Megállíthatatlanok {Loki ff.}

Nagy csend

Sophie Stark szemszöge:

Este volt már, minden sötétbe burkolózott. Tony nyugodtan vezette a gépet, nála jobb pilótát nem ismerek. Nagyon jó érzéke van az ilyen fajta dolgokhoz, elvégre nem véletlenül Vasember. Látszik rajta, hogy élvezi.
A gép hátsó részénél azonban elég fagyos volt a levegő. Loki mindenkit szörnyen rideg, lenéző tekintettel sújtott. Nem nagyon foglalkoztam vele, sokkal fontosabb most a munka. Amióta ezt az életet élem, azóta egyszer sem izgultam még ennyire. Lehet azért mert nagy a tét, vagy csak a következményektől. Mondjuk, egyik sem túl elengedhető.
Még mindig összekuporodva ültem az ülésen és vagy előre bambultam, vagy a többieket lestem. Steven akadt meg legtöbbször a figyelmem, nagyon különösen viselkedik. Legtöbbször valakivel társalog és a világ legnagyobb nyugodtságát sugározza, de most.. Nagyon nyugtalan, folyamatosan kapkodja a tekintetét, ugrál egyikönkről a másikonkra és senkivel nem folytat beszélgetést. Az is lehet, hogy ő is izgult és csak ideges. De ki tudja biztosra?!

Marha nehéz éjszakánk lesz már látom előre. Kezdjük ott, hogy a SHIELD légibázisába akarunk betörni. Hogy mi van? Most már tényleg biztosan tudom, hogy Loki nem teljesen százas. Random a nap közepén kitalálja, hogy mi most belopakodunk valószínűleg a világ legmodernebb és legvédettebb gépébe és ellopunk egy végtelen követ. Ez bolond.
Amikor már messziről kiszúrtuk a hatalmas gépet, el kezdtem összeszedni magamat és kicsit rákészülni arra, hogy bármi megtörténhet. Felálltam és nagy lassú sóhajok hagyták el a számat. Kicsit toporogtam és kiropogtattam a nyakamat, majd az ujjaimat. Mostanában ez szokásommá vált.
Egy fekete táskából kipakoltam a késeimet és becsúztattam a combomon, a derekamon és a hátamom lévő tokjaikba. Lepillantottam a magassarkú csizmámra és kicsit elgondolkoztam. Ha én halkan akarok közlekedni és nem feltűnést kelteni a magassarkúm kopogásával és nem végig lábujjhegyen járni, akkor le kéne vennem? Egy szó mint száz, muszáj levennem mert retek hangos.
Ki is bújtam belőle és zokniban toporogtam tovább. Megfordult a fejemben az is, hogy a köpenyt is leveszem, de a kapucni még jól jöhet, igy inkább marad.

-Közeledünk a hajó felé!-kiáltott hátra Tony.
-Hajó?-kérdezett vissza Thor.
-Mi? Igen, hajó.-válaszolt Tony összezavarodottan.
-Hát ne haragudj, de ez cseppet sem néz ki hajónak.-okoskodott magabiztosan Thor.
Tony már nyitotta a száját, hogy kiokítsa Thort, de közben szóltam.
-Ííjj Thor, ne erőltesd! Tony te meg előre figyelj!-utasítottam mindkettejüket.
-Igazad van.-válaszolt Tony és visszaült a pilóta ülésre, aztán elkezdett dühében magának motyogni. Ezzel már senki sem foglalkozott.
-Mit hablatyolsz Sophie?-fordult felém a hatalmas isten.
-Csak arra utaltam, hogy ami nem megy, azt ne is erőltesd.-a mondatom végén majdnem arcom nevettem az istent, de még tűrtőztettem magamat.
-Ugyan miért? Csak nem azt hiszed, hogy bugyuta vagyok?-tett egy lépést felém.
-Én? Soha.-már látszott az arcomon, hogy szenvedek.
Nem, még egy kis ideig muszáj bírnom.
-Ugyan már. Hiszen mindketten tudjuk, hogy kettőnk közül nekem van több eszem. Én egy isten vagyok, te pedig egy fiatal kislány.-lépett közvetleül elém.
Aucs Thor, ez most fájt.
-Kihagytál valamit.-mondtam és oldalra néztem.
-Hm? Mi?-lepődött meg Thor.
-Fiatal és kislány..de boszorkány.-vissza néztem Thorra és ekkora már fehéren ragyogtak a szemeim.
Az isten picit megrémült, de nem akarta kimutatni. Szerencsére, én láttam és ennyi elég.
Még egy ideig erősen néztem az isten kék szemeit, aztán kitőrt belőlem a nevetést. Thor is csatlakozott, amint látta, hogy csak játszottam.
Páran csak kuncogtak vagy elmosolyodtak, de az uram csak rebbenéstelen arccal leste a történteket. Viszont minden egyes mozdulatomra felfigyelt, odapillantott.
-Elég a játszadozásból! Megérkeztünk.-jelentette ki Tony és előre siettem hozzá.
Kipillantottam az üvegen és már láttam a hatalmas, ám a távolság miatt egészen picike "hajót".
-Kikapcsolom a láthatóságot.-mondta Nat, a másodpilóta és megnyomott egy-két gombot.
Nem sokára könnyű szerrel kerülhettünk közel a most már óriási géphez.
Mindenki összeszedte magát, a cuccait és indulásra készem voltunk.
-Akkor, mindenkinek világos minden?-kérdeztem és egy körbe gyűltünk.
Valaki bologatott, vagy pedig "igen"-nel válaszolt.
-Ugye tudod, hogy attól még hogy a pasid terve, nem te vagy a főnök?-vigyorgott rám Clint.
-És mi van ha igen?-húztam fel az egyik szemöldököm.
Loki csak odanyögött egy "chö"-t és beült a pilóta helyére.
-Basszus a mikrofonok.-ugrott meg Bruce.
Gyorsan szétosztott mindenkinek egy nagyon pici fülest. Behelyeztük a fülünkre és leteszteltük.
-Mikrofon próba. Egy, két, há, négy, öt. Egy, két, há, négy, öt, ha elszúrjátok a tervet valakit megölök.-sutyorászott bele Tony a mikrofonba egy mondókát, ami szó szerint az agyamig hatolt.
Mindannyian egyszerre jajdultunk fel és mérgesen néztünk a vicces kedvében lévő bátyámra.
Bruce az én kezembe nyomta Loki fülesét is, arra számítva hogy inkább én adjam oda. Köszi Hulki!
Odakullogtam nagy nehezen a duzzugó istenhez és felé nyújtottam a kis készüléket.
-Tessék, evvel könnyel elérsz minket és hallhatsz mindent. Annyi, hogy ha beszélni szeretnél ezt a pici gombot nyomd be, majd ha befejezted engedd el.-magyaráztam el neki, kicsit bátortalanul a fülest használatát.
Loki figyelmesem hallgatta az utasításaimat, majd behelyezte a fülébe a kis szerkentyűt és bólintott.
-Na akkor! Csapjunk bele!-éljenzett Tony.
A quinjet robotpilótában egyre csak közeledett a hatalmas gép felé. Amikor már elértük a megfelelő távolságot, kinyitódott a gép felhajtója. Egy kötél segítségével mindenki lassan leereszkedett a gépezet tetejére. Én voltam az utolsó aki leereszkedett. Már fogtam volna a kötelet, de Loki megragadta a csuklómat.
-Ne szúrd el! Van egy tervem.-suttogta a fülembe, amire csak bólintottam és lecsúsztam a kötelen.
Amint leértem a hatalmas csend szinte égette a fülemet. Viszont egy nagyon kellemes szellő javított a kedvemem.
-Jól van Kedvesem, csak veled terveztem tartani a kapcsolatot egyszerűbb módon, szóval lássunk hozzá.-szólalt meg Loki a fejemben.
-Rendben-indultam meg egy kisebb épület felé.-Azt mond meg nekem Loki, hogy te mi az ördögöt művelsz?-
-Mire gondolsz?-játszotta a tudatlant.
-Egyszer elküldessz melegebb éghajlatra a bunkó, arrogáns megjegyzéseiddel, most meg jössz azzal hogy van egy terved?! Mi folyik itt? Magyarázatot követelek.-
-Rendben. Bár azt a melegebb éghajlatos megjegyzést nem értem, de oké. Amikor volt egy kis egymásnak menésünk rettentő dühös voltam, egyszerre jött minden. Már nem tudom mióta gyűlt a sok feszültség bennem, ezért úgy éreztem muszáj tennem valamit.-kezdett bele a meséjébe, miközben én szépen, lassan, észrevehetetlenül kommandóztam. Esküszöm még szívesen is hallgatom, legalább nem unatkozom.
-Aztán eszembe jutott a Tesseract és a valódi célom..célunk. Azt gondoltam egy kis csavarral újra visszaszerezhetnénk a hatalmat és eltűnnénk a térképről.-
-De Loki, ez nem így megy. Nem tűnhetünk el egyik pillanatról a másikra.-vágtam közbe, majd kiütöttem az első ügynököt.
-Ahj! Ne szakíts félbe Sziszi! Hol is tartottam? Áá! Megvan!-milyen költői és dramatikus, megőrűlök.-Szóval a lényeg, vissza mennénk Vanaheimbe és elhagynánk mindent ami itt történik. Saját jövőnk lenne előre tervezés nélkül. Na meg, Bosszúállók nélkül.-fejezte be a mondandóját.
Ezt hallva egyszerűen ledermedtem és nem voltam képes hirtelen gondolkodni. Kis idő múlva feleszméltem, hogy éppen betörő vagyok és tilosban járok.
-Később beszélünk, jelentkezek ha gáz van.-ráztam le egyszerűen és gyorsan Lokit, majd ki is zártam a fejemből.
Annyira hirtelen érnek mostanában a dolgok, elég rosszul kezelem az ilyen helyzeteket. Loki egyik pillanatban még ostoba kislánynak nevezett, most pedig a közös jövőnkről beszél?! Mi történik ezzel az istennel? Én már tényleg nem tudom követni. Most az a fontos, hogy ne bukjak le, téma váltás.
Sikerült bejutnom a kis épületbe, azt hiszem öt SHIELD-es embert intéztem el. Természetesen csak alszanak egy jót, semmi más. Beértem egy kis terembe, ahol gombot és monitorok rengetege sorakozott. Lehuppantam a székbe és benyomtam a kis fülest.
-Tony, a helyemen vagyok. Mit kell tennem?-
-Szuper, jól figyelj. Ahhoz, hogy kiiktassuk a biztonsági és kamera rendszert először blokkolnunk kell a hálozatukat, hiszen avval sugározzák le a többi gépre. Az egész folyamat egy hálozat ingadozásnak fog látszani, ezért gyorsnak kell lenned. Ezt követően feltörjük a rendszert védő falat és ott tevékenykedni. Ez alatt azt értem, hogy egyszerűen lenyomjuk az áramot és te abban a pillanatban kikapcsolsz mindent, mint rendszergazda. Evvel azt a gyanut keltjük, hogy az áramszünet miatt nem indultak újra a kamerák satöbbi. Érthető?-hadarta le a sok sok infót a bátyám. Lesokkolva bámultam előre, mint akihez hozzá sem szóltak volna.
-Sziszkó?-szólított meg a testvérem.
-Ember nyelven?-természetesen egy szavát sem értettem, ezért muszáj volt neki érthetően, az én szintemen elmagyaráznia.