Megállíthatatlanok {Loki ff.}

Fejlődés

Reggel Barton keltett, bevallom nem erősségem a koránkelés, de neki sem a keltegetés. Úgy rontott be a szobába, még az ajtót is neki csapta a falnak. Majd' összekaksiztam magam. Ráadásúl éppen Karib Tenger Kalózos álmom volt, így még jobban rám hozta a frászt.
Megforgattam a szemem és visszadőltem az ágyba. Barton csak sóhajtott és távozott. Nagyjából 10 percig fetrengtem még össze-vissza a gondolataimmal.
Sokat találgattam hogy a mai nap mit fogunk csinálni. Nem jutottam semmire. Viszont nagyon sok mindenre is gondoltam még.

Vajon Tony jól van?
Mostanában sokat gondolok rá és a csapatára, azonban Loki butyutának hívta őket így nem tudom most jól, vagy nem.

Meddig leszek itt?
Rengeteget gondoltam erre a kérdésre, nem tudom mire számítsak. Loki monológja szerint nem csak egy hétig fogunk talizgatni. Ez kicsit aggaszt, hiszen Loki megtámadta New Yorkot. Uralkodni akar a Földön. Nem mondanám a jó oldalon álló hősnek.

Mi lehetek, ha nem ember?
Amikor Loki elmesélte ezt az egész "nem ember vagy" storyt, egyszerűen sokkolt és nem akartam hinni neki. Nem értem ezt az egészet. Hazudtak volna nekem?? Vagy mi folyik itt? Ennek muszáj lesz utána járni, remelém ez Loki tervében is szerepel.

A hosszas gondolatmeneteimből újra Barton ébresztett fel, csak most kalózok nélkül.
-Mehetünk?- kérdezte kifejezéstelen arccal.
-Igen- válaszoltam.
Kitárta előttem az ajtót és kint megvártam, hiszen Ő tudja hova megyünk nem én. Lassan már én is tudhatnám.
Basszus, nagyon kiváncsi vagyok, Sophie nyugalom! Nem lesz ennek jó vége.
Megálltunk egy ajtó előtt és Barton benyitott, majd előre engedett. A helyzet ellenére bírom a fickót, de a szeme még mindig ijesztően kék. A szoba tele volt ruhákkal, különböző felszerelésekkel, csizmákkal, dzsekikkel és kiegészítőkkel. Azt sem tudtam hova nézzek.

-Kapsz tíz percet, válassz ki valami neked megfelelőt.-utasított és elhagyta a szobát.
Több sem kellett azonnal neki láttam a keresésnek. Mindent megfogtam, megnéztem, magamhoz mértem és felpróbáltam. Végül egy jó tíz perc után kiléptem az ajtón.
Egy fekete bőrnadrágot viseltem, fekete magassarkú és szárú csizmával. Felülre egy szintén fekete egyszerű magasnyakrészes garbót választottam és azt lefedtem egy meglepően fekete színű hosszú gardigánnal, ami körülbelül a combom közepéig ért. A sötétbarna hullámos hajam szépen, rendezetten omlott a vállamra.
Tiszta színes vagyok! Hozom a formám.
Barton végig mért a szemével és bólintott, indulásra bírva. Csizmám kopogása belepte a csendes és hideg folyosókat, ám hamar hallhatóvá vált a jól megszokott itteni nyüzsgés. Az emberek ugyanúgy végezték a munkájukat, mint a gépek.
Figyelmesen kapkodtam a tekintetem mindenhova, míg egy ismerős alak jelent meg előttünk, nekünk háttal.
Amikor odaértünk, Barton mondott valamit amire barátocskánk megfordult. Loki lassan végigmérte minden egyes porcikámat, ami miatt fülig pirultam. Ezt látva villantott egy halvány mosolyt.

-Jó reggelt!-váltott komoly, ám játékos arcra. Hány éves is?-Hogy aludt?
-Meglepően jól, köszönöm.-válaszoltam.-Bár a kelésen még dolgozni kell.-böktem a szememet Barton irányába. Loki küldött egy mosolyt és folytatta mondani valóját.
-Látom megtaláltad a ruhatárunkat. Tökéletes.-vezette tekintetét ismét végig rajtam.-Khm. Térjünk a tárgyra.
Loki elindult, én pedig jól szórakozott arccal a nyomába eredtem és mellé sétáltam. Tartott egy kis szünetet és rám nézett.
-A mai nap folyamán elfogod sajátítani a küzdés alapjait.-hadarta el.
Kicsit váratlanul ért a dolog, így csak bólintottam.
-Legalább annyira, hogy megtudd védeni magad. Onnantól már csak fejleszteni tudunk, ami jó jel. Ha elértük ezt az alapszintet, komolyabban elkezdünk foglalkozni a képességeddel. Szeretném minél jobban megismerni, elérni hogy te irányítsad és minél előbb használni is. Ez mind rajtad múlik. Számításaink szerint nagyjábol három-négy kemény hónapnak nézünk elébe. Remelém nem készülsz sehova.-mondott egy viccet a monológja végén, amire csak mosolyogva megforgattam a szemem.
Loki is csak mosolygott egy jót rajta, majd az irányt a kiképzőterem felé vettünk.
Nagyon jól kidolgozott hely volt. Minden szépen a helyén és meglepően tisztán tartva. A fényviszonyok is jók voltak, jól esett végre normálisan látni a sok félhomály után.
A teremben már Barton várt két emberével.

Az elején igazából csak beszélt a férfi és mutogatott. Megpróbálta finoman és érthetően demonstrálni a fogásokat, ütéseket és annak elkerülését. Figyelmesen hallgattam és próbáltam minél több mindent elraktározni. Loki az egész "edzést" félre állva szemmel követte. Néha-néha odapillantottam, hogy él e még, mert képzelem milyen unalmas lehet neki.
Amikor Barton befejezte az óra elméleti részét megkért, hogy álljak hátrébb és nagyon figyeljek. A két katona sok támadópozíció és ütések bemutatására bírta Bartont. Mindvégig tágranyílt szemekkel követtem az eseményeket. Ez tartott kábé 20 percig ha nem több ideig. Utána én következtem. Elöször én védekeztem és Barton támadott. Minden mozdulatot lassan, magyarázattal párosítva hajtott végre. Sokszor kérdeztem, de mindig higgadtan válaszolt.
A végére már teljesen belelendültem. Egyre jobban tetszett, hogy sikerült magamat megvédeni. A katoná támadtak már, Barton csak kívülről figyelt. Boldogan harítottam az ütéseket, majd amikor végeztünk fáradtan, lihegve mentem oda Lokihoz, aki már a földön ült, hátát a falnak támasztva.
Lehömbölödtem mellé és megállas nélkül kapkodtam le-fel a mellkasom. Nagyon jól esett mozogni.
Ezeket az edzéseket sokszor megismételtük, komolyabban és intenzívebben. Egyre jobb és ügyesebb lettem. Már nem csak védekeztem, hanem én támadtam. Egyre erősebb ellenfeleim voltak, még Bartont is lenyomtam, ami hatalmas örömöt okozott.

Ez így ment 2 hónapon keresztül. Loki minden egyes nap, minden egyes edzésemet végig ülte. Sokszor pillantottam rá, vagy egy mosolyt kaptam vissza, vagy aludt, vagy babrált valamivel és lefoglalta magát. Nem néz ki valami társasági embernek. Edzések közben sokat dumáltam Bartonnal. Tényleg sokat. És nagyon sok mindenről.

A 2 hónap elteltével én lettem a legügyesebb, leggyorsabb harcos a bázison. Hihetetlen jó érzés volt. Loki sokszor dícsért és nagyon jól esett az elismerés és a dícséret.

Ezután jött a dolog nehezebb része. Az erőm aktiválásra viszonylag könnyen ment, hálistennek. De az irányítása baromi nehéz volt. Annyira megterhelő volt fizikailag is, meg lelkileg is, nagyon sokat kellett pihennem. De Loki csak nem hagyott békén. Amit köszönök is neki, mert nem tartanék itt ahol most vagyok.

Hogy hol is tartok most?
Jelenleg én vagyok a bázison a második legerősebb élőlény, persze Loki áll az élen de ez is nagyon nagy szó.

Annyira jól megy a közelharc, mindenkit legyőztem, egyedül őfelsége áll fölöttem a dobogón. Nagyon sok önbizalmat adott, nagyon erősnek éreztem magam. Minden egyes nap tele voltam energiával.

A képességemmel tökéletes szinkronba kerültem. Én irányítom, aktiválom amikor akarom. Teljesen átvettem a kormányt. Eleinte ő volt a volánnál, de ez sok idegörlő, hosszas gyakorlás után megváltozott. Amikor aktiválom, szemem színe mintha megszünne létezni, teljesen kifehéredik. A kézfejeimnek hennához hasonló barna színű jelek, szimbólumok jelentek meg. Nem mintha zavarnának, de ötletem sincsen hogy kerültek oda, levakarhatatlanul ragaszkodnak a kezemhez. Az kicsit aggaszt hogy Loki sem tudja miért történt ez, de ezzel majd ráérünk később foglalkozni. Az erőmnek szintúgy fehér, vakító színe van, ami a tenyeremből szabadul fel. Ma már az egész testemben szétáramlott ez az energia.
Nos igen, azt hiszem kész vagyok.
Csak azt nem tudom mire..

Halii!
Itt van a negyedik rész! Ez sem sikerült túlságosan rövidre de remelém ennek csak örültök!
Kezdenek felgyorsúlni az események..
Izgii, izgii...
Jó olvasást! Majd jelentkezem!
puszii!