Megállíthatatlanok {Loki ff.}

Álom

Levegőt kapkodva rohantam végig az erdőn. Már vagy húsz perce futok megállás nélkül. Nem merek megállni.
Nagyom hideg van és hatalmas hó. Az ágak kiszabták a ruhámat és szétszedték a hajamat. Nem hallom magam mögött a hangjukat. Rémisztő.
A saját zihálásom és fürge lépteimet hallom. Hátrapillantok, de semmi. Visszafordulok. Méterekkel előttem észrevettem egy ismerős alakot. Azonnal megálltam.
Mintha földbegyökerezett volna a lábam és megszünt volna létezni a tüdőm. A gyors szívdobbanásaim zajként csapnak le füleimre. A férfi előttem csak áll. Hosszú fekete haja a vállára omlik, kissé kócos. Fekete köpenye virít a fehér hóban.
Elindul felém lassú, határozott léptekkel. Nem mozdulok. Már csak pár lépés választja el tőlem.
A férfi felnéz és szemeibe pillantok. Arcomon egyszerre döbbenet, rémület és értetlenség rajzolódik ki.
Loki az. Az ő arcáról semmit sem tudok leolvasni. Lassan magához húz és átölel. Olyan hirtelen ért, azt sem tudtam mivan. Óvatosan, félénken visszaölelem.
Elemeli a jobb kezét, egy tört varázsol bele és átszúrja a hátamon. Rezzenéstelen arccal nézi végig, ahogyan összeesek és megszűnik a szívdobogásom.

Hangosan zihálva, levegőért kapkodva ültem fel, inkább pattantam ki az ágyból. Körbenéztem, Loki és Thor voltak bent a szobában, mindkettőjükre a frászt hoztam. Loki azonnal felkelt és hozzám sietett. Kezét nyújtotta, de hamar elcsaptam magamtól és felálltam. Folyamatosan hátráltam, magamelé tartott kezekkel és üvöltöztem.

-Ne merj a közelembe jönni!-kiabáltam le a fejét.-TONY!-üvöltöttem a bátyám után.
A hangomra Tony és Steve rontott be a szobába.
-Hé! Hé! Mi a franc folyik itt?-értetlenkedett Tony. Gyorsan odaléptem hozzá és mögé álltam.
-Sophie?-mondta elhalkult hangon Loki-Mi történt?-
-Miért?-gördült le egy könnycsepp az arcomon.-Miért Loki?-
-Mit miért Sophie?-tartott egy kis szünetet, majd leesett neki.-Hé! Csak álom volt. Csak egy rossz álom.
-Elmondod mi történt?-kérdezte felhúzott szemöldökkel.
-Megöltél te rohadék!-lepték el könnyek a szemeimet.-Megöltél!-mondtam ki hangosan.
Loki odalépett Tony elé és a szemébe nézett.
-Jól tudod, Stark. Soha sem bántanám.-nézett kerek szemekkel a bátyámra.
Tony odébb állt és Loki olyan ölelésbe szorított, mint még soha. Úgy ölelt, mintha bármelyik pillanatban elillannék.
Zokogni kezdtem és olyan szinten kapazkodtam belé, mintha ő is csak úgy eltünne egyszer. Sokáig ölelt, addíg amig teljesen megnyugodtam. A sírást abba hagytam és szipogni kezdtem.
A többiek kimentek a szobából és Loki leültetett az ágyra. Fejemet a vállára döntöttem és összekulcsoltam kezeinket. Kicsit még szipogtam, de halkan elkezdtem kuncogni. Majd egyre hangosabban, hogy Loki is hallotta.

-Neked most mi bajod? Miért nevetsz?-kérdezte mosolyogva.
-Csak tudod-szipogtam-Rájöttem, hogy te nem tudnál megölni-még egyet szipogtam-mert én nyernék.-tört ki belőlem a nevetést.
Loki megforgatta a szemét.
-Ó, tényleg igy gondolod?-kérdezte gúnyosan.
-Igen!-nevettem.
Loki hátradölt az ágyon és magával húzott, így mellkasán hasaltam. Egy ideig elvesztem kék tekintetében, majd becsuktam a szemem és ráhajtottam a mellkasára a fejemet.
Loki elkezdte simogatni a fejemet, majd a hátamat és átölelt. Hamar magával ragadott a fáradtság és a hirtelen kirohanásom, így elaludtam. Loki még egy kicsit tovább bírta, de ő is elaludt.
Kis idő múlva Nat lépett be a szobába.

-Hé Sophie, hoztam e..-kezdett bele de hamar elhallgatott. Az arcára mosoly ült ki, majd óvatosan kihúzta alólam a takarót és betakart minket. Nat még nézett egy pár másodpercig, utána kilépett a szobából.

-Mi az isten történt az előbb?-kiabált Steve.
-Azt álmodta Sophie, hogy Loki megölte.-mondta nyugodt hangnemmel Tony.
-És mégis miért akadt ki ennyire?-mondta változatlan hangnemmel Steve.-ha ezentúl rosszat álmodik majd megöl minket félelmében?-akadt ki.
-Steve, elég! Ezen felesleges agyalni.-mondta Nat.
-Rogers! Ez a lány azt álmodta, hogy valószínűleg a szerelme megölte! Fogd már fel! Ez nagyon nehéz lehet neki!-kiabált Tony is.
-Hallgass Tony!-üvöltött Steve.
-Nem Kapitány! Asgardban az álmoknak nagy jelentősége van és mivel egy onnan valósival álmodott, itt sincsen másképp!-magyarázta Thor.
-Ugyan már hagyjd ezeket a meséket!-mondta Steve.
-Ezek nem mesék. Asgardnak legalább van története, nem úgy mint ennek a mihaszna bolygónak.-mondta Thor és kiviharzott.
-Mondtam, hogy nem kellett volna.-mondta Nat és Thor után ment. Bruce követte.
-Tudod Rogers, néha elgondolkodok, hogy jobb lett volna ha a csipkerózsika álomban maradsz.-mondta Tony és távozott.
Steve egyedül maradt a gondolataival. Dühében levert mindent az asztalról és hatalmas mamut léptekkel elhagyta a termet.

Arra keltem, hogy nincs mellettem senki. Duzzongva keltem ki az ágyból és csak néztem magamelé. Kicsit várnom kellett, mire az agyam feldolgozta az előbb történteket. Olyan volt, mintha hónapokkal ezelőtt történt volna. Kimásztam az ágyból és elindultam kifele.
Most vettem csak észre, hogy egy sötétkék hosszú póló és egy fekete leggings van rajtam. Mezítláb léptem ki a szobából, a hűvös padló hatására kirázott a hideg.
Elindultam és kerestem a többieket. Hamar belebotlottam Natbe.

-Ó Sophie! Jól vagy? Minden oké?-halmozott el hirtelen kérdésekkel.
-Szia Nat. Igen jól. Hol vannak a többiek?-kérdeztem.
-Most ment el mindenki duzzogni. Steve és Tony veszekedett.-forgatta meg a szemeit.
-Mi történt?-lepődtem meg és elkezdtünk lassan, komótosan sétálni.
-Steve kicsit hisztis volt egész nap és hirtelen érte az álmos storyd-mondta-De! Nehogy magadra vedd! Ez már szokásunk, hogy minden szaron összevesznek ha rossz napjuk van.-mosolygott.
-Ó. Értem. Azért majd beszélek velük-bólogattam.
-Na de. Új téma! Mi van veled és a holló hajúval?-mosolygott gonoszul.
-Hát, semmi.-éreztem, hogy átmentem paradicsom színbe.
-Semmi?! Emiatt feküdtetek együtt? Á és a legjobbat kihagytam. Emiatt csókolóztatok?-kapkodta a szavakat.
-Na jó, megfogtál-kezdtünk nevetni.

Még sokáig beszélgettünk Lokiról és rólam, míg egyszer csak szembe jött velünk Steve.
-Steve!-állítottam meg.-tudunk beszélni?-
-Miről lenne szó Sophie?-kérdezte.
Natre néztem, ő egyből kapcsolt és tovább ment.
-Arról, hogy szeretnék bocsánatot kérni az előbbiért. Nat elmondta, hogy összekaptatok ezen és sajnálom ezt az egészet.-néztem mélyen a szemébe.
-Semmi baj kislány.-puhult meg.-tudom hogy nem tehetsz róla.-mosolyodott el és megölelt.
-Köszönöm- suttogtam.

Helobelo! Megérkezett a következő rész!
Kicsit rövidebbre sikeredett, mint a többi. Ezért bocsánat! Holnap pótolom!
Jó olvasást!
Puszi<3