you ― bang chan x reader ff

𝐭𝐰𝐞𝐧𝐭𝐲

"sometimes it's better to stay quiet

than talk about it"♡

   "Chan" - szólítottam halkan.

"Igen?"

"Csókolj meg!" - kértem határozottan.

Nem is kellett neki több, úgy érzem, ő is erre gondolt ebben a pillanatban; rögtön tett ahogy kértem. Kezét, amit eddig derekamon pihentetett, átcsúsztatta tarkómra, ahogy közelebb húzott magához. Pontosabban párnáihoz. Ahogy ismét összeértek, mindkettőnk egy halk sóhajt ejtett, pont úgy, mintha újra levegőt kapnánk. Kicsit bátrabban ugyan, de ugyanolyan lágyan és lassan csókolt, mint az előbb, én pedig, ehhez a tempóhoz alkalmazkodva csókoltam vissza. És hiába volt csókunk bátrabb, az 'ismerős' területek miatt, még mindig félve fedeztem fel az alattam fekvő mellkasát. Eleinte csak egyhelyben tartottam tenyerem, néha megmozdítva ujjaim, vagy épp rámarkolva Chan felsőjére. De ahogy csókunk egyre hevesebbé vált, úgy bátorodtunk fel mindketten, és úgy kezdtem el én is elveszíteni prűdségem. Miközben a gyomromban lévő pillangók teljesen megőrültek Chan közelségétől, érintésétől, illatától, csókjától,... mindenétől, kezem egyéni felfedezőútra indult. Sorra tapintottam ki mind a hat kockáját és kidolgozott mellizmait is, utóbbit többször is. Imádtam mindenét, és erre testem is reagált. Az egész testem bizsergett, de mindent felül múlt az, amit Chan érintése és sóhajai váltottak ki ölemből.

"T/N" - szorított kezemre a mellettem ülő, mire rákaptam tekintetem, ezzel kizökkenve gondolataimból.

Egész este újra és újra lejátszódott a fejemben minden, ami a stúdióban történt. Most se volt másképp. Éppen a taxiban ülünk, valamikor hajnal három fele járhat az idő, és éppen hozzánk tartunk. Rettenetesen jól éreztem magam vele, az egész este felejthetetlen volt, még akkor is, ha egy szűkös, ablaknélküli helységben zajlott az egész. Sokadik csókcsatánkat szakította félbe a futár, aki az időközben elfelejtett vacsoránkat hozta. Vacsora közben Chan mesélt az életéről, ahogy azt a múltkor megígérte. Néha nevettünk, néha sírtunk, néha csak úgy elkapott minket a hév, és csókolóztunk. Az egész együtt töltött idő tökéletes volt, soha nem éreztem még magam valakihez ennyire közel. Sikerült elfelejttetnie velem, hogy igazából ő egy híresség és rettentő sok probléma lehet abból, ha kiderül ez a 'kapcsolatunk'. Apropó kapcsolat. Egyikőnk se tette fel a nagy kérdést, egyikőnk se lépett azért, hogy hivatalosak legyünk. Gondolom, valahol a tudatunk mélyén ott volt az a bizonyos felkiáltó jel, hogy ennek semmi jó vége nem lehet.

"T/N" - szólított újra Chan, most közelebb hajolva. Még így is elképesztően néz ki, hogy egy maszk takarja az arcát. Pislogtam párat, mielőtt válaszoltam volna neki.

"Igen?" - mosolyodtam el halványan és próbáltam leplezni lányos zavarom.

"Ígérd meg, hogy nézni fogod a fellépésünk!" - kérte és szemében valami kisfiús csillogott.

"Ígérem." - simítottam kézfejére. Hihetetlen, hogy egy este alatt ezek a gesztusok teljesen természetessé váltak köztünk.

Az út hátralévő része csendben telt. Igyekeztünk mindketten kiélvezni egymás társaságát ebben a maradék pár percben, ami persze elég nehéz volt egy taxi hátsó ülésén. Ráadásként a sofőr két percenként hátranézett, nem túl diszkréten, mintha csak azt várná, hogy mikor kell ránk szólnia. Pechjére jók voltunk. Amikor pedig megálltunk a házunk előtt Chan közölte vele, hogy várjon, és kiszállt velem.

A hajnali levegő csípősen hideg volt így decemberben és össze kellett magamon húznom a kabátomat. Megkerülve az autót odaléptem a szintén fagyoskodó férfihez és gondolkodás nélkül átöltettem. Azt hiszem eddig fáztam.