Megállíthatatlanok {Loki ff.}

Nyugalom

Nagyjából tizenöt percig teljesen padlón voltunk. Szó szerint. Mindenki nagyon kimerült. Az elmúlt időben nem nagyon volt alkalom arra, hogy így meglepjenek minket és kis híján jól helyben hagyjanak. Senkinek nem tett jót ez a hirtelen csetepaté, tapasztalatból mondom. Mindjárt elalszok.
A terem állapota lement mínuszba. Minden szét volt törve, szakadva, dobálva, rongálva. Üvegszilánkok hada lepte el a padlót, a bútorok maradványai szét szórva hevertek itt-ott. Egy szóval..káosz.
Körülbelül éjfél lehetett amikor elkezdtünk feltápászkodni. A fejem konkrétan mindjárt felrobbant, annyira fáj. Loki lassan felsegített és átkarolt, hogy segítsen a gyaloglásban. Mindenki szép lassan el ment a maga dolgára. Ma fent alszunk az én szobámban, úgy hogy liftezünk. A liftben teljesen Lokira dőltem és behunytam a szememet. Csak akkor nyitottam ki, amikor kinyílt a lift ajtó. Becsoszogtunk a szobába, én lefeküdtem az ágyra, Loki pedig elment zuhanyozni. Fájdalmamban összekuporodtam az ágyon és nagy mély levegőket vettem. Kicsivel később valaki kopogott. Vártam egy két másodpercet hátha csak rosszul hallottam, de megint kopogtattak. Nagy nehezen felálltam az ágyról és odasétáltam az ajtóhoz. Kinyitottam és rádőltem az ajtóra. Tony várt a bejárat előtt egy halvány mosollyal.
-Mit szeretnél Tony?-nyögtem ki.
-Csak lecsekkoltam, hogy minden oké-e.-válaszolt és előre-hátra dölöngélt.
-Hát igazából teljesen offon vagyok, szóval..-mutogattam befelé.
-Várj! Várj egy kicsit. Tudunk beszélni?-suttogott Tony
-Ahj Tony, nem lehetne holnap? Tényleg nagyon nem vagyok jól.-
-Csak annyi, hogy örülök hogy rendeződtek Lokival a dolgok és én is igyekszem tűtzőztetni magam, hogy normálisan viselkedjek vele.-hadarta el Tony.
A bátyám szavai hallatán fáradtan elmosolyodtam és megöleltem. Tony is jó szorosan vissza ölelt, majd jó éjt kívánt és visszafeküdtem az ágyba.
Nem sokkal később kijött Loki a fürdőből.
-Ki volt az?-kérdezte.
-Ezt most úgy kérdezted, mintha nem tudnál gondolatot olvasni.-mondtam fáradtan csukott szemmel elhelyezkedve.
-Csak azt hallottam, hogy elköszöntél tőle.-feküdt le mellém az ágyba.
-Tony volt az.-válaszoltam a fal felé fordulva.
-Mit mondott?-faggatózott tovább az uraság.
-Megnézte hogy minden rendben van-e és mondta, hogy örül nekünk.-válaszoltam.
Loki már nem kérdezett semmit csak magára húzta a takarót.
-Nem akarsz átöltözni?-kérdezte miután végig mért.
-Semmi erőm hozzá.-úr isten, fogja már be.
-Akkor majd én.-mondta és feltérdelt.
Átfordított hátra, lehúzta rólam a pólómat és a nadrágomat. Majd elővette a saját polóját és felhúzta rám. A póló alatt kicsatolta a melltartómat és igyekezett minél hamarabb végezni.
Betakart és lekapcsolta a villanyt.
-Aludj jól Szerelmem. Szeretlek.-mondta és átölelt.
-Én is szeretlek.-bújtam közelebb hozzá és egy pillanat alatt elaludtam.

Másnap reggel arra keltem, hogy Loki nincs mellettem. Már viszonylag egész jól voltam, szerencsére csak a fejem fájt egy picit a felkelésnél.
Felvettem egy szürke melegítő nadrágot Loki pólójához. Belebújtam egy szőrös zokniba és kicsoszogtam a folyosóra.
A liftbe szálltam be, mert így reggel még lusta voltam lépcsőzni. A konyhában egy ávra lélek sem volt, annyira csend volt az egész épületben, hogy már bántotta a fülemet. Sehol senki. Körbe néztem lent, a laborban, a folyosókat, de mintha a főld nyelte volna el őket. Korán kelő nem lehettem, mert már lassan dél volt.
Kicsit kezdtem pánikba esni és szorongani. Nem szoktak csak úgy egyedül hagyni. Meg amúgy is elszoktam az egyedül léttől.
Egy helyben toporogva bambúltam magam elé és gondolkodtam. Picit már aggódtam is.
Visszafordultam a konyhából és elindultam a lift felé, amikor hirtelen Tony ugrott elém.
-Meglepetés!-kiáltotta szinkronba a csapat
-Azt a kur..-ugrottam meg és a szívemhez kaptam.
Mindenkin party csákó volt, lufikkal a kezükben.
-Boldog születésnapot Sziszi!-tárta szét a kezeit a bátyám.
-Mi? Ti emlékeztetek rá?-érzekenyűltem el.
-Hogy a fenében ne emlékeznénk.-jött oda hozzám Loki, megölelt és megpuszilta a homlokomat.
Pár könnycsepp kicsordúlt a szememből, amire csak nevettünk. Sorban mindenki megölelt és körbe puszilt.

Reggelire Nat féle mini tortát ettünk és tejszínhabbal tömtük magunkat. Nagyon jól esett így reggel, ahhoz képest hogy majdnem cukorsokkot kaptunk. Loki még sosem evett efélét, de nagyon jóízűen nyammogott rajta. Annyira aranyos amikor nem ért egy-két dolgot maga körül. Kis ártalmatlan, a maga gyilkos-királyos módján.
-Sziszi.-suttogott teliszájjal.
-Hm?-biccentettem felé szintén teliszájjal.
-Mi is amit most eszünk?-kérdezte csillogó szemekkel.
-Tejszínhab-válaszoltam.
-Hogy micsoda?-
-Tejszínhab-válaszoltam már picit kuncogva.
-Értem, de ugye nem színhabból készül?-kérdezte halál komolyan, még mindig suttogva és teliszájjal.
Abban a pillanatban megálltam a rágásba és gondolkodó arcot vágtam. Hirtelen nem tudtam felfogni amit kérdezett. Aztán pár másodperc után leesett és kitört belőlem a nevetés. Loki összeráncolt szemöldökkel félig-meddig mosolyogva figyelte, ahogy kacagok. Oly annyira nevettem, hogy hirtelen félre nyeltem a tortát és fulladozva köhögni kezdtem. Mellettem Steve ült és gyorsan hátba csapkodott ijedtében. Kicsivel jobb lett, de ittam még vizet is. Mikor már tűz piros fejjel és kikönnyezett szemmel köszörültem a torkomat, mindenki engem sasolt.
-Jól vagyok.-köhögtem-Jól vagyok.-

Dél körül Tony rontott be a szobámba, amikor Lokival az ágyon fetrengve hangosan olvasott nekem egy igen csak izgalmas könyvet. Nem sokat törődve a bátyámmal, csak oda fordítottam a fejemet és vártam mit mond, amiért annyira váratlanul megzavart minket.
-Na hugi, eljött a te napod!-csapta össze a tenyereit.-Az ebéd választás a te kezedben van. Lehetőleg rendeljünk valamit, mert Natashának már kivan a faaa.. vagyis elege van.-mosolygott el fülig a férfi.
-Uuu, okés.-ültem fel örömömben.
-Szuper. Itt egy teló. Ügyesen!-mondta és odahajított egy telefont az ágyra és már ki is suhant a szobából.
-Ez mi volt?-kérdezte Loki meglepetten.
-Öm tudod, hogy ha az emberek nem tudnak főzni, nincsen idejük vagy hozzávalók vagy csak simán lusták, akkor az interneten rendelnek kaját.-magyaráztam és közben bekapcsoltam a telót.
-Értem.-válaszolt és tovább olvasta hangosan a könyvet.
Megrendeltem a mekiből vagy kilenc menüt, hat fagyit, nyolc pitét és négy sütit. Tony csak nem nyír ki, így is folyik a pénz a kezébe.

Körülbelül egy jó háromnegyed óra múlva már lefele lifteztem az urammal. Lent átvettük az ételt és már jöttünk is vissza. A liftben megállt a tökéletes Mcdonalds illat. Hatalmas önuralom kellett ahhoz, hogy ne álljunk meg a liftben és menjünk el valahova máshova megenni mindent. Szerencsére tudtam tűrtőztetni magamat, így épségbe felértünk a négy hatalmas zacskóval.

Nem hazudok, konkrétan nyoma nem maradt a mekinek. Mindent, egytől-egyig megettünk. Annyira jól laktam, lefeküdtem a kanapéra és képes lettem volna elaludni. Lokinak nagyon ízlett a gyorskaja, ő is elégedetten vetődött be mellém. Clint és Steve is leültek a felünk szemben lévő kanapéra.
-Soha többé nem eszek mekit.-nyöszörögtem.
-Ezt már hányszor elmondtad.-mondta Tony a konyhából.
-Fogd be.-mondtam.
-Ti nektek annyira rossz lehet. Egész nap punnyadtok. Ez így nem lesz jó.-mondta Clint és ördögien mosolygott.
-Igen? Jól van.-válaszoltam flegmán, mert nem is nagyon érdekelt amit mondott jelen pillanatban.
-Clintnek igaza van. Holnaptól számítsatok az edzésekre.-adott igazat Steve Clintnek.
-Mi? Mi van? Ugye meg van hogy, lábon lőttek és kómában voltam?-ültem fel és hirtelen már a mekit sem éreztem.
-Persze, de csak voltál.-mosolygott Steve.
-Fú de megcirógatnám az a szőke hajadat.-mondtam és hunyorgatva néztem a Kapitányra.
-Na majd holnap!-kacsintott rám a férfi.

Heloka! Igen, tudom, sajnálom!
Nagyon régen volt rész és ez sem lett olyan nagyon hosszú, de valmit már tényleg muszáj volt hoznom nektek.
Lassan elérkezünk a történet végéhez, így igyekszem az utolsó részeket eseménydúsra írni.
Ha tetszett ez a rész dobj meg egy vote-al.
Legyen szép napod és jó olvasást!
<3