you ― bang chan x reader ff

𝐭𝐰𝐞𝐥𝐯𝐞

"my fingers are already hittin' your number"
♡

   Majd egyszer megmutatom. – küldtem el az üzenetet mosolyogva, majd elraktam telefonom és leöntöttem forró vízzel az instant leveseket.

Amint hazaértem első dolgom volt leülni hűséges laptopom elé. A T/N-nel töltött délután után csak úgy kavarogtak a fejemben a gondolatok és a dallamok, amiket muszáj volt azonnal megvalósítanom. Így jött össze alig másfél óra alatt egy alig egy perces alap és pár sor dalszöveg is. Szerettem volna az egész éjszakát rááldozni erre a hirtelen jött inspirációra, de kénytelen voltam félbehagyni, amikor már nem bírtam tovább vacsora nélkül. Rámentettem egyet a programra, nehogy elvesszen az eddigi munkám, majd nagyot nyújtózva felálltam. Míg a konyha felé igyekeztem, a mai nap során sokadjára jutott eszembe T/N. Valahogy nem tudom kiverni a fejemből arcát és azt az édes akcentusát, amit annyira imádok benne. Ez a délután után pedig folyamatosan azon találom magam, hogy még jobban meg akarom ismerni, még több időt akarok vele eltölteni, még inkább be akarom vonni az életembe. Hiába tudom, hogy helytelen, hisz az ő élete is tönkre mehet, ha egyszer együtt találnak minket a rajongók. Ugyanúgy, ahogy a srácok és az én karrierem is. Az utóbbi iránt annyira nem aggódok, de ezek a fiúk rengeteg dolgon keresztül mentek már, hogy összejöjjön minden, amit elértünk.

„Hyung." – szakította meg gondolatmenetem Changbin. „Lassan öt perce nézed a hűtőt."

„Oh..." – nyögtem halkan, majd a szekrényekhez léptem és kivettem egy zacskó instant levest.

„Én is kérek!" – szólt rám a fiatalabb, mielőtt visszacsuktam a szekrény ajtaját. „Binnie éhes!"

„Binnie harmadik személyben beszél magáról?" – nevettem fel és neki is elővettem egy zacskót.

„Ja valami olyasmi." – motyogott orra alatt. „Hyung, miért bámultad a hűtőt?"

„Csak elgondolkodtam." – raktam fel az egyik fazékba vizet forrni, majd csatlakoztam csapattársamhoz a nappaliban.

"Már megint az a lány?" – sóhajtott eltéve telefonját. Kérdőn néztem rá. "Mikor fogsz már lépni?"

"Nincs két hete, hogy ismerem." – néztem rá ugyanúgy felvont szemöldökkel. "És még csak kétszer találkoztunk, azon kívül meg nem beszélgetünk sehol..." – vakartam meg tarkómat és hirtelen nagyon érdekes lett a fekete zoknim.

"Hát épp ez a baj!" – csapott az asztalra. "A telefonszámát vagy valamelyik közösségiét legalább elkérted?"

"Persze!" – feleltem azonnal, és bizonyítéknak még meg is mutattam T/N nevét a névjegyzékben, illetve a felhasználó nevét a keresési előzményeimben. Abban a pillanatban kapta ki a kezemből a készüléket, ahogy felé mutattam. "Hé!"

"Rá se írtál?" – hitetlenkedett. "Be se követted?"

Válaszolni se tudtam, hisz már cselekedett is. Először bekövette, majd visszament a névjegyzékbe, kikereste és pötyögni kezdett. Ez volt az a pillanat, amikor felpattantam, hogy visszavegyem tőle telefonom, de Changbin gyorsabb volt és már szaladt is. Én meg utána.

"Changbin! Kérem vissza!" – szaladtam a fiatalabb után.

"Elküldve!" – mosolygott büszkén. "Később még megköszönöd nekem." – azzal visszaadta a készüléket és félve néztem a képernyőre.

Remélem jól érezted magad, mert én nagyon. – állt a Changbin által, az én nevemben írt üzenetben.

"Én, és mi mind nagyon drukkolunk nektek..." – tette vállamra kezét. "Igaz korai még, de komolyan gondolod vele, hyung?"