Megállíthatatlanok {Loki ff.}

Érzések

Madárként szelltük az eget. Varázslatos volt. Az erdőtől egészen egy nagyon szép tóig repűltünk. A tó viszonylag közel van a faluhoz, de tökéletes rejtekhely.
Leszálltunk és Loki visszaváltoztatott minket. Kicsit még kapkodtam a fejemet, mert nem tudtam hogy most ember, vagy holló vagyok-e. Pár másodperc múlva szembe fordultam Lokival és csillogó szemekkel vigyorogtam felé.

-Ez bámulatos volt!-örvendeztem-eddig miért nem mutattad meg? Nagyon menő!-ugrándoztam össze-vissza, mint egy öt éves.
-Woho! Nyugi Sziszi! Pont ezért!-mutatott rám.
A viccére válaszul megforgattam a szemem, majd kicsit jobban körbe lestem.
A fák körbeöleltek egy tiszta, kicsi tavat. A tó körül furcsa, szokatlan növények néztek le a saját tükörképükre. A halk vízcsobogás töltötte be a teret, a madarakkal egyetemben.
Megint éreztem ezt a "semmi honvágy" érzést. Egyszerűen nem vágytam haza. Annyira tökéletes volt itt minden. Minek visszamenni? Csak sajnos nem bújkálhatunk örökre itt. Őszintén megmondom, fogalmam sincsen mit fogunk csinálni. Mit tervez Loki. Bár, szerintem ő maga sem tudja. Azt tudon, hogy feladni nem fogjuk magunkat, örökké nem menekülünk. Elég nehéz lesz.

-Mit gondolsz?-nézett rám Loki.
-Hm?-fordultam felé.
-Mit gondolsz a helyről?-kérdezte újra, miközben forgatta a fejét.
-Azt hogy csodálatos. Egész Vanaheim csodálatos. Annyira szívesen maradnék itt. Teljesen nekem való környezet. Imádom.-mondtam.
-Naaa, ez mind szép és jó, de ki vigyázna rád?-nézett rám tágranyílt kérdő szemekkel.
-Hmmm, nem is tudoom. Talán majd Thor a segítségemre siet.-cukkoltam gonosz vigyorral a képemen.
-Az ostobát választod helyettem?-fordult háttal nekem az isten és komótosan sétált előre.
-Most miért? Annyira vonzó, izmos és jóképű!-piszkáltam tovább Lokit. A férfi hirtelen megállt és felémfordult.
-Na megállj!-futott felém és felkapott a vállára.
-Áá! Loki! Tegyél le!-visítottam fel nevetve és kapálóztam a lábaimmal.
Az isten halál nyugodtan cipelt a hátán, majd egyszer csak akkorát botlott, hogy mindketten előre estünk, illetve én hátra, mert még mindig az isten hátán voltam. Viszont most már Loki hempergett rajtam a mázsa kilójával.
Jó na. Tudom hogy nem azért nehéz..

-Azt a rohadt, Loki!!-kiabáltam le a fejét.-Ugye mondtam már, hogy milyen nehéz vagy?-
-Igen, kedvesem.-mondta teljesen nyugodt hangnemmel.
-Na, akkor nem kell mégegyszer mondanom!-nyöszörögtem és lelöktem magamról Lokit.
-Ugyan! Ne mond hogy nem tetszett!-utánzott le Loki, mint amikor én mondtam ezt.
-Na jólvan ám Laufeyson!-ültem fel és neki estem Lokinak. Az isten törökülésből hátraesett és most én feküdtem rajta.
-Na? Ne mond, hogy nem tetszett!-mondtam és huncut mosollyal néztem le az istenre.
Loki csak lágyan mosolygott, tekintete a szám és szemem között cikázott. Jobb kezével a fülem mögé tűrt egy kósza hajtincset, majd kezébe vette finoman az arcomat. Lassan magához húzott és megcsókolt.
Ez most egészen más volt. Loki most nem szenvedélyesen vagy hevesen csókolt, hanem szerelmesen. Ajkai lágyan simogatták az enyémet, míg keze még mindig az arcomon pihent.
Éreztem, hogy szeret. Éreztem, hogy szeretem. Éreztem Őt.

Lassan már egy órája vagyunk annál a kis tónál. Meg kell várnunk, amíg elmúlik a veszély. Pontosabban, eltűnnek a bátyámék.
Egy hajszálon múlt, hogy megtaláljanak minket Lydia házában. Egy rossz mozdulat vagy tett és viszlát szabadság. Hatalmas teher esett le a szívemről, hogy időben megszöktünk. Viszont, benne van a pakliban, hogy még fogunk a Bosszúállókkal találkozni. Akármilyen körülmények között, de szinte biztos. Thor nem nyugszik, amíg rá nem lel Lokira. Tony és Steve pedig mellette állnak, vagy éppen az emberiséget mentik. Fury meg amint megtalál rács mögé zár. Elszöktem egy szigorúan titkos bevetésről, egy őrült gyilkossal. Aki ráadásul isten. Nem fogom megúszni könnyen. Ami meg Lokit illeti, bele sem merek gondolni mi lesz vele, ha elcsesződnek a dolgok. Valószínűleg Asgardba viszik és ott vagy kivégzik vagy pedig élete végéig egy cellában rohad. Ami mellesleg, nem kevés idő egy isten számára.
A másik gond, talán nem olyan nagy mint a többi de arra sem árt figyelni. Valaki elkapott minket és majdnem ájulásig verte Lokit. Mi történik? Úgy helyben hagytak minket a bevetésen, mint a fene. Egyátalán kik voltak? A vezetőjuk valami Rumlow volt. Ha nem csal az emlékezetem. Ne aggódjon. Nem fogom szemelől téveszteni. Gondoskodnunk kell róla, hogy ne ússza meg szárazon.
Röviden így vagy úgy, ha egyikönk elbukik, vagy elkapják, akkor a másik is cseszheti. A Bosszúállók jól tudják, hogy fontosak vagyunk egymásnak és ezt egy idő után kiakarják használni. Tudják, ha egyikönk megy, jön a másik is.
De mindegyis, ne a jövőre gondoljak. Sokkal fontosabb a jelen. Ki kell derítenünk, hogy Tonyiék még itt vannak-e.
A faluba vissza nem mehetünk, akárkit veszélybe sorodhatunk. Más megoldás kell.