you ― bang chan x reader ff

𝐭𝐰𝐞𝐧𝐭𝐲 𝐟𝐢𝐯𝐞

"for now I'll be stuck in this beautiful nightmare"
♡

   Nem is tudom, hogy szerencsésnek mondjam-e magam, amiért nem keresett Chan az elmúlt két napban. Az utolsó üzenet, ami tőle jött, az is karácsony este volt, azóta semmi. Valahol legbelül megnyugtat, hogy nem hívogat, nem üzenget, nem keres, hanem hagyja, hogy éljek. Ugyanakkor ott van az a néha-néha felbukkanó érzés, hogy mi van akkor, ha tényleg túltette magát rajtam és azért nem keres többet? Mi van akkor, ha nem is gondolta komolyan ezt ami köztünk volt? Már, ha egyáltalán volt is valami. Ja, azt mondtam, hogy néha-néha? Hazudtam, állandóan jelen van. Csakúgy, mint Haeun is, aki mióta -őt idézve- hazaértem. Még aznap este átjött és egy tartalmas csajos este után itt is maradt. Még akkor éjjel emlékszem kisírtam az összes könnyemet, ami megmaradt, elhasználtam az összes zsepit, amit a lakásban találtunk, megettem egy üveg Nutellát, még úgy is, hogy nem szeretem és degeszre ettük magunkat csipsszel és rendelt pizzával. Hát igen, be kellett pótolni azt a sok kihagyott ebédet és vacsorát, amit offoltam míg otthon voltam. És igen, lehetett volna egészségesebb ételekkel is, de nem bánom, hogy így alakult. Jól esett az összetört szívemnek az a sok szénhidrát. Meg persze Haeun társasága is. Nélküle nem is tudom mi lett volna velem.

"Te csaje!" - jött vissza a szobámba emlegetett barátnőm, miután végzett a zuhanyzással. "Mi lenne ha ma este végre valami normális filmet néznénk?"

"Mi bajod a Disney mesékkel?" - kérdeztem tettetett felháborodással.

"Az, hogy mesék és basszus lassan a huszonötöt súrolom." - huppant le mellém az ágyamra, majd elfintorodott.

"Öreg vagy." - nevettem ki, mire oldalba bökött.

"Te meg büdös! Indulj és kezdj magaddal valamit, mert már unom az önmarcangoló, meséket nézegető T/N-t! Ma este horrort nézünk és nincs kedvem egy óvodást bébiszittelni." - nézett rám komolyan, de azért a szája sarkában ott volt az az elfojtott vigyor.

"Én is szeretlek." - húztam össze a szemem gúnyosan, majd összecsuktam a laptopom és elkezdtem pizsama után kutatni.

Miután megtaláltam a kellemesen elnyűtt darabokat kicsoszogtam a fürdőszobába. Szerencsére Jiyeong-anyu és a lánya a rokonoknál töltik az egész két ünnepközét, így nem kell nekik is magyarázkodnom, amiért úgy nézek ki, mint akinek elütötték a kutyáját. Vagy legjobb, színészkednem. Míg ezeken gondolkoztam elkezdtem magamra folyatni a forró vizet és hagytam, hogy valamennyire leázzon rólam a két napos kosz. Viszont a kosszal együtt Haeun bíztató szavait is lemosta rólam a zuhany, így akaratom ellenére is eszembe jutott Ő. Még mindig nem tudtam elfelejteni, milyen érzés is érintése. Ahogy az egész testem bizseregni kezd tőle, majd felforrósodik, és utána sokáig érzem a bőrömön. Egészen hasonlít arra, ahogy most a zuhany alatt állok, ahogy a forró vízcseppektől egy pillanatra megborzongok. Elködösödnek a gondolataim és csak arra tudok gondolni, ahogy a bőröm éget Chan érintésétől. Szinte látom magam előtt, ahogy hozzám ér, ahogy magához húz izmos karjaival. Érzem, amint testünk összeér és minden porcikám bizsereg tőle. Egy halk sóhaj hagyja el ajkaim, hátamat a hideg csempének döntöm és meg kell kapaszkodnom a szappantartóban, amikor valami fergetegesen jó rohan át testemen.

Pár másodpercig így maradok, majd kipattannak szemeim, amiket észre se vettem, hogy becsuktam és az ajtó felé kapom tekintetem. Csukva van. Tehát tényleg csak beképzeltem az egészet. Jézusom! Kezdek megőrülni!

Amilyen gyorsan csak tudom elzárom a vizet és megtörölközve magamra kapom pizsamámat. Soha nem gondoltam, hogy ilyet fogok csinálni a zuhany alatt, főleg úgy nem, hogy közben ő rá gondolok. Normalizálva légzésemet visszamentem a szobámba, ahol Haeun az ágyamon fetrengve nyomkodta a telefonját.