Megállíthatatlanok {Loki ff.}

"Nagy nap.."

Elérkezett a nagy nap. Mármint a bevetésünk napja. Most hogy belegondolok, Az a nagy nap is igazán jöhetne.
Jaj Sophie! Mi a fene? Nyugalom! Még nem!

"Még"..

Teljesen stresszes voltam egész éjszaka, csodáltam is hogy eltudtam aludni. Folyamatosam csak dobáltam magam. A reggel sem volt jobb. Szerintem mindenki érezte rajtam a feszkót.

A tegnapi ruhámban voltam még mindig. A szokásos kerek asztalnál ülök, felhúzott lábakkal és csak bambulok előre. Közben a széket előre-hátra hintáztatom.
A hajamat egy rendezetlen kontyba felfogtam, de a kisebb hajszálak torzomborz módjára élték külön életüket. Egy csésze kakaó van előttem, tudni kell én utálom a kávét.
Képtelen vagyok meginni. Gyerekkorom óta csak kakaót iszom. Az már más téma, hogy egy kávézóban dolgozom, de szerencsére az illatával semmi bajom.
Belekortyolok, majd a kezemben tartom és bambulok tovább. Néhányan már neki álltak dolgozni, hallani lehetett ahogy hallkan beszélgetnek és a számítógépek előtt pötyögnek valamit.
Thor is megjelenik és ásít egy hatalmasat.

-Reggelt kislány!-intett reggeli rekedt hanggal-te most komolyan kakaót iszol? Hány éves is vagy?-gúnyolódott.
Megforgattam a szemem, majd lehúztam a maradék kakaómat.
Újra lépteket hallunk és kinyílik az ajtó. Egy álmos fejű Loki lépett be. Oda nyögött valami "császtok" szerűséget és lehuppant mellém. Kezét lefektette az asztalra és rátette a fejét. Én még mindig magam elé meredtem.

-Amúgy..-kezdett bele Thor.-nem úgy volt, hogy ti foglyok vagytok?-mondta.
Rá emeltem a tekintetemet és megrántottam a vállam. Loki is felpillant bátyjára, utána pedig rám, majd vissza teszi a fejét az asztalra.
-Jó reggelt!-tört be az ajtón Tony teljes életvidámsággal. Loki és én egyszerre ugrottunk meg és hirtelen elmúlt a fáradságom is.
-Na! Csak nem fáradtak vagyunk?-incselkedett a bátyám.
-Hát most már biztos hogy nem!-mondtam miközben megdörzsöltem a szemem.
-Szuper. Az csak jó!-örült meg-remélem ti is ennyire vártátok a mai napot mint én!-mondta.
-Nem éppen.-dünnyögtem.
-Miért?-kérdezte Tony miközben helyet foglalt az asztalnál sok-sok papírral a kezében.
-Egész éjszaka csak dobáltam magam, annyira stresszes vagyok. Nekem ez nem megy!-kezdtem kiakadni.
-Ugyan Sophie!-mondta Loki még mindig lehajtott fejjel.
-Mi az Loki?-néztem rá idegesen.
-Mondtam már, hogy feleslegesen aggódsz dolgokon?-emelte rám tekintetét.
-Nem-válaszoltam.
-Na akkor most mondom.-és visszahajtotta fejét.
-Te is aztán sok segîtség vagy..-mondtam halkan.
-Micsodaa?-húzta el a szót.
-Semmi.-hadartam el.
-Hallottam ám!-mondta az isten.
-Akkor minek kérdezel vissza?-
-Juj, bocs. Nem mondtam semmit.-hisztizett gondolatban.
Nem azért, de most én vagyok az aki hisztizik.

-Jó reggelt!-lépett be az ajtón Steve és Nat.
-Nat! Kapitány!-bólintott Thor.
Nem sokkal később Bruce is megjelent Fury társaságában. Mindenki leült vagy éppen állt, elkezdtünk tervelni, megbeszélni mindent.
-Tehát akkor-kezdett bele Tony-először is, kaptok egy nagyon kis méretű nyomkövetőt a nyakatokba. A bázistól egészen a helyszíni végső landolásig bilincsben lesztek. Amikor végeztünk ugyanúgy kénytelenek vagyunk bilincset adni. Remélem érthető. Kapitány!-adta át a szót Stevenek.
-Köszönöm Tony. A helyszín Németország. Azon belül Berlin. A kő is ott van. Ahol a kő, ott a célpont. Egy titkos, illegális szervezet akarja magának a követ, magunk sem tudjuk miért. Ez majd út közben kiderül. Az ellenség kiszámíthatatlan, javaslom mindenre legyetek készen. A zöld kód esélyes.-nézett Brucera.-A feladat, megkeresni és elkapni a tagokat. Nincs áldozat, nincs szökés, a terv szerint haladunk. A kő egy kis városban van elrejtve Berlin közelében. Pont útba esik, ha kész vagyunk odamegyünk érte. Ha mind ez sikerül és nem csesztek el mindent, szabadok vagytok.-fejezte be a Kapitány.
-Óóóké, ez most egyszerre sok volt. Azt akarod mondani, hogy amikor elkaptatok a Tesseract ott sem volt?-kérdeztem teljesen összezavarodottan.
-Nem, ott volt. Akkor tudtuk meg, hogy rajtatok kívűl van még egy csapat. Azután szállítattuk el.-válaszolt Bruce.
-És ha végeztünk, utána miénk a kő?-csapott egyet az asztalra Loki.
-Nem szívesen mondom ezt, de majd még beszélünk róla-mondta unott hangnemmel Fury.