Megállíthatatlanok {Loki ff.}

Tesseract

Életem legkeményebb 5 hónapja volt mögöttem.
Hatalmas megkönnyebülést okoz, hogy elértem ezt a szintet. Persze Loki többet is akart volna, de ezzel megelégszünk.
Azóta rengeteg időt töltöttem vele. Beszélgettünk, edzettünk, pontosabban én, tanított. Komoly és ijesztő külsejének ellenére, egészen normális. Okos, néha kicsit morcos, magábaforduló ember.
Öm bocsánat, isten.
Egyre többet nyit felém, ám nagyon ritkán kevesebbet. De ennek is örülök.
Amilyen szörnyünek képzeltem el ezt az egész bújkálós dolgot, tökéletesen boldog vagyok. Lekopogom.
Az zavar, hogy a barátaimról semmit sem tudok, Tony, Chris, se senki. Tonyt sikerült már egyre jobban kiverni a fejemből, hiszen feleslegesen aggódok érte.
Nagyon ritkán mehetek ki, meg is értem miért, de mégis nagyon más itt bent tölteni 5 hónapot. Ennek ellenére nagyon sokat erősödtem, tele lettem energiával, nagyon sokat pörgök. Sokszor jön rám az a bizonyos 5 perc..na jó. Inkább három óra. Olyankor vagy folyamatosan Lokit nyaggatom, hogy meséljen legtöbbször Asgardról, vagy pedig mozgok megállás nélkül.
A sérülésnek a lábamon már nyoma sincsen. Nagyon jól érzem magam.
Mint mondtam, tökéletesen boldog vagyok.

A mai nap ugyanúgy indult mint a többi. Már magamtól kelek, nincsen szükségem ébresztésre. Apropó ébresztés, majd' elfelejtettem. Bartonnak az egyik bevetés során nyoma veszett. Úgy véljük, a Bosszúállók keze van a dologban. Hiszen valamikor Clint is közéjük tartozott. Legalábbis a vörös orosz nőhöz, Natasha Romanoffhoz.

Ma sem éreztem másképpen magam, tele voltam. Felpattantam az ágyból, magamra kaptam egy fekete farmert és egy fekete spagettipántos trikót. Belebújtam csizmámba és kimentem az ajtón.

Nagy lendülettel szelltem végig a hosszú folyosókat, Loki után kutatva. Mára ígért pár csíntevős Storyt. Izgatottan ugrándoztam a folyosón.
A szokottnál nagyobb volt a hangzavar. Mindenki pakolt és rámolt. Most már kezdtem kicsit gyanakodni. Gyorsan meg kell találnom a csínytevések istenét. Út közben feladtam a kutatást és kértem egy kis segítséget. Egy férfi szerint Dr. Selviggel van.
Rendben, akkor orvosi szoba. Magabiztosan léptem be a helységbe, de hamar csalódás ért. Egy árva lélek sem volt ott. Már kicsit ideges is voltam, hogy feleslegesen rohangálok fel-alá. Leghajtott fejjel léptem ki, de valakinek a mellkasába ütköztem. Felnéztem és láss csodát.

-Sophie!- kiáltott Loki.
-Basszus Loki!-kiáltottam szintén.-Mindenhol kerestelek.-
-Én is!-válaszolt zavarodott hangnemmel.
Összeráncoltam a szemöldököm, majd legyintettem egy "mindegyet".
-Mára ígérted a prankes storykat!-indultam el és kezdtem örülni.
-Mi az a prank?-kérdezett meglepetten, majd követett.
-Édes istenem..-
-Igen?-vágott szavamba kaján mosollyal.
Felhúztam az egyik szemöldököm és elmosolyodtam.
-Múlthéten magyaráztam el. Szivatást jelent, hogy asgardiasabban, vagy éppen Lokisabban mondjam, csínytevést.-mutogattam.
-Értem. Nos, el kell halasztanunk.-mondta könnyedén.
-Mi? Miért?-akadtam ki.
-Végre elérkezett az a pillanat, hogy nem poshadunk tovább itt. Kimegyünk Sophie!- jelentette ki.

Hirtelen azt sem tudtam hogy reagáljak. Loki már felhúzott szemöldökkel, furcsa arckifejezéssel kémlelt, hogy miért nem állok már neki visitozva ugrándozni. Az elmúlt hónapokban volt ideje kiismerni.

-Sophie?-kérdezett miközben kezével integetni kezdett a fejem előtt.-Minden rendben?-
-Mi? Ja igen.-eszméltem fel.-csak kicsit elkalandoztam.-kis szünetet tartottam, kellett egy kis idő mire leesett.-Hogy mivaan?? Kimegyünk? Úristen ez csodálatos!-kezdtem ugrálni.
Loki elégedetten bólogatott.
-Bocsánat-hagytam abba az ugrálást és az örjöngést.-Hova is megyünk?-
-A fülünkbe jutott egy igen csak fontos szállítmány, amit a SHIELD intéz. Nos a szállítmány az én rég nem látott Tesseractom. Még 5 hónappal ezelőtt kobozták el tőlem. Vissza kell szereznünk, anélkül nem tudjuk meg, hogy igazából honnan származol. A Tesseract segítségével a-ból b-be utazhatunk rövid időn bellül. Ha sikerül kapcsolatba lépned a végtelen kővel, megtudhatunk mindent a múltadról, mert egyenlőre én sem látom az emlékeidet. De mind ezek előtt megtanítom neked a gondolatolvasást és az abban való kommunikációt, így könnyen el érsz bárhonnan ha szarban vagyunk.-legyintett indulásra bírva.

-Most akkor én jövök?-kérdeztem összezavarodottan.
-Igen, koncentrálj arra amit mondtam. Rám!-
Lecsuktam szemeimet és erősen próbáltam Lokira gondolni.

-Én vagyok az apád!-kuncogtam el magam.
-Ez komoly?-nevetett fel Loki.
-Na miért? Nem tetszett? Várj! Hallottad amit mondtam?-hajoltam közel hozzá.
Hevesen bólogatott.
-Úristen oké oké, mégegyszer!-kiabáltam.
-Rendben most próbálj meg egy hosszabb mondatot.-
Kicsit könnyebben ment a koncentráció, aminek örültem.
-Hogy ha ezt hallod akkor, mond hogy katicabogár!-kuncogtam ismét.
-Mi az a katicabogár?- kérdezett hangosan.
-Mivan? Asgarban nincse.. Úristen! Megint hallottad!- forogtam körbe jobbra-balra.

Ez még így ment kb. fél óráig biztos. Sokat nevettünk Lokival, mindig valami marhaságot mondtam és furcsa dolgokra bírtam őfelségét. A végére már teljesen belejöttem és csak úgy kommunikáltunk, hogy egyedül mi vettünk tudomást róla.

-Oké ez nagyon tetszett. Köszönöm Loki!-mondtam hálásan és mosolyogtam.
-Szívesen Sophie!-válaszolt és mélyen a szemembe nézett.
-Uram, minden indulásra kész!-jött oda egy katona, mire megráztam a fejem és felé fordultam.
-Mi? Mármint most megyünk?-értetlenkedtem tártra nyílt szemekkel.
-Igen Sziszi-becézgetett-öltözz és 10 perc múlva találkozunk a kocsiknál.-utasított.
-Ne hívj így-kiáltottam utána.
-Mostantól így foglak hívni készülj fel!- hallottam a hangját a folyosó végéről.
Kuncogtam egyet és gyors tempóra váltottam.

Beérve a szobámba magamra zártam az ajtót és tanakodni kezdtem mit vegyek fel. Nem sokat variáltam, a fekete trikó fölé egy áttetsző hálós felsőt felvettem és betúrtem a nadrágomba. Felvettem egy övet, amin volt egy pengetartó. Belecsúsztattam kedvenc késemet és még a csizmámba is egy tartalékot. Hajamat konytból, kiengedtem és rendezetlenül hátradobtam a hátamra, hogy elől szabad legyen a vállam. Felvettem a nyakláncomat, amit anyukámtól kaptam még egészen kiskoromban, de mai napig őrzöm. Magamra kaptam még egy tipikus hosszú kardigánt és elindultam a megbeszélt helyre.

A kocsink már ott volt és vele együtt Loki, meg még 2 emberünk. Loki betessékelt hátra az autóba és mellém ült. Rajtunk kívűl még egy kocsi jött a bevetésre.

Az út viszonylag gyorsan telt. Egy hosszú többsávos hídon haladtunk. A célpont két kocsival előttünk ment. Loki adott egy maszkot, hogy senki se tudjon felismerni. Furcsán néztem rá.
Neki nem kell?
Elmagyarázta, hogy rajta egy védő varázslat van ami miatt nem tudják felismerni.
A teherszállító autó leért a hídről, majd befordult egy kisebb utcába.
Én az utca legelején kiugrottam az autóból és futásnak eredtem. Megkerültem azt a kis utcát, hogy a teherautó elé kerülhessek. Kiálltam az út közepére és vártam.
Próbáltam nem feltűnően leskelődni, de se ki, se be. Nem bírtam elűlni, így lassan komótosan besétáltam az utcába.
Egy mukkot sem hallottam. A teherautó ott állt, mögötte a mi kocsinkkal. Sehol senki.
Hol lehet Loki?

-Loki? Hol vagy? Minden rendben?-próbáltam elérni a férfit. Semmi.
Kezdtem egyre jobban ideges lenni. Benéztem a mi kocsinkba és próbáltam minél halkabban tenni mindezt. Üres volt. Se egy nyom. Egyedül maradtam. Nem tudom mit kéne tennem. Kihajoltam az autóból és vissza mentem az utca elejére. Elmentem a teherautó mellett, de hirtelen egy kis szúrást éreztem a nyakamon. Azonnal összeestem és elsötétült minden.

Helokaa! Ez a rész sajnos picit rövidebbre sikerült sajnálom!
Igyekszem többet írni nektek!
Jó olvasást!
puszi!