you ― bang chan x reader ff

𝐬𝐞𝐯𝐞𝐧𝐭𝐞𝐞𝐧

"Suddenly you came through
Making me make a move"♡

   Hamarosan ott vagyok. – állt Chan üzenetében.

Szívem hevesebben kezdett verni a gondolattól, hogy hamarosan újra láthatom. Hirtelen az a három hét, három évnek tűnt és a korábbi izgalom helyét átvette a boldogság. Tekintetem akaratlanul is tükörképemre tévedt és egy boldog lányt láttam benne visszamosolyogni rám. Még egyszer utoljára átfésültem hajamat és megigazítottam garbós pólómat, majd belebújtam bundás szövetkabátomba, magamra erőszakoltam sálamat, indulásra készen voltam.

„Örülök, hogy végre kimozdulsz egy kicsit Haeun-nel." – lépett oda hozzám Jiyeong-anyu.

„Én is." – húztam fel csizmámat is. „Hamarosan karácsony és egy hétre hazautazok. Szerettünk volna egy kicsit kikapcsolódni az előtt."

„Mikor mész?"

„Két hét múlva, kedden." – néztem rá és megrezzent telefonom. „Azt hiszem huszadika, de majd megnézem. Most mennem kell, valamikor jövök." – köszöntem el tőle, majd leszaladtam a földszintre.

Leérve azonnal megpillantottam, ahogy egy szürke kocsinak dőlve vár rám. Mindkét kezét farmerkabátja zsebébe dugta, szokásos maszkja híján pedig tisztán láttam halvány mosolyát. Egy pillanatra megtorpantam, ahogy rám törtek az érzelmek. Szívem szerint rohantam volna hozzá és úgy vetettem volna magam nyakába, de ezt nem tehettem meg. Újra normál tempóban indultam felé és kiérve a lépcsőházból megcsapott a decemberi hideg éjszaka, amitől egy kicsit megborzongtam.

„Pontos voltál." – néztem fel rá mosolyogva ahogy odaértem elé. Elképesztően jól nézett ki így maszk nélkül és istenem, azok az ajkak. Nem! T/N! Szedd össze magad! „Tetszik a hajad." – mutattam sérója felé, amint észrevettem.

„Hm, a tied se rossz." – bólogatott elismerően, majd egyszerre nevettük el magunkat. „Menjünk, mielőtt megfázol idekint." – nyitotta ki nekem a hátsó ajtót. Kérdőn pillantottam rá, majd inkább beszálltam. Ki fog vezetni?

Amint beültem észre is vettem egy nagydarab embert a kormány mögött, aki kedvesen mosolygott rám.

„Oh, jó estét." – hajoltam meg annyira, amennyire az előttem lévő ülés engedte.

„Húzódj arrébb." – szólt rám Chan, és tettem, amit kért. Így most a férfi mögött ültem.

A következő pillanatban bevágódott mellém a fiatalabbik is, és el is indultunk.

„Mi van nálad?"

„Hova megyünk?" – tettük fel egyszerre kérdéseinket, majd halkan felnevettem. „Kérdezz előbb te."

„Mi van a szatyorban?" – mutatott az ölemben lévő papírzacskóra, amiben éppenséggel az ő ajándéka volt.

„Majd meglátod." – öleltem szorosabban magamhoz és már emelkedett is fel, hogy belenézzen. „Nem! Meglepi!" – mellkasára téve kezem visszatoltam a helyére, majd azonnal zavarba is jöttem tettemtől. „Most én kérdezek... Hova megyünk?" – húztam vissza mancsom és tenyeremen égett érintésének helye.

„Szabályt szegni." – válaszolt helyette a férfi.

„Elnézést, be sem mutatkoztam. A nevem T/T/N (te teljes neved)." – hajoltam meg ismét, és a szemem sarkából figyeltem Chan-t, ahogy jót mosolyog rajtam.

„A fiúk menedzsere vagyok." – intett egy pillanatra elengedve a kormányt. „Akkor kiraklak titeket hátul, a személyzeti lifthez odaadom a kártyámat, azzal feljuttok a harmadikra észrevétel nélkül."