you ― bang chan x reader ff

𝐧𝐢𝐧𝐞

〝from luck to fate〞
♡

   Egészen a hajnali órákig maradtunk fent, és átbeszéltünk mindent Haeun-nel. Közben persze degeszre ettük magunkat chipssel és gumicukorral. El is indítottunk egy-két filmet, de hogy őszinte legyek, nem emlékszek semmire belőlük. Valamikor három vagy négy körül aludtunk el a földön. Valahogy lekerültünk oda a nagy beszélgetések közepette, néhány pléd és takaróval együtt, így nem a parkettán feküdtünk. Az éjszaka során többször is el kellett mesélnem neki, mi is történt pontosan a kiadó halljában. Persze, akárhányszor is mondtam el neki, a válasza mindig az volt, hogy ő biztos beleverte volna a nő fejét abba a szép márványpultba. Hát igen, ha az ő elveit és ötleteit követném, már valószínű a sitten lennék.

Fogalmam sincs hány óra lehetett, amikor Haeun telefonjából elkezdett üvölteni a csengőhangja és mindketten egyszerre riadtunk fel rá. A szobába besütő nap miatt hunyorogva néztem végig, ahogy barátnőm szitkozódva keresi a készüléket, majd ahogy próbálta fogadni a hívást. Amint sikerült neki, visszafeküdtem a földre és eltakarva az arcom hallgattam a beszélgetést közte, és anyukája között. Valami családi ebédre hivatalosak, amit persze drága Haeun elfelejtett. Pár perc után bontotta a hívást és a hangok alapján elkezdett összepakolni.

„Ne haragudj T/N, maradnék még, de elfelejtettem ezt a hülye összejövetelt." – kért bocsánatot a... Igazából nem tudom mi miatt.

„Ugyan unnie, semmi baj." – legyintettem, majd én is öltözni kezdtem. „Lekísérlek." – ajánlottam fel.

Felkaptam egy kopott melegítőt és egy kinyúlt pulcsit, hajamat pedig úgy ahogy volt, kócosan egy lófarokba kötöttem. Barátnőmmel együtt léptünk ki a szobából a konyhába, ahol Jiyeong-anyu már javában mosogatott. Mint kiderült, átaludtuk az ebédet. Kaptunk is egy rövid fejmosást. Hupsz.

――――――――――――――――――――――――――――――――――――――――

Már reggel hatkor kipattantak szemeim, és hiába aludtam el pár órája, egyáltalán nem voltam fáradt. A tudat, hogy ma elmegyek hozzá, és láthatom, teljesen feltöltött energiával és izgalommal is. Ha tehettem volna, már most elindultam volna, de számtalanszor emlékeztetnem kellett magamat, hogy szombat lévén, biztos alszik még ilyenkor. De nem bírtam megállni. Hét fele kimásztam az ágyból és a szekrényemhez lépve az alkalomhoz illő szerelést kezdtem keresni. Jó pár percnyi bámulás után elhúztam a számat, kivételesen nem feketét akartam felvenni. Átlópóztam a szomszédos szobába, ahol Minho, Hyunjin és Seungmin még mélyen aludt. Rögtön a legidősebb szekrényéhez léptem és kikerestem belőle az egyik fehér garbós pulóverét. Nem is időztem többet a helységben, visszaosontam a saját szobámba, kivettem még pár ruhadarabot a saját szekrényemből és befoglaltam a fürdőszobát. Egy gyors zuhany és hajmosás után fekete alsóneműmben kezdtem szárítani hajam, hogy valamennyire normálisabban álljon. Miután biztos voltam benne, hogy felkeltettem mindenkit, felöltöztem és tükörképemet figyeltem.

A Minho-tól lopott, vagyis kölcsönvett pulóver egy kicsit szűk volt rám, amit jelen helyzetben nem bántam annyira. Még magamat is megleptem, hogy viszonylag jól állt rajtam ez a darab. Arcomat megfigyelve azonban, azonnal el szállt az a kevéske önbizalmam is. Így, mielőtt még elmenne a kedvem az egésztől, kirontottam a helységből és majdnem beleütköztem szerencsétlen Felix-be.

„Ne haragudj, Lix."

„Semmi baj, hyung." – legyintett, majd végignézett rajtam. „Húha, jól nézel ki. Kinek a cuccát loptad el?"