Megállíthatatlanok {Loki ff.}

Midgárd

Két hete vagyok elveszve. Két hete nem érzek semmit. Két hét..
Ennyi ideje vagyok a Bosszúállóknál.
Miután elhagytuk Vanaheimet és visszajöttünk Midgárdra, nem a SHIELD bázisára mentünk.

Midgárd..

New Yorkba mentünk a Stark toronyba. A csapat minden tagja beköltözött az épületbe, mindenki kapott saját szobát és mindenki el van.
Tony szokásosan a páncéljaival és a toronnyal van elfoglalva. Kiderült, hogy van egy élettársa Pepper Potts. Pep nagyon rendes nő, ahol tud segít. Vagy legalábbis próbál..

Steve, Nat és Clint összeálltak egy trióba, elválaszthatatlanok lettek. Együtt edzenek, együtt dolgoznak. Igazából csak örülök, hogy egyiköjük sincs egyedül. Nem úgy mint mások..

Bruce a labort bújja egész nap. Különféle gyógyítószereken dolgozik, néha Tonyval ügyeskednek a páncélokom vagy a fegyvereken. Na ők tényleg el vannak. Irigylem őket..

Thor körülbelül havonta megy Asgardba és három hétig ott is marad. Vagy nem tudom, lehet ott kevesebbnek számít. Sokat nem hallunk ilyenkor róla. Viszont itthon be nem áll a szája. Mindig a nyakamon lóg. Szerintem bűntudata van Loki miatt. Jól esik, hogy megpróbál felvidítani és a kedvemben járni, de sokra nem megy vele. Esélytelen..

Összességében, mindenkinek megvan a maga dolga és élete. Én pedig egész nap alszok, eszek, majd megint alszok, sírok, eszek és alszok. Éjjelente visítva ébredek. Lokival álmodok. Teljesen megkattantam. Bezárkozok a szobámba és halkan szenvedek. Volt, hogy egy huzamban három napig nem hallottak felőlem a többiek. Ilyenkor vagy nem erőltetnek semmit és nem foglalkoznak velem, ami a jobbik eset, vagy pedig mindent bele adnak, hogy segítsenek. Ami persze jól esik, de ezt nem mutatom ki. Képtelen vagyok rá. Érzem a közelségüket és a segítség nyújtást, de nem tudom viszonozni. Még nem.
Igazából jól jártam. Fury nem tud arról, hogy a Földön vagyok. Kaptam egy saját szobát, ami tökéletes nekem. Nem nagy szám, de nagyon szeretem.
Maga a torony nagyon menő, modern és stílusos. Bár szerintem nekem kicsit túl sok, de amúgy sem nekem kell hogy megfeleljen.
Tonyék egyik hétvégén egy kisebb bulit tartottak. Próbáltak engem is elcsalogatni, de nem jártak sikerrel. Van egy kicsi erkélyem, onnan hallgattam a zenét. Basszus, nagyon hiányzott már.
Ó igen, a legfontosabbak kihagytam. Az erőm nem javult, sőt az állapotom miatt csak romlott. Nem tudom használni. Olyan mint a legelején, teljesen irányíthatatlan lett. Mintha nem ismerném és nem bízna bennem. Bizalom, jó vicc.

Szóval igen, így élek.

-Már megint hova viszel?-nevetgéltem és csak engedtem Chrisnek, hogy huzzon maga után.
-Ne aggódj már Sophie! Jó móka lesz! Mindjárt ott vagyunk!-nézett hátra rám a férfi és ment tovább előre.
A nyári meleg most sem kímélt. Eszméletlen hőség volt. Egy rövid fekete topp, egy világoskék short és egy torna cipő volt rajtam. A homlokom csillogott a verejtéktől. Nem egészen nekem való az erdőbeli túrázás.
Chris kitartóan húzott és lépkedte át az ágdarabokat a földön. A férfi megállt előttem és hátrafordult.
-Csukd be a szemed!-mondta.
-Ne hülyésgedj, mi ez a nevetséges játék?-nevettem fel.
-Sophie. Csukd be a szemed.-mondta lassan.
-Oooké Mr. Nem mondok semmit és tovább titkolózok Úr!-nevettem el magam és behunytam a szemem.
A férfi mögém lépett és előre vezetett. Kiértünk a fák kellemes árnyékából és egy napsütötte helyre értünk. A talajt fű borította, madarak énekétől zengett az erdő. Megálltunk és mellém állt Chris.
-Kinyithatod!-mondta suttogva.
Kuncogva nyitottam ki a szememet, de hamar ledöbbentem.
Loki térdre hajtva, megkötözve körbe állta vagy hét férfi, tetőtől talpig felszerelkezve. Loki búsan felpillantott rám, amitől könnyes lett a szemem.
-Sajnálom..Kedvesem.-mondta lassan és halkan.
-Loki, én..-mentem volna közel hozzá, de Chris lefogott.
Az egyik férfi fegyvert rántott és Lokira szegezte.
-Neee!-kiabáltam torkom szakadtából, de a fegyver elsült...