Megállíthatatlanok {Loki ff.}

Furcsa találkozás

Reggel a nap az ablakon keresztül simogatta az arcomat. Egy idő után már egyre jobban zavart és emiatt fel is ébredtem. Felültem az ágyon és magam elé meredve ásítottam egyet. Ekkor jutott el az agyamig, hogy vengédem van. Magamra kaptam es melegítőt és egy hosszú cipzáros pulóvert. Kilépve a szobámból egy szépen összehajtott takaró és elrendezett párnák vártak a kanapén. A konyhapulton bolt egy cetli.

"Sophie!
Köszönöm hogy tegnap este itt aludhattam, remélem nem zavartalak. Csináltam reggelit engesztelés képpen! Ma nehogy begyere dolgozni mert seprűvel kergetlek ki! :)
Puszi, Bonny"

A seprűs fenyegetésnél elmosolyodtam és rápillantottam a tálra amin tele volt pakolva toasttal. A kedvencem. Ez a lány tud valamit. Leheveredtem a kanapéra a tányérral és bekapcsoltam a tévét. Amikor betömtem az össze szendvicset mégjobban elfeküdtem és élveztem a tökéletes csendet. Aztán tudatosult bennem hogy mennyi dolgom van. Remek.

A számmal prüszköltem egyet és feltápászkodtam a kanapéról. Besétáltam a szobámba és elkezdtem kiválogatni mit vegyek fel. Végül egy fekete farmer, egy egyszerű szürke poló és egy hosszú térdig érő fekete kardigán mellett döntöttem. Előkaptam a táskámat, beledobáltam a pénztárcámat és sok más felesleges dolgot. Nő vagyok.. Beleléptem a fekete térdig érő bőr csizmámba és útnak indultam. Gyalog mentem, mert csak a közeli élelmiszerboltba megyek.

Egy elég mozgalmas hosszú utcán sétáltam amikor egy hatalmas robbanás szerű hangot hallottam. Azonnal a hangfelé kaptam a fejem és láttam hogy egy épületbe ütközött hatalmas repülő hal formájú valami úszik a házak felett. Pár másodpercig fel sem fogtam mi történik, de a nagy tömeg azonnal visszrántott a valóságba és futásnak eredtem.

Megállás nélkül rohantam, befordultam egy sikátorba és futottam tovább. Az utca végén vagy öt természetellenesen magas, szürke bőrü fegyveres valami állt. Megálltam, mintha a lábam a földbe gyökerezett volna. Nem tudtam mit csináljak. Visszafordulni nem tudtam, ott vannak azok a nagy cuccok és a hatalmas tömeg. Felnéztem az égre és láttam
valami pirossas színű valamit elsuhanni. Nem is foglalkoztam vele mert azok a magas valamik észrevettek és megindultak felém. Az ijedtségtől úgy vettem a levegőt mint aki lefutotta a maratont, mondjuk majdnem megvolt. Visszafele futottam, de egyre közelebb kerültek hozzám és az egyik óriás hátulról a lábon lőtt. Fájdalmasan felkiáltottam és oldalraestem. Nekidőltem a falnak és a lábamat vizsgáltam a szemeimmel. A nadrágom kiszakadt és egy hosszú vágáshoz hasonló seb keletkezett a lábamon. Amig orvost játszottam a szememmel, addig az óriások oda értek hozzám és fegyvert fogtak rám. Kezemet védekezően magam elé tartottam és összeszorítottam szemeimet. Az óriások nem lőttek, valamit egymással hablatyoltak. Fogalmam sincsen mit mondhattak vagy hogy milyen nyelven, de hamar abba hagyták.
A sikátor elején egy repülő hajó szerű jármű állt meg. Egy alak szállt le róla. Hatalmas és gyors léptekkel indult meg felénk. Vastag fekete csizmája még a lövöldözések, robbanások és sikitozások közt is ijesztően hallatszódott. Méreg zöld köpenye lobogott a levegőben, miközben egyre közelebb került. A méregetés közben csak most tünt fel a fején díszelgő két görbe szarvas sisak, kezében egy arany jogarral. Megállt és letekintett rám. Hosszas méregetés után majd az óriásokra. Valamit ő is beszélt velük de nem értettem, majd visszaindult a hajója felé.
Az óriások újra felémindultak és könnyedén felkaptak a földről. Ellenkezni még csak eszembe sem jutott. Ha a lábammal ilyet műveltek, akkor másba bele sem merek gondolni. Talán ha engedelmeskedek idővel elengednek, vagy másik esetben könnyítenek a halálomon. Felrángattak arra a repülő cuccra amin a pasas utazott. Amikor a levegőbe emelkedtünk kicsit megingtam, de hamar megszoktam a magasságot.

Gyorsan szeltük az utcákat. Még több levegőben úszó lény lett. Egy hatalmas fekete-kék kapu szerű cuccból jöttek ki. Döbbenten kapkodtam a fejem mindenhova. Egyszer csak a szarvas pasi elkapott egy nyilat, ami pechünkre berobbant. A Stark toronyt fölött robbantunk fel és oda is estünk. Legalábbis én és a szarvaska.
Üvegszilánkok tömege állt bele a lábamba mindenhol. A szarvaska jó pár méterrel arrébb esett. Magához tért és a jogara felé nyúlt. Könnyen felállt és leporolta magát. Eközben én elkezdtem kihúzogatni a szilánkokat a lábamból. Minden egyes darabnál felszisszentem. A szarvas odalépett hozzám és a jogarával suhintott egy egészen apró mozdulattal. Az üveg szilánkok mintha nem is léteztek volna, eltüntek egy kék fény kiséretében. Felnéztem a férfira és most tárult csak elém csupasz karakteres, hófehér arca. Fekete haja rendezetlenül omlott vállára és sebhelyek fedték az arcát. Kezét nyújtotta felém, egy ideig haboztam, de bele helyeztem enyémet az övébe és felhúzott. Nem tudtam megszólalni. Azt sem tudtam hogy értené amit mondok. Kezemet még mindig fogta, de hirtelen összeráncoltam szemöldökét és rászorított a csuklómra. Ijedten kaptam oda, de mintha oroszlán-egér harcot vivtünk volna. Kifejezéstelen arccal ráncigált be az épületbe.
Ó Tony, könyörgök legyél itthon.
Egy üvöltést hallottunk és hátrafordultunk. Egy nagy zöld izmos alak rontott nekünk és betörve még egy sor ablakot. Én becsúsztam egy asztal alá, míg szarvas barátunk neki esett a falnak. Gyorsan felállt és ordibálni kezdett.

-Elég! Egyikőtök sem ér fel hozzám.-üvöltötte.-Isten vagyok ostoba férgek! Nem fogok dulakodni..-mondandóját félbeszakítva felkapta a zöld óriás és többször is a padlónak ütötte.
-Nyikhaj istenke-mondta mély hangján a zöld férfi.
A pasas mozdulatlanul feküdt. Éreztem valami nem oké. Kikúsztam a törmelékek közül és oldalamhoz oda szorított kézzel siettem oda. Leguggoltam hozzá és finoman megérintettem.
-Hé izé Uram! Jól van?-kerestem a szavakat.
Nem volt ideje válaszolni, oda jöttek hozzánk a szürke szörnyek, mindkettőnket felkaptak és kivittek az erkélyre. A hajón lefektettek a földre és hamar elvesztettem az eszméletemet.