you ― bang chan x reader ff

𝐬𝐞𝐯𝐞𝐧

〝you seem to think of me too〞
♡

     Több nap is eltelt az a bizonyos este után, de még mindig nem jelentkezett Chan a pulóverért, és a kártyájáért. Én pedig úgy érzem, végre túl vagyok életem eddigi legnehezebb hetén. A hétfői óráim egy részét bepótoltatták velünk természetesen, így minden nap éppen csak vacsora előtt estem haza. Az sem segített túl sokat, hogy temérdek mennyiségű tételt kaptunk, amit minél hamarabb ki kell dolgoznunk, hogy sikerüljenek a féléves vizsgáink. Haeun, illetve a pót-családom is távolról került, hisz olyan voltam, mint egy mozgó stressz és ideg halom. A napokig tartó stressz és ideg pedig ahhoz vezetett, hogy alig volt étvágyam. Az pedig, hogy nem ettem túl sokat, kimerültséghez.

Ma is, mint az elmúlt négy napban eddig folyamatosan, vacsorára értem haza. Gyorsan ledobtam kabátom és táskám az előszobába, majd lerúgtam a cipőm és Jiyeong-anyunak köszönve szaladtam is kezet mosni. A vacsora, mint mindig, most is istenire sikeredett. Soha nem voltam oda a halas kajákért, de ez a nő valami elképesztően finoman el tudja készíteni. Sőt! Nem is tudom, mi lesz velem, ha Haeun unnie-val egy lakásba költözünk. Biztos pár nap alatt leadom azt a pár kilót, amit sikerült felszednem eddig.

Vacsora után segítettem elmosogatni, közben meséltem Jiyeong-anyának a napomról. Nem kellett sok mindent mondanom, hamar elhessegetett maga mellől, mondván "húzzak aludni". És igen, tényleg így fejezte ki magát. Védekezően feltettem mindkét kezem, majd a szobámba siettem. Félre értés ne essék, nagyon a szívemhez nőtt ez a nő. Bírom, hogy ilyen fiatalos és ami a szívén, az a száján. Sokat köszönhetek neki, hisz ő segített mindenben az első pár hét során. Aztán összeszedtem a nálam egy évvel feljebb járó Haeun-t és innentől rá lettem bízva. Az, hogy pontosan hogyan ismerkedtem meg Haeun-nel, az is egy vicces sztori, de azt későbbre hagyom.

Beérve a szobámba egyenesen az ágyba vetettem magam és lehunytam szemeim. Nem is tudom meddig feküdhettem így, de gondolataimban már készítettem magamat arra, hogy innen fel is kéne kelni, hisz fürdeni nem árt. Már majdnem feladtam az egészet és az öntisztulásra bíztam a testem, mikor megcsörrent a telefonom. Kiszenvedtem a készüléket farzsebemből és anélkül, hogy a kijelzőre pillantottam volna fogadtam a hívást.

"Milyen elvetemült ötletedet kell most is offolnom, Unnie?" – szóltam bele és felültem.

"Köszönöm, hogy ennyire bízol bennem, drága legjobb barátnőm." – morgolódott a vonal túlsó végén Haeun.

"Igazán nincs mit." – feleltem mosolyogva. "Miért hívtál egyébként?"

"Van egy elvetemült ötletem!" – zsongott be rögtön. "Na jó, nem teljesen az. Akarod hallani?"

"Attól függ." – álltam fel az ágyamról és elkezdtem keresni a pizsamámat. Hova rakom el mindig?

"A csávóddal kapcsolatos." – kuncogott.

"Nem a csávóm!" – jelentettem ki az elmúlt pár nap alatt sokadjára. "De oké, felkeltetted az érdeklődésem. Beszélj!"

"Erről van itt szó!" – mondta határozottan. "Arra gondoltam, hogy elmehetnénk a kiadójához, ott megkeresed, odaadod neki a pulóvert, de közben összeér a kezetek, aztán elhív randizni, mert észreveszi, hogy mennyire jó nő vagy, ezután hazavisz és..." – innentől nem akartam hallani, de az isten se tudja miért, végig hallgattam.

"Jó." – reagáltam röviden. Többre úgy se futotta volna, a gondolataim rég messze jártak. "Holnap mikor megyünk?"

"Holnap?" – akadt ki. "Nem csillagom, összeszeded magad, csinosan felöltözöl és fél óra múlva ott vagyok érted. Megbeszéltük?" – váltott át komolyabb hangnemre, amire ösztönösen igennel feleltem.