Megállíthatatlanok {Loki ff.}

Vanaheim

Sokat sétáltunk mire kiértünk az erdőből. A sok fa után furcsa érzés volt látni a hatalmas réteket és tisztásokat. A terep nagyon dimbes-dombos volt, emiatt nem nagyon láttuk mi van előttünk.
Sok féle madár suhant el fölöttünk szebbnél-szebb hangjukat megmutatva. A kellemes nyári szél felkapta a szakadt, koszos ruhámat és játszani kezdett vele a szellő. Nem bírtam sokàig magassarkúban, főleg nem magassarkú csizmában, úgy hogy még az erdőben kibújtam belőle és mezítláb folytattam utamat. Lokin a megszokott méregzöld öltözéke volt, kissebb vagy nagyobb szakadásokkal. Kócos,rendezetlen haja rangoncátlanul hullámzott a szélben. Kézenfogva szeltük a dombokat, hol le, hol felfele vitt az út. Az egyik magasabb dombról láthatóvá vált egy kis falu.

-Nézd! Ott egy falu.-mutattam a falu irányába.
Magam után húztam Lokit és megindultunk dombnak lefele.
A réten valami búzaféle növény volt elvetve, igazából magam sem tudom mi az.
A lejtő egyre meredekebb lett és Lokit egyre nagyobb erővel húztam magam mögött. Egy kis gödörbe véletlen beleléptem és a lendület miatt előre estem. Loki mint a jógyerek meg csak nézelődött jobbra-balra, mintha lenne mit nézni, de ő is jött utánam. Loki rámesett, amire fájdalmasan felnyögtem és gurultunk pár métert lefele. Amikor végre nem lejtett annyira a talaj, sikerült megállnunk. Loki volt alul, én rajta csimpaszkodtam.
Amikor már biztosra mentünk, hogy megálltunk körbe néztem, majd vissza Lokira és kitört belőlem a nevetés. Az isten is jóízűen nevetett velem, majd felültünk és kicsit leporoltunk magunkat. Bár nem sokat segített, mert mindketten tiszta föld és sár voltunk.

-Ezt most tényleg muszáj volt?-nevetett Loki.
-Szerinted direkt csináltam? Amúgy meg, azt ne mond hogy nem élvezted!-villantottam egy kaján mosolyt.
-Azt nem is mondom!-emelte kijebb a nyakát, mint egy pöffeszkedő király.
-Amúgy basszus, szörnyen nehéz vagy.-mondtam elfordulva.
-Hé! Ez a test nem lehet pihekönnyű.-mutatott végig magán.
Megforgattam a szemeimet és megint indulásra nyújtottam a kezemet.
-Most tényleg nem esek el!-néztem farkasszemet vele-Esküszöm!-mondtam, mire ő csak gonoszul mosolygott.

Tony Stark szemszöge:

A bevetés óta eltelt két nap. A társaság nagy része nem beszél, legalábbis egymással. Bruceal folyamatosan azon dolgozunk, hogy bemérjük a nyomkövetők tartózkodási helyét, de mintha a föld nyelte volna el őket. Egyszerűen sehogy sem férünk hozzá a jelhez. Muszáj lesz kommunikálnunk a csapattal, mert így feleslegesen csináljuk ezt az egészet.

A szokásos kis asztalunknál vártuk Brucet és Nick Furyt. Kínos a csend. Igyekszem kerülni a szemkontaktust és a földet bámulom. Mondjuk, szerintem evvel nem csak én vagyok így.
Thor az asztal másik végén áll velem szemben, Steve, Natasha és Barton egymás mellett ülnek. Coulson ügynök a háttérben intéz egy külön asztalnál papírokat és közben pötyög egy tableten.
Az isten idegesen toporgott az asztal mellett, néha-néha felkapta a tekintetét és járkálni kezdett. A többiek kínosan hallgattak és az asztalt kémlelték vagy a távolba bambultak. Szapora léptekkel lépett be az ajtó Fury, oldalán Bruceal. A doki helyet foglalt az asztalnak azon a felén, amelyiken én álltam. Biccentettem Fury felé és kihúztam magam.

-Szóval, lássunk hozzá.-csaptam össze a tenyereimet idegesen. Nem szokásom a lámpaláz vagy a szégenylősség, bátran kiállok mások elé. Igazából csak kínos volt a némasági fogadalmaink után újra szóra és figyelemre bírni a csapatot.
-Dr. Bannerrel nagyon sokat szenvedtünk a nyomkövetők helyzetének bemérésével, de sajnos nem jártunk sikerrel és továbbra is vakok vagyunk. Mintha megszűnt volna a jel, de azt maga a rendszer jelezné, hogy kikapcsolt a nyomkövető. Valakinek van valamilyen javaslata vagy ötlete a két csirkefogóról?-néztem körbe a teremben és megakadt a szemem az istenen.-Thor? Nincs ötleted hova mehettek?-kérdeztem.
-Loki mindig is kiszámíthatatlan volt, most hogy nála van a Tesseract lehetetlen megmondani, hogy hol van és mire készül.-magyarázta az isten de Natasha félbeszakította.
-Nem tudjuk bíztosra, hogy elvittek a kővet. Ez csak egy elmélet, benne van a pakliban hogy nincs is náluk.-dőlt hátra a nő a széken.
-Ha náluk is van a Tesseract, bárhova mehettek. A hazámban, Asgardban Loki bűnözőnek számít, így egyből tömlöcbe vettnék a lánnyal együtt. Viszont erről már tudnék, így oda nem mehettek. Jotunheim és Swartalfheim ki van zárva, megölnék őket. Alfheimet mindig is utálta Loki. Nidavellirr, Hel és Niffleheim ugyan csak felejtős. Egyetlen hely lehetséges. Az pedig Vanaheim.- nézett rám határozott pillantásokkal Thor, mint aki tényleg képben van arról amiről beszél. Ellentétben velünk, vagyis legalábbis velem. Halvány lila gőzöm sincsen miről beszélt, a felét nem értettem, amiről halandzsázott.
-Szóval akkor ott lehetnek?-kérdezte Steve.
-Nagy valószínűséggel.-válaszolt Thor.
-És hol van ez a hely? Hogyan jutunk oda?-szólalt fel Barton.
-Ez a hely a Kilenc Birodalom egyike, nem emberek lakják. A természet uralkodik Vanaheimben, ogrék és trollok népe lakja többnyire.-kezdett el Thor megint járkálni.
-Ó. Szóval Shrek is benne van a buliban, király.-mondtan kicsit halkabban.
-Mi az a Shrek?-kérdezte értetlenkedve Thor.
-Nem lényeg. Szóóóval, hogy jutunk oda?-tereltem a témat, nincs kedvem mesét nézni.
-A Bifröszttel. Ez egy szivárvány híd szerű út egyenesen Asgardba, onnan ahova akarjuk. Heimdall őrzi és védi. Biztos a segítségünkre lesz.-fejezte be esti meséjét a szőke isten.
-Király vagy Tarzan. Ez most sokat segített.-biccentettem Thor felé.-Kapitány? Igen szótlan vagy. Van valami javaslatod vagy hosszáfűzni valód?-kérdeztem Steve felé pillangatva.
Rogers néman maga elé meredve ült tovább. Natasha furcsán nézett rá, amire a férfi rá emelte a tekintetét. A vörös nő felhúzta az egyik szemöldökét és felém biccentett. Steve fel állt a helyéről és felém fordult.
-Rossz ötlet volt elvinni őket a bevetésre. És igen, tudom hogy az én kezem is benne volt.-mondta és kiviharzott a teremből. Natasha rám nézett és én bólogattam. A nő egyből Steve után sietett.
Szépen lassan mindenki elhagyta a helységet, én maradtam egyedül. Leültem egy székre és ráhajtottam a fejem. Annyira elfáradtam az elmúlt napokban, a stressz, a feszültség. Teljesen kimerültem.