Megállíthatatlanok {Loki ff.}

Küzdelem

Miután abba hagytuk egymás ajkainak igencsak finom falását, kiszálltam a kádból és megtörölköztem. Felvettem a köntösömet és neki álltam megszárítani a hajamat. Pár perccel később Loki is kijött és egy egyszerű mozdulattal csak a derekára csavarta a törölközőjét.
Már nagyjából megszáradt a hajam, de még mindig nedves volt. Loki mögém lépett és hátulról előre nyúlt a hasamhoz és úgy ölelt át. Megfordultam és neki álltam az Ő haját megszárítani. Az isten egyből becsukta a szemét és élvezte ahogy cirógatom a fürtjeit. Egy halvány mosoly szökött fel arcára, aminek láttán én is elmosolyodtam. Abba hagytam Loki hajának a szárítását és egy puszit adtam szájára, miközben még csukva volt a szeme. Majd amikor észrevette, hogy már nem fújom rá a meleg levegőt kipattantak a szemei és durcásan nézett rám. Konkrétan mint egy óvodás kisgyerek akitől elvették a játékat. Imádnivaló.
Rámutogattam az én hajamra jelezve, hogy még tiszta víz az én fejem, ezért hagytam abba a hajszárítását. Loki karbatette a kezeit és még mindig durcizva rázta a fejét. Megforgattam a szememet és tovább szárítottam az Ő haját. Loki pedig párat szökelt örömében és leült a vécéülőkére, hogy könnyen felérjem.
Ameddig a hajával törődtem, előbújt a kisgyermek Loki. Neki állt játszani a köntösöm fűzőjével. De komolyan, úgy játszott vele mint valami kölyök. Addig-addig piszkálta ameddig éreztem, hogy egyre jobban lazul rajtam a ruha. Vagyis hát köntös.
-Ne már!-röhögcséltem fel.
-Na! Légyszi!-nyafogott Loki.
-Ó! Pont kész a hajad!-leállítottam a hajszárítót és elhagytam a meleg, párás helységet.

Felöltöztem a szokásos kis otthoni szerkómba és lesuhantam a többiekhez, mert farkaséhes voltam. Szerencsére Tony és Steve a konyhában ügyeskedtek. Valami finomat kotyvasztottak, mert igen jó illat lepte el a konyhát.
-Mi készül?-ültem le az egyik bárszékre.
-Sült zöldségsaláta csirkemellel, sertéshússal töltött cukkini és almás-fahéjal pite fagylalttal.-felelte Tony előkelően.
-Ú! Tényleg?-villant fel bennem egy csipetnyi meglepetség.
-Nem. Csak kifőzős levest és palacsintát csinálunk.-mondta hirtelen nagy búsan.
-Ó!-hangolodtam le.-Segítsek valamiben?-
-Igen kérlek, a tésztába felvernél nekem három tojást?-mondta Tony és felém nyújtotta a tojást és a kis tálat.
-Persze. Steve? Egy villát ide tudsz passzolni?-néztem rá bocsiszemekkel.
-Igenigen.-mondta és már nyújtotta is a kezembe az evőeszközt.
-Köszönöööm-mondtam és felvertem a tojásokat.

Időközben Loki is lejött és leült velem átlósan a pulthoz.
-Csúnyán leráztál!-szólított meg gondolatban Loki.
-Muszáj volt! Különben is, megszárítottam a hajad! Legyen ennyi elég! Ha nem veszem kezelésbe úgy állna égnek mintha megrázott volna az áram!-szűrcsőltem bele egy pohár gyümölcslébe.
-Hát.. nem csak a hajam állna égnek..-mondta és szokásomhoz hívően félrenyeltem és öklendezni kezdtem.
Tony odajött és egyszer-kétszer hátba vert. Loki csak magában kuncogott, Steve értetlenül nézett.
Rohadt kínos volt. Paradicsom fejjel köhögcséltem, miközben Steve és Tony csak lestek ki a fejükből, de szerintem leesett nekik, hogy Lokival társalogtam gondolatban és nem csak úgy magamtól akartam megfulladni.
Az isten önelégűlten vigyorgott maga elé, majd szúrós tekintettel büntettem gyermeki viselkedését.
Egy-kettőt még köszörűltem a torkomon, aztán tovább cukrászkodtam. Tojás felverés közben jól felidegesítettem magamat.
Nem hiszem el, hogy nagyjából már harmadjára fulladok meg Loki végtelen fantáziája miatt a csapat előtt. Nagyon kínos és kellemetlen. Ezt még visszakapja.
-Na megállj! Ezt nem úszod meg!-
-Mire gondolsz Kedvesem?-vigyorgott felém.
-Tudod milyen kínos? Már sokadjára akarsz megölni, ráadásul előttük.-
-Nagyon sajnálom! Roppant kellemetlen lehetett!-
-Loki ne kezd! Ne hozzál ki a sodromból!-egyre idegesebben kevertem a tojást.
-Még a végén a torkodon akad valami, drága?-
-Szerencséd, hogy most nincs víz a számban mert még egy szó és kinyírlak.-
-Én nem a vízre gondoltam.-vágott nagyon nagyon naaaagyon perverz fejet Loki.
-Na jó! Ebből elég!-ugrottam fel és avval a lendülettel lerúgtam Lokit a székről.
Az isten hátra esett, majd rávetettem magamat, de a lábaival átlökött maga felett. Feltápászkodtam, lehúztam magamról a pulóveremet és kivettem egy hosszú konyha kést a tartóból. Loki is felállt és kivett egy másik éles kést a fiókból.
Természetesen nem gondoltam halálig tartó küzdelemnek, csak megleckéztetem az istent. Napi szinten csinálunk ilyet, de akkor inkább bunyózunk. Ezt az egészet egy játéknak fogjuk fel.
Menet közben a csapat többi tagja is felfigyelt a zajra és egy pillanat alatt idetermedtek.
-Mi a fene folyik itt?-akadt ki Nat.
-A szokásos durvulásuk, egy kis extrával.-felelte Tony és sütötte tovább a palacsintákat.
-Na mivan? Hm? Erre nem számítottál mi?-cukkoltam Lokit.
-Ugyan már! Én vagyok a csínytevések istene. Nem tudsz olyat tenni ami meglepne Kedvesem.-mondta nagyképűen.
Neki rontottam Lokinak a késsel és ő is támadott.
A kések terén én vagyok a legerősebb, legfejlettebb és a legügyesebb. Viszont Loki sem szenved ezekeben hiányt. Ügyesen védi a cseleimet és a dobásaimat.
Egy pillanatra elkerüli a figyelmét a kezem és véletlenül megvágtam a felkarját. Fájdalmasan felszisszen és megijedtem.
-Uram isten!-ejtettem le a kést-Jól vagy?-estem kétségbe.
Közel léptem Lokihoz, aki ezt kihasználva villámgyorsan neki nyomott a falhoz és a kést a torkomhoz szegezte.
-Na, most akkor ki nem számított mire?-mondta győzedelmes hangon.
Csak ziháltam és arra fókuszáltam, hogy a kés ne kerüljön közelebb a tokromhoz. Bennem van a félsz. Ha nagyon ideges lenne, simán elvágna a torkom. Vagyis, remélem nincs igazam.
-Hagyjátok már abba!-szólt közbe Clint idegesen.
-Tudjuk ki nyert, Kedvesem! De még korántsem végeztünk.-fenyegető tekintettel nézett le rám Loki, majd eldobta a kést és kiment a helységből.
Hatalmasat sóhajtottam fel és a sírás kerülgetett. Ez most nagyon ijesztő volt, ennyire nem szokott bedurvulni. Őszintén egy pillanatra tényleg azt hittem, hogy kész megsebesíteni engem. Szeretném ezt gyorsan elfelejetni, nehogy berögzüljön és tartanom kelljen Lokitól.
-Hé, hé! Jól vagy?-lépett elém aggódóan Steve.
-Igen, persze.-mondtam kicsit lehangoltan.
-Biztos?-húzta fel a szemöldökét.
-Igen, csak..aahj Steve. Most mit csináljak?-akadtam ki.
-Szerintem most még hagyd egy kicsit, aztán beszéljetek.-válaszolt a férfi.
-Okés, köszönöm.-mosolyogtam rá és megöleltem.
Jól esett egy baráti ölelés. Az utóbbi időben nem nagyon ölelgettem senkit Lokin kívűl.