Megállíthatatlanok {Loki ff.}

Bevezető

2012

A nevem Sophie, Sophie Stark. 23 éves, New Yorki lány vagyok. Igen, Tony Stark a bátyám, viszont egy jó ideje nem találkoztam vele, amit ha öszinte kell hogy legyek nem is sajnálok. Nagyon szeretem, de néha sok. Hiszen ő, ő.

Egyedül élek ebben a nagy városban, barátaimnak csak két lányt nevezhetek, nem vagyok az a barátkozós típus de velük a sors hozott össze. Sarah, nálam egy évvel idősebb és Kate szintén 23 éves. Ők majdhogynem szomszédok, én azonban a város központjában lakok messze tőlük. Emiatt sajnos egy héten csak egyszer-kétszer találkozunk.
Szeretem a nyüzsgést, ezért lakok a város szívében. Szerencsére közel van a munkahelyem, a plázák, az éttermek. Egy nagyon hangulatos kávézóban kaptam munkát, már lassan két és fél éve. Imádom a helyet. A hely, a hangulat, a vendégek, a munkatársak, na és persze a fizetés. A kávézót öten vezetjük, egy imádnivaló csapat. Nagyon hamar összeszoktunk és sosem unatkozunk bent. Mindig csinálunk valami hülyeséget akaratunk ellenére vagy néhány esetben avval. A főnök is a bandánk tagja, aki szerencsénkre nagyon elnéző, mert imád minket és természetesen mi is őt.

Családtagjaim nagy részét sajnos elvesztettem, ami nagyon megviselt egy ideig. De unokatestvérem, Chris mindig velem volt es segített. Chris egy remek férfi. Tökéletes állása van egy Marketing cégnél és egy szerető szintén tökéletes felesége. Chris öt évvel idősebb nálam, gyerekkorunkban ez sokszor látszódott. Megtanított nagyon sok mindenre, kihúzott a pácból anyáék előtt és feltétel nélkül szeretett és szeret is.
Tonyról ez nem mondható el. Ő sokkal másabb mint Chris. Amikor még kicsik voltunk nagyon sokszor veszekedtünk, vitatkoztunk és mindig ő jött ki jól. Emiatt bennem maradt hogy Tonyval nem jó húzás vitába szállni. Ráadásul ő most Vasembereset játszik, így ha akarnám se tudnám zavarni. Mindketten elvagyunk, hiszen már nem vagyunk gyerekek.

Lehet hogy más számára nem, de nekem ez az élet egyszerűen tökéletes. Sokszor jut eszembe, hogy mi lenne ha Tony, Chris nem lenne, ha nem a kávézóban dolgoznék, ha nem ismertem volna meg a lányokat. Szörnyű ezekbe belegondolni is. Mint mondtam, tökéletesen boldog voltam..
De egy két dolog megváltozott..

Ma én és Bonny zárunk a kávézóban. Bonny az a tipikus anyuka-típus. Sokszor nevezzük Anyának, attól függetlenüll hogy ő a legfiatalabb közülünk, ő gondolkodik a legfelnőttesebben. Nagyon okos lány, mindig a legjobbat hozza ki magából akármi van. A megismerkedésünk legelején még nagyon visszahúzódó volt, nem nyitott felénk, de ez hamar megváltozott és megismertük az igazi Bonny-t.

-Kész vagyok! - kiabáltam hátra az irodába. Mindent elpakoltam a mosogatóból és elzártam a vizet. Bonny hátul az utolsó papírokat intézte, tudniillik, ő a főnök barátnője. Így tehát ő a jobbkeze. Hátrasétáltam az öltözőbe és pont ráláttam az irodára készülődés közben. Bonny a fejét az asztalra hajtva szuszogott. Elmosolyodtam, majd visszazártam a szekrényt és az ajtót, majd bementem az irodába és az asztal mellé léptem.

-Hé Bonny!- simítottam meg a hátát, amire kissé összerezzent- Ne már hallod, nem szeretnék itt bent éjszakázni, gyere hazaviszlek!- mondtam.
Nyöszörögve emelte tekintetét rám és bólintott.
Bonny helyett is, elpakoltam és bezártam. Beültünk a kocsimba és haza vittem hozzám a lányt.
Az úton mezitláb török ülésben aludt el, néha-néha az ablakon kipillantva. Amikor megérkeztünk átkaroltam és felmásztunk a lépcsőkön. Az ajtó előtt eleresztett egy nagy sóhajt, megkönnyebülést sugalva. Amikor beléptünk a házba se szó, se beszéd levetette magát a kanapéra. Lerúgta sportcipőjét és magára húzta az egyik plédet. Eközben én visszazártam az ajtót és én is mindenemet ledobáltam, én sem tagadom nagyon fáradt voltam. Gyorsan lezuhanyoztam és még utoljára ránéztem a mélyen alvó Bonnyra. Bevetettem magam ágyamba és pár percen bellül el is nyomott az álom.

Hellobeloo!
Itt is lennénk az első résszel. Sajnálom hogy ilyen rövid lett, de bevezetőnek megteszi:) Ha bármilyen észrevételetek vagy ötletetek van a storyval kapcsolatban nyugodtan osszátok meg velem!
Jó olvasást pusziii!<3