Megállíthatatlanok {Loki ff.}

Visszatérés

Én még ilyen rosszul nem keltem. Hányingerem volt, fájt a fejem, a kezem, lábam mindenem. Konkrét másnapos vagyok. A tegnap estére egyátalán nem emlékszem. Annyi dereng, hogy Tonyval ittam egy kicsit.
Na jó..nagyon sokat.

Szörnyen kényelmetlenül éreztem magam, a tegnapi ruhám csak úgy tapadt a bőrömre.
Undorodtam magamtól. Muszáj lesz lezuhanyoznom, de egyenlőre pislogni is fárasztó.
Nem tudom mi történt velem tegnap este, de az biztos én nem szoktam berúgni. Nem is szoktam alkololt inni. Egyszerűen nem értem mi ütött belém.

Nagy nehezen kimásztam az ágyból, össze-vissza szédelegve. Felkaptam egy szürke melegítőt és egy szokásos ACDC-s Tony-pulcsit. Bevittem a fürdőbe és körülbelül húsz percig folyattam magamra a forró vizet. A hajamat is megmostam, baromi jó érzés volt, de ugyanúgy hulla voltam. Kiszálltam a zuhanyzóból, megtörölköztem és felöltöztem. A hajamat csak jól megtöröltem, nem szárítottam meg. Nem tudnám most elviselni a hajszárító zaját.

Lassan, komótosan leballagtam a nappaliba. Mindenki ott volt kivétel Tony. Intettem nekik egy arccal lefelé ledőltem a kanapéra. A többiek végig követték a mozdulataimat, halk kuncogásokat engedtek el, valaki játékosan megforgatta a szemét és tovább beszélgettek. Betűrtam magam a párnák közé és halkan szenvedtem.

-Hosszú volt az este, mi?-szólt be Clint. Én csak nyögtem egyet és mutattam neki egy like jelet, amire felnevettek. Steve felállt az asztaltól és leheveredett mellém.
-Mi történt tegnap?-kérdeztem arccal a párnába.
-Hát igazából részegre ittátok magatokat Tonyval, összetörtetek néhány üveget, aztán kikezdtél mind a hármunkkal.-mondta Steve jókedvűen, amire válaszult csak újra nyögtem egyet.
-Úristen! Mit csináltam?-kérdeztem újra a párnába.
-Biztos tudni akarod?-nézett rám a Kapitány.
-Neeeeem!-nyújtottam el a választ.
Hátra fordultam és a fénytől csak hunyorgatni tudtam Steve felé.
-Huha jó szarul nézel ki-jelentette ki a férfi.
-Hm kösz. Én is szeretlek.-mondtam fanyarú mosollyal.
-Arra emlékszel, hogy ide hozták a csávódat?-kérdezte hirtelen a semmiből.
-Mi? Mivan?-kérdeztem vissza, mert egyáltalán nem figyeltem.-Azt a rohadt! Tényleg!-fújtattam.
Steve csak jó hangulatúan mosolygott.
-Mi lehet rosszabb ennél a napnál?-kérdeztem inkább magamtól.
Steve lágyan felnevetett, felkelt és nyomott egy puszit az arcomra. Meglepett fejjel bámultam előre, aztán fogtam egy párnát és a fejemre húztam. A párnába nagyokat sóhajtottam, nem tudom mit csináljak.

Itt van Loki. Fogalmam sincsen mit érzek iránta jelenleg. Azt tudom, hogy fontos nekem.
Ilyen se veled, se nélküled érzésem van. Tudja Loki, hogy sokat jelent számomra, de nem tudom ő hogy van evvel. Elégge közömbösen bámult tegnap este, már amennyire emlékszem.

Ott van Steve. Teljesen összezavar. A megismerkedésünk legelején utált, rühelt mert léteztem. Most, most pedig oda-vissza van értem. Tudom, ő is fontos nekem, mint mindenki más ebben a csapatban, de azért Loki picit más téma..

Nem volt kedvem ma semmit sem csinálni. Bár nem mintha az elmúlt hetekben annyi dolgom lett volna. Egész délután a kanapén hemperegtem, amíg a többiek dolgoztak, ebédeltek stb. Nem gondolom, hogy bárkit is zavartam volna, csendben néztem a tv-t. Néha egy teljesen random sorozatba kezdtem bele, néha pedig egy izgalmas akció filmbe. Megmondom őszintén, ez már hiányzott. Csak nyugodtan fekszem százszázalékos biztonságban a kanapén és nézem a tv-t. Plusz-mínusz fejfájások és enyhe hányingerek. Igazából étvágyam sem volt, nem hinném hogy jót tenne a gyomromnak. A többiek felajánlottak ételt, de mindig visszautasítottam. Meg hát na, amúgy sem vagyok egy nagy éhenkórász. Csak néha..igen.

Késő délután volt, körülbelül öt óra környéke. Ásítva tekertem tovább egy újabb sorozat után. Legalább négy különböző soriba kezdtem bele és egyátalán nem függött össze.
Thor ugrott be mellém a kanapéra, nagyjából a szívbajt hozta rám, de csak ránéztem, aztán vissza a tv-re.