N visszaemlékszik erre a napra eszébe fogok jutni, mint egy fontos személy... Mint a barátja. Nem tudom mi lett velem, vagy hogy hol van a józan eszem, de hiába találkoztam ezzel a lánnyal alig egy hete, már most szeretném, ha az életem része lenne. Teljesen mindegy milyen értelemben. Csendben gyalogoltunk egymás mellett, mégis úgy éreztem, hogy gondolataim üvöltenek.

„Hazudtál nekem." – törte meg a csendet és sértődötten összefonta maga előtt karjait. Olyan volt így, mint egy kislány, akitől elvették a cukrát.

„Mivel kapcsolatban?" – néztem felé kérdőn.

„Hogy különböző kiadóknak dolgozol." – emelte rám tekintetét. „Egy kiadónak dolgozol és egy híres banda tagja vagy."

„Lebuktam." – simítottam tarkómra és éreztem, hogy lever a víz.

„Jézus, jól vagy? Olyan fehér lettél, mint a fal." – fogta meg felkarom és megállított. „Ne üljünk le?" – kérdezte aggódva és szemével máris ülőhely után kutakodott.