Megállíthatatlanok {Loki ff.}

Meglepetés

Már kép napja, hogy itt fekszem. Egy idő után szörnyen unalmas volt, de Tony ezt nem hagyta ennyiben. Mindennap velem volt, beszélgettünk és segített kibírni ezt a két napot.

Lokit azóta sem láttam, nem is hallottam róla. Ez nagyon elszomorított, de egyben mérhetetlen idegességet is éreztem. Az elmúlt félévemet vele töltöttem, minden egyes percét. A mai nap kivételek közé tartozik és ez nagyon bosszant.

Bruce gondoskodott a sebemről, már nyoma sincsen. Legalább van pozitív is ezekben a napokban. Az az eset óta, Thorral már beszéltem. Pontosítok, a bocsánat kérés egyik fajtáját adta elő, avval a kifogással, hogy rossz napjai vannak az öccse miatt. Elég gyenge, de jó, elhiszem. Nem vagyok haragtartó típus. Főleg úgy, hogy én kezdtem..

-Jó hír hugi-rontott be Tony a laborba-ma kimegyünk.-fejezte be.
A mondandójára felültem és tágra nyílt szemekkel néztem felé, jelezve hogy folytassa, mert érdekelt.
-Úgy néz ki teljesen rendbe jöttél, minden rendben van és a sebed is szép már. Beszéltünk a többiekkel és úgy döntöttünk megnézzük mire vagy képes. Hidd el csak jót fog tenni, felkészítünk a bevetésre.-mosolygott rám, miközben fel-alá járkált.
-Oké-bólogattam.-Tony..-
-Igen?-állt meg velem szemben.
-L-Lokival mi van? Mármint minden oké? Miért nem láthatom?-dadogtam.
-Ne aggódj, minden rendben van.-válaszolt.-ma láthatod őt.-fejezte be és megölelt. Egy pillanatig még haboztam, de visszaöleltem. Nem is tudom utoljára mikor ölelt meg. Talán amikor a végzősöknek tartottak bált a fősulin.
Az is jó régen volt.

Már délután volt és egész délelőtt meglepően Natashával beszélgettem.
Nagyon durva, okos, kedves, normális nő. Nagyon bírom. Elég jóba lettünk egy délelőtt alatt, mert megtudtam, hogy igencsak forr a levegő közte és Bruce között, meg hogy alakulgat valami. De, részleteket nem árulhatok el!

Steve elvezetett a többiekhez, egy edzőterem szerűségbe.
Kiderült, ő is nagyon jófej és udvarias. Még a végén megkedvelem őket.
A teremben ott volt mindenki. Loki bilincsbe verve Thor előtt állt, gonosz vigyorral a képén. Az a mosoly.
Nagy léptekkel indult meg felém, de Thor nem engedte tovább menni. Oda futottam hozzá és a nyakába ugrottam. A bilincsei hangos csörömpölésbe kezdtek, hátra kötött kezét hamar megszabadította a bilincs fogságától. Egy szóval, kettéfeszítette a bilincset és szorosan megölelt. A zörgésre sokan felkapták a fejüket és a katonák a fegyverükhöz nyúltak. Eltoltam magamtól az istent, de nem engedtem el.
Ő csak gonoszan vigyorgott és egy szempillantás alatt, zöldfény kiséretében már egy másik öltözékben volt. Hosszú méregzöld köpenyben, arannyal és szintén zöld színnel keveredő felsőben, fekete bőr szabású nadrágban és egy nagy bakancsban díszelgett. Fején a jólmegszokott szarvakkal. Természetesen.
Végig mértem, majd szemeibe pillantottam.

-Nagyon menő. Van férfi méretben is?-csinàltam viccet az öltözékéből, ami amúgy nagyon bejött.
-Haha vicces vagy. Várj egy kicsit-villantott egy fél oldalas mosolyt és hátrébb állt tőlem. Zöldfénycsíkol jelentek meg körülöttem és mikor eltüntek rajtam is Lokiéhoz hasonló ruha volt.