you ― bang chan x reader ff

𝐭𝐰𝐞𝐧𝐭𝐲 𝐬𝐞𝐯𝐞𝐧

"i feel i'm falling in love with all my heart"
♡

   Valami sokadjára, folyamatosan rezeg. Lassan nyitom ki szemeim, de csak egy hunyorgásig jutok. Túl sok a fény. Mikor hozzászoktam a hirtelen világossághoz körbepillantok. T/N szobája már az éjjel se tűnt túl nagynak, de így fényben még kisebbnek tűnik. Apropó T/N. Csupasz teste, amivel most hozzám simul bizonyítja, hogy mi történt az éjjel. Ha a mindenfelé szétdobált ruhák nem lennének elegek. Az időközben abbamaradt rezgés újra elkezdődik és halkan sóhajtok egyet. Amilyen óvatosan csak tudok, hogy ne keltsem fel T/N-t kimászok mellőle és elkezdem megkeresni a rezgő készüléket. Amint megtaláltam meg se nézem alaposabban, csak fogadom a hívást.

"Igen?" - szólok bele halkan reggeli repedtfazék hangommal.

"Ó te jó ég!" - válaszol egy lány a vonal másik végéről, mire elkapom a telefont a fülemtől. 'Unnie♡'. Na baszameg.

"Öhm... Te T/N barátnője vagy?" - kérdeztem halkan.

"A legjobb." - javít ki. "És te biztos a híres Chan..."

"Én volnék." - bólintok és az alvó lányra nézek. "Figyelj, nem akarom felkelteni T/N-t. Ha felébred mondom neki, hogy hívjon fel." - közöltem, majd bontottam a hívást.

Hát ez gáz volt. Mielőtt még lezárt volna a készülék megnéztem az időt: 12:54. Már nem is emlékszem mikor tudtam ennyit aludni. Visszatéve a készüléket oda, ahol volt megkeresem legalább az alsómat és a saját telefonomat is. Amint takarásban volt a családi ékszer írtam a fiúknak, hogy ne aggódjanak, élek még, majd visszafeküdtem a lány mellé. Mintha megérezte volna, rögtön vissza is bújt hozzám. Tincseivel játszadozva néha beugrott egy-egy emlékkép az éjszakáról és nem tudtam levakarni a vigyort a fejemről. Akkor nem érdekelt minket semmi, csakis a másik. Bár meglehet ezután kicsit furán fognak nézni a szomszédok a mellettem alvó lányra, mivel többször is elértem nála azt, hogy ne tudjon csendben maradni. Fergeteges volt.

"Jó reggelt." - motyogta a mellettem fekvő. Annyira elgondolkodtam, hogy észre se vettem mikor ébredt fel.

"Jó reggelt." - mosolyodtam el miután egy hosszú csókot nyomtam ajkaira.

"Hm... Ezt meg tudnám szokni." - kuncogott fel halkan, majd nagyot nyújtózott. "Mennyi az idő?"

"Negyed kettő körül lehet." - feleltem és nem bírtam levenni róla a szemem.

Míg válaszára vártam volt lehetőségem megfigyelni őt magát. Takarója éppen csak eltakarta csupasz mellkasát, amit most egy-két lilás folt csúnyított el. Nem voltam büszke magamra azok miatt, de ez a nő teljesen elveszi minden józan eszem és az önkontrolom egy részét is. Tovább futtatva tekintetem megállapodtam ajkainál, amiket már sokadjára nedvesített újra nyelvével. Mintha még most is meg lennének duzzadva egy kicsit az éjszakai heves csókcsatáink után.

"Nagyon nagy bajban leszel." - szakította félbe gondolatmenetem.

"Teljesen megéri." - húzom huncut mosolyra ajkaim, ahogy ezen a reggelen sokadjára emlékszek vissza. Észre se veszem és már megint T/N felett támaszkodom valahol tudat alatt, vagy épp tudatosan azzal a céllal, hogy folytassam, amit abbahagytunk.

Mintha megérezné szándékom, tarkómat átkarolva zárja be köztünk a távolságot. Érdekes borzongás fut végig testemen, ahogy ajkaink összeérnek. Vékony ujjai rögtön megtalálják a tincseim közé vezető utat és egy visszafojtott morgás-szerűség hagyja el torkomat, amikor finoman ajkamra harapott. Bal alkaromon megtámaszkodva megszabadítom takarójától, hogy aztán bezárjam a testünk közötti vibráló távolságot. Csupasz mellkasához érve, ha lehetséges még hevesebben kezdett verni a szívem, szinte kiugrott a helyéről. Alsóm mindeközben persze egyre csak szorított és alig vártam már, hogy megszabaduljak tőle. Mindez előtti még szabad kezemmel elkezdtem újra felfedezni az alattam fekvő lány testét. Felhevült, selymes bőre égette a tenyeremet. Csókjaimmal lassan áttértem először a füle mögé, majd szépen lassan egyre lejjebb. T/N sóhajai betöltötték az apró szobát és szinte fülsüketítőnek hallatszódott, amikor egy érzékenyebb pontját megtalálva egy kisebb nyögés hagyta el ajkait. Ettől a hangtól az alsómban szorongó tagom rándult egyet és ösztönösen a lány forró öléhez nyomtam sajátom, kicsalva még jó pár hangot belőle. Vékony ujjait végighúzta mellkasomtól egészen alsóm korcáig. Beleborzongva érintésébe hagytam, hogy beleakassza ujját az anyagba. A gondolat, hogy hamarosan más fogja szorítani tagomat, és nem fog semmi elválasztani minket megőrjített. T/N pedig lassan kezdett megszabadítani a zavaró anyagtól, amikor a háttérben valami zúgni kezdett. Ennek köszönhetően T/N elhúzta a kezét én pedig frusztráltan sóhajtottam egyet.