you ― bang chan x reader ff

𝐭𝐰𝐞𝐧𝐭𝐲 𝐬𝐢𝐱

"really, I just wanna reach, tryna feel alive
all the love and the peace that I feel tonight"
♡

Mi történhetett valójában?

Immár majdnem három hét telt el, mióta az első számú fiúcsapat frontemberének (Bang Chan, 1997) magánéletéről kiszivárgott néhány igen megkérdőjelezhető fénykép. Több ezer rajongójuk fejtette ki csalódottságát és nemtetszését a fiatal énekes és társai felé is, amiért átverve érezték magukat. Híroldalunk is több száz megkeresést kapott a Stray Kids sorsát illetően. És mi, hogy a lehető leghihetőbb információt szolgáltassuk olvasóinknak, felkerestük az együttes kiadóját, a JYP Entertainment-et és tőlük kértünk segítséget.

          "Jelenleg még mi sem tudjuk, hogy mi lesz a fiatal úr további karrierével. Annyi biztos, hogy míg munkatársaink ki nem derítik az események tényleges megtörténtét, Bang Chan munkásságát szüneteltetjük." –– Park Jinyoung, 221211

Továbbá pert indítottak, és az eredeti cenzúrázatlan képeket másnap már a jogilag megfelelő változatukkal pótoltuk.

          "Amit mi addig is megtettük a szükséges jogi lépéseket, hogy a korábbi, fals információkat tartalmazó, és személyiségjogokat több módon megsértő tartalommal ellátott poszt tulajdonosához eljusson az ügy." –– Park Jinyoung, 221211

Az interjú óta nem hallottunk semmit, se a kiadótól, sem az énekestől magától. Kíváncsian várjuk, hogy mi lesz ennek a tragikus szerelmi történetnek a vége.

Hirtelen megint azon a vasárnapi hajnalon éreztem magam, cserbenhagyva, megalázva, elárulva, átverve, összetörve... És hiába röpdösött az a pár megmaradt pillangó, hiába tudtam volna azonnal a nyakába ugrani, a józan eszem valami olyasmit súgott, hogy meneküljek, mielőtt megint megsérülök. Mielőtt az előttem ülő Chan újra megsebesít.

☁︎

"Szia T/N..." - törte meg a csendet, ezzel engem kizökkentve gondolataimból. Arca sápadt volt, és szemei alatt hatalmas fekete karikák éktelenkedtek. Hangja is erőtlennek hallatszott, mint aki nem aludt volna az elmúlt hetekben semmit. Pillanatok alatt elöntötte a szar az agyamat.

"Azért hozattál el ide, hogy személyesen is elmond, tönkretettem az életed és a karriered?" - kezdtem, miután lenyeltem a torkomban keletkezett gombócot és igyekeztem nem elsírni magam. "Mert tudom, hogy így van."

"Mi van..?" - pislogott.

"Vagy azért, mert továbbléptél és így akarod az arcomba dörgölni, hogy boldog vagy nélkülem is?" - hadartam mindazt, ami eszembe jutott.

"Engednéd, hogy én beszéljek?" - kérdezte nyugodtan.

"Nem!" - vágtam rá rögtön. "Ha haragszol rám, megértem én is haragudnék magamra. Ha nem akarsz már velem találkozni, azt is megértem, én se szeretnék egy olyannal, aki tönkretette az életem. Szóval nem értem, hogy most minek hozattál ide."

"Bocsánatot szeretnék kérni." - nézett mélyen a szemembe, ezzel belém fojtva a szót.

"Mi?"

"Bocsánatot szeretnék kérni." - ismételte meg. "Nem voltam elég óvatos, pedig tudtam, hogy ez megtörténhet. Hülye voltam, amiért hagytam. Hülye voltam, amiért nem mentem el hozzád aznap hajnalban. Hülye voltam, és ezzel elrontottam a karácsonyodat." -nézett továbbra is a szemembe. "Ne haragudj rám T/N, elbasztam és, ha bárhogy jóvá tehetem kérlek mondd el hogyan..."