Megállíthatatlanok {Loki ff.}

Isten?

A fejfájás miatt hamar magamhoz tértem és egy furcsa bázisszerű helyen ébredtem. A hideg levegő miatt kicsit összerezzentem, majd jobban szemügyre vettem a helyet.
Mindenhol dobozok, számítógépek, fegyverek és megállás nélkül dolgozó emberek. Én egy kis méretű, kényelmetlen ágyon feküdtem, a lábam be volt kötve. Kicsit sikerült megnyugodnom mert azoknak a furcsa élőlényeknek nyoma veszett, ám koránt sem voltam teljesen nyugodt.
Hol vagyok? Miért kerültem ide? Mennyi ideig leszek itt? Vajon a többiek jól vannak?
Ezek a gondolatok cikáztak a fejemben, de a nagy émelygésből egy katona ébresztett fel. A szeme furcsán kék színben világított és azokat rám emelte.

-Indulás!-jelentette ki fapofával. Kezét nyújtotta felém, kis habozással, de felálltam anélkül hogy megfogtam volna a kezét és előre sétáltam. Nem kell engem itt pátyolgatni, megy egyedül is, Stark vagyok. A katona még mindig egyhelyben állt, kezét még mindig maga elé tartva, azonban a szemeivel mindem mozdulatomat követte.

-Na?-néztem hátra-Hova megyünk?-eresztettem el egy mosolyt. A férfi magához tért és bólintott, majd elém sétált én pedig követtem.
Most vettem csak észre hogy még mindig ugyanabban a ruhában voltam, de az egész egy merő vér, por és szakadás. Kicsit kellemetlenül éreztem magam a ruháim miatt. Nem szívesen vagyok ugyanabban több napig, főleg ha ilyen kényelmetlen.
Csizmám hangosan kopogott a padlón, a nagy hangzavar és pusmogások ellenére is. Sok ember és gép mellett elhaladtunk, senki nem nézett rám, viszont én mindent megnéztem és próbáltam kitalálni mi az is valójában. Több-kevesebb sikerrel. Nem éreztem már nagy félelmet, inkább sokkal kiváncsibbá váltam. Egyre jobban érdekelt mi folyik itt és kik ezek az emberek.

Egy kisebb zárt teremhez értünk, előtte két fegyveres katonával. Beléptünk a szobába, ami elég kicsi volt, ahhoz képest hogy mekkora az egész kóceráj. Egy asztal volt benne és székek. Leültettek az egyikre és a katonák a fal mellé álltak.
Pár perc elteltével belépett két férfi. Egy középkorú íjjal felszerelkezett férfi és szarvas barátunk, csak szarvak nélkül. A fekete hajú férfi velem szemben ült le, a másik mellé állt. Hosszas szemkontaktus után megszólalt a velem szemben ülő.

-Hello Sophie.-szólított mosolyogva a nevemen. Döbbent arccal meredtem a szemébe.
Mi a fene?
-Elnézést, ismerem?-kérdeztem összezavarodva.
-Még nem.-mondta és hátradőlt a székén.
-Még?-vágtam rá pár másodperc múlva.-Honnan tudja a nevem?
-Ne aggódjon, idővel mindenbe beavatjuk.-mosolygott rám-Az én nevem Loki Laufeyson, a csín és a tűz istene vagyok.-mondta komoly fejjel.-És hogy a kérdésére válaszoljak, meg vannak az embereim.
Most legszívesebben képen nevettem volna a fószert, vagyis Lokit de jelenleg úgy éreztem nem lenne jó ötlet. Bólintottam és én is bemutatkoztam.
-Én Sophie Stark vagyok, de ezt már tudja.-hajtottam le a fejem. Ő csak mosolygott és folytatta.
-Kérlek, tegezz.-bólintottam-Biztos rendkívül össze van zavarodva, ezért elmagyarázom miért is vagyunk itt.
-Az nagyon jó lenne-sóhajtottam.
-Nos, mint már említettem, én egy isten vagyok Asgardból. Asgard a kilenc birodalom egyike, királya Odin, mindenek atyja, hangsúlyozom-emelte meg mutatóujját-a nem vérszerinti apám az ostoba, bájgúnár bátyámat Thort akarja utódjának. Ezt személy szerint egy hatalmas butaságnak tartom, ezért eljöttem Midgárdra, a Földre hogy uralkodjak az emberek felett. Ám e terv füstbe ment a Bosszúállók idétlen csapata, köztük testvérem miatt is. Viszont itt még nincs vége a történetnek. Egy ideig meghúzzuk magunkat és itt jössz te képbe.-mutatott rám-Megismerkedésünk elején egyből feltűnt hogy valami nem stimmel veled.
-Ezt hogy érted?-vágtam ugyancsak ma már 600-jára értetlen arcot.
-Tudod, én ugye nem vagyok ember, ennek köszönhetően rendelkezem olyan erővel mint mások nem. Például megtudom idézni mások vagy éppen a saját klónomat. Olvasok gondolatokat, előhívhatok emlékeket.-beszélt úgy hozzám mint egy idiótához, amit nem is bánok.-viszont te egészen más vagy mint a többi ember. Akkora erőt éreztem benned, ami földi embernél nem túl gyakori, sőt nem fordulhat elő.-
Teljesen lefagytam.
Most csak viccel. Erő miféle erő?
Rengeteg kérdésem lett volna, de Loki megelőzött.

-Szóval ez engem nagyon kiváncsivá tett és úgy gondoltam segítenék ezt az erőt előhívni magából, fejleszteni, irányítani és idő után használni is.-vigyorogott el.
-Öm..-kerestem a szavakat- izé. Akkor most egy csapat leszünk?-tettem fel egy butyuta kérdést amit egyből meg is bántam. Lokit is meglepte de elmosolyodott.
-Igen, így is mondhatjuk.-bólintott.-De mindenek előtt, vizsgálják meg és adjanak neki ruhát!-utasította a katonákat.
Már álltam volna fel de újra megszólalt az isten.
-Ó majd' elfelejtettem! Ő itt Clint Barton, ő is segíteni fog az erőd elsajátításában.-veregette vállon a férfit.
-Örvendek.-mondta Barton.
-Szintúgy.-bólintottam.
Kitessékeltek az ajtón, majd újra útnak indultunk.

Egy rendelőnek kinéző helységbe vezettek be, ahol minden orvosi felszerelés megtalálható volt. Leültem egy ágyra és vártam. Pár perc után megjelent egy pasas, aki messze nem nézett ki orvosnak. Neki is olyan furán világított a szeme.

-Üdvözlöm a nevem Dr. Erik Selvig-mutatkozott be.
-Az én nevem Sophie Stark-én szintúgy.
-Rendben Stark kisasszony, most néhány alap vizsgálatot fogok magán végrehajtani.-mondta kedvesen és felkapott egy orvosi köpenyt.

Viszonylag hamar végeztünk, minden jól ment, kaptam új kötést a lábamra is és egész jól elbeszélgettem a dokival.
Megtudtam hogy az egyik munkatársa és Thor között forr a levegő. A hallottak alapján Thort egy rendes fickónak képzeltem el, de Loki története szerint közel sem az, így nem tudtam álláspontot kialakítani.
Erik mesélt egy kicsit a Bosszúállókról is hiszen leragadtam Tony Vasemberes játékánál. Igazán remek csapatnak mutatta be őket, egy nap majd talán megismerhetem őket. A gondolatsoraimból Barton szakított ki.

-Készen van?-kérdezte.
-Igen kész vagyunk-nézett a férfira majd rám.
Elmondott még egy két dolgot a kötéssel kapcsolatban, hogy ne erőltessem még annyira a lábam és figyeljek hogy ne lazuljon ki a fásli.
Bartonnal az oldalamon haladtunk a különböző gépek mellett. A fejemet megint csak kapkodtam jobbra-balra. Tényleg nagyon érdekel már mik ezek.
-Tetszik amit lát?-kérdezte az íjjász.
-Hát, nem igazán tudom mit látok-feleltem kínosan. A férfi nem válaszolt, csak haladt tovább előre.

Barton bólintott és visszasétáltunk a hosszú zsúfolt, nyüzsgő folyosóra. Ott találtuk Lokit is. A szemeivel végig mért és elmosolyodott. Fejem egy paradicsommá vált a kínos helyzet miatt de szerencsére mentett a helyzeten.

-Tökéletes, jöjjön sétálunk egyet.-intett indulásra-közben mesélek egy kicsit.
Mellé léptem és szótlanul vártam míg bele kezd mondandójába.
-Az erődről szeretnék kicsit beszélni.-szólalt meg-muszáj lesz többet megtudnunk róla.
Beleegyezően bólintottam és folytatta.
-Ami azt illeti, még soha nem találkoztam a tiédhez hasonlóhoz, én sem ismerem. Nekem teljesen más képességeim vannak. Ezért tartom nagyon furcsának és különbnek.-sorolta a szavakat.
Nem akartam félbeszakítani, csendben hallgattam amit mond. Nem szeretném elkiabálni, de egészen megkedveltem ezt a fickót. Intelligens, rendkívűl okos, de mégis bekandikál az a bökkenő, hogy ő egy isten és azért jött a Földre hogy uralkodjon felettünk. Ez a dolog aggaszt kicsit.

Több órán át beszélgettünk, idő közbe leültünk pár dobozra a bunkerunk végében, ahol már nem volt olyan nagy zaj és sok ember.
Mesélt kicsit magáról és a múltjáról Thorral. De éreztem hogy nem teljesen nyit felém és zárkózott. Persze, teljesen megértem egy vadidegen vagyok, én is meséltem magamról de nagyon szűken és tömören. Nem lenne jó ha hátbadőfne. Elvégre a csínytevések istenével cseverészek.

-És tulajdonképpen miért kellek én a tervedbe?-kérdeztem már sokkal nyugodtabb hangnemmel.
-Tökéletes társt láttam meg benned tegnap-villantott egy féloldalas mosolyt-meg hát, az ember nem mindennap találkozik hozzánk hasonlóval. Szerintem jó csapat lennénk-tartott egy kis szünetet.-Szeretnélek kiképezni, erősebbé tenni, kitanítani.-
-Ezt értem, de mi a terved?-kérdeztem.
-A terv egyenlőre ez. Ne idegeskedj, mindenről tudni fogsz.

Még körülbelül háromnegyed óráig beszélgettünk mindenről is, aztán visszamentünk a többiekhez.
Látszott rajtam hogy nagyon fáradt vagyok, kimerített a sok információ. Kaptam egy kisebb szobát ággyal, asztallal, székkel és üres szekrényekkel. Elég szarul nézett ki, de jobb mint a semmi.
Fejemet a párnára hajtottam és gondolkodni kezdtem. Nagyon sok minden futott végig az agyamon. A mai nap, a tegnapi, Tony, ez az egész terv, az elkövetkezendő napok és Loki. Jól esett hogy ha nem is teljesen de nyitott felém és én is tudtam felé nyitni. A gondolatokból álom lett és a folyamatos forgolodásomat halk szuszogás lett.

Helcso!
Ez a rész extra hosszúra sikerült, több mint 1400 szó! Remélem örültök!
További jó olvasást! Majd jelentkezem!
<3