Megállíthatatlanok {Loki ff.}

Törődés

Az út elég hosszú volt, így muszáj volt lefoglalnom magam valamivel. Loki nagyon jól tudja, hogy sokáig nem bírok elűlni. Próbált velem többet beszélni és segített is lekötni. Leirhatatlan érzés az Ő törődése. Ahogy mellette ülök, érzem a biztonságot, a bilincsek ellenére is. Nagyon sokat gondolok a csókra. Szeretnék vele is beszélni róla, hogy miért és hogy akkor most mi van. Ebben nem vagyok valami jó, így nem nagyon értem. Még soha nem voltam igazán szerelmes. Az ilyen kis alsós szerelmekben mindig Chris segített. Neki mindent elmondtam, Tonyval ellentétben. Tényleg Chris, el is felejtettem őt. Minden annyira zűrös és gyorsan történik. Remélem jól van és nem esett bántódása. Közte és köztem nagyon erős a kapcsolat és nem bírnám elviselni, ha történne vele valami. Anyáék mindig is csodálkoztak, hogy vele sokkal jobban kijövök, mint a saját bátyámmal. Bár, ha őszinte akarok lenni, a sok veszekedés ellenére mégis csak a bátyámról van szó. Természetesen feltétel nélkül szeretem. Nem voltunk mi rossz tesvtérek, csak mindig is éreztem, hogy ki az úgy mond kedvenc. Hiszen ő az idősebb.
Az út zökkenő mentesen ment. Tony vezetett, mellette ült Natasha, Steve és Thor pedig velünk szemben álltak. A két férfinek be nem állt a szája. Hol a pörölyről, hol a pajzsról beszéltek. Thor próbált velünk is beszélgetni, de Loki mindig valamilyen módon megakadályozta ebben. Ügyesen játszott, mindig kellemetlen helyzetbe hozta Thort, így egy ideig nem szólt hozzá. Hozzám meg nagyon nem is tudott, Loki válaszolt helyettem is. Ilyenkor odatátogtam neki egy "bocsit". Megérkeztünk Németországba az éjszaka kellős közepén. Tony megengedte, hogy ki kukucskáljak a vezérlőfűlkéből, mert tudja imádom az este kivilágított városokat.
Egy nagy tisztásra szálltunk le. Az ajtó kinyílt és két autó várt minket. Egy ismerős alak lépett elém.
-Clint?-néztem a férfira nagy szemekkel és a nyakába ugrottam.-te hogy kerülsz ide?-
-Szia Sophie!-ölelt vissza-most viccelsz? Ki nem hagynám ezt a bulit.-poénkodott.
-Loki is kilépett a gépből, de amint meglátta Clintet kicsit megtorpant.
-Á! Loki. Amikor legutoljára láttalak, még nagy szád volt. Most viszont behúzott farokkal vagy itt.-gyúnyolódott.
-Vedd le a bilincset és meglátjuk kinek van behú..-fenyegetőzött de elé álltam.
-Woowoo elég!-tártam szét a kezeimet.-azt hiszem ennek most nem itt van a helye. Bár mondjuk hol lenne?...-kérdeztem inkább magamtól, de Tony hamar visszarántott a gondolkozásból.
-Na elég a méregetésekből. Tudjuk kinyerne-igazította meg kabátját pöffeszkedően-beszállás!-nyitotta ki a kocsi ajtaját. Megforgattam a szemem, amit szerintem még jó néhányan is megtettek és beszálltam az egyik kocsiba.
Lokival ültem hátul, Steve ült az anyós ülésen és Clint vezetett. Út közben csatlakozott még egy autó, amiben a SHIELD emberei utaztak. Körülbelül húsz percet utaztunk korom sötétben. Az autópályáról lehajtottunk és egy hosszú föld útnál megálltunk. Kiszálltunk a járművekből és végre elérkezett a pillanat. Levették a bilincset. Annyira jó érzés volt, éreztem a szabadság finom simogatását a csuklómon.
Az időjárás tökéletes volt, a hüvös nyári szél néha-néha belekapott a ruhám aljába, ami gyengéden hullámzott a levegőben. Barna hajamat a szél cirógatta, a kósza tincsek rakoncátlanul repkedtek a levegőben. Az enyhe hold fény megvilágította ruhám belsejét, ami szinte rikítva nézett vissza az égre kék színben pompázva. Csend volt, a fák halk susogásán kívül semmit sem hallottam. Mindent kizártam. Legalábbis azt hittem.
A fekete hajú isten mellém lépett és a tájat kezdte el kémlelni.
-Csodaszép nemde?-kérdezte.
-Örökre itt tudnék maradni, csak állni és hallgatni a csendet. Eddig csak nyüzsgés volt körülöttünk, jól esik a némaság.-válaszoltam továbbra is előre nézve.
Loki felém fordult és csak nézett engem. Én becsuktam a szemem és felsóhajtottam, majd az istenre néztem és elmosolyodtam.
-Mi olyan szórakoztató?-kérdezte dicsőség teljesen.
-Ugyan semmi. Csak tetszik a látvány-mondtam.
A férfi kajánül mosolygott, majd magához húzott és szoros ölelésbe zárt. Képes lettem volna abban a pillanatban elaludni, a karjai közt. Annyira tökéletes.
Még egyszer átrágtuk a tervet, a b tervet is ha gáz van és vagy háromszázszor az orrunkra kötötték, hogy ha szökni próbálunk megölnek. Ez sokadjára már unalmas volt, így elengedtem a fülem mellett. Még mindig bennem volt a félelem és az izgatottság, plusz a szökés terve még egy hullámvasútra vitte a gyomromat. Így magunk közt szólva, szerintem semmit sem sejtenek. Az biztos, hogy megfordult a fejükben, meg valamilyen szinten számítanak rá, de szerintem nem vagyunk gyanúsak.
Egy nagyobb erdős részen mentünk végig, az erdő vége felé kezdtünk szét válni. Tony és Thor jött Lokival és velem, biztos ami biztos indokkal. Király. Nat, Clint és Steve együtt mentek, Bruce pedig a gépen marad egészen addig amíg nincs Zöld Kód. Feltűnésmentesen kell az épületbe jutnunk, ami most tárult elém. Hosszú, erős beton fal védte körbe a több emelet magas építményt. Tony, Thor és én egyszerűen átrepültünk felette, de Lokinak másznia kellett. A tőrjei nem voltak a segítségére, megsajnáltam és felemeltem, hogy segitsek neki feljutni a fal tetejére. Onnan könnyen leugrott és bólintott. A csapat többi tagja megkerülte a birtokot és hátulról masíroztak be.
Maga a telek hatalmas volt, rengeteg törmelékkel. Az épület előtt három autó állt üresen. Tony felment a tetőre, Thor pedig lent marad a kertbe. Wow, hát nem azt mondom hogy megbíznak bennünk, mert nyomkövető van bennünk, de ez meglepett. Tehát Lokival egyedül maradtunk. Nesztelen léptekkel léptem be az előtérbe, a csínytevések istenével a nyomomban. Minden szobàba benéztünk, de semmit sem találtunk. Felmentünk az első emeletre, tökéletesen hangtalanul. A csend már szinte irritálta a fülemet. Az első emeleten egy irodába mentünk be és találtunk egy csomó papírt. Gondolatban Tonyt szólítottam.
-Hé! Tony!-
-Mi a.. Jézus kölyök, te tényleg a fejemben vagy?-riadt meg a bátyám.
-Igenigen. Találtunk egy csomó papírt, meg mappát. Mit csináljunk vele?-kérdeztem.
-Mi áll rajta?-kérdezte Tony.
-Rengeteg SHIELD-es irat, de a Bosszúállókról egy szót sem ejtenek.-
-Rendben, igazából nagy haszna úgy sincsen. Bármit titkol Fury, úgy is rájövünk. Kösz kölyök-válaszolt.
-Ne hívj kölyöknek-mondtam suttogva. Loki felkapta rá a fejét, de nem sokáig törődött vele.
Tovább mentünk és a második szinten volt két hosszú folyosó. Loki mindkét irányba elnézett és gondolkodni kezdett, majd rám emelte kék szemeit.
-Ne! Ne is nézz így rám!-tettem fel mutató ujjamat.-ne is álmodj róla, hogy szétválunk.-suttogtam.
-Jaj, Sziszi. Meg sem fordult a fejemben. Azon gondolkozok, hogy neked talán sikerülhetne az, hogy ha nagyon koncentrálsz, meghallod az embereket. Így meggyőzödhetünk arról, hogy hol vannak és hogy hol a kő.-magyarázta.
-Ó. O-okés megpróbálhatom.-dadogtam.
Becsuktam a szemem és összpontosítottam a két folyosóra. Egy ideig csak zúgást hallottam a fejemben, de aztán kezdtek kialakúlni az emberek gondolatai.
-Megvan. A bal oldali folyosó.-suttogtam.
Loki bólintott és elindult balra.
-Várj!-állítottam meg-A másik oldalról is hallok valamit.-mondtam és kinyitottam a szemem.
Az isten még pár percig tétovázott, hogy merre menjünk, főleg úgy hogy én biztos nem szakadok el tőle. Végűl a bal folyosóra esett a voksa. Lassan nyugodt léptekkel kezdtük felmérni a helyet.
-Tudod Loki-kezdtem bele.-a SHIELDnél akartam valamit kérdezni, de félbe szakítottak.-
-Igen?- emelte rám tekintetét, de nem álltunk meg.
-Szóval ugye, amikor volt a robbanás és leestünk egy szintet.-kerestem a szavakat.
-Igeeen?-mondta Loki.
-Ééés mondtad, hogy fussak, deee én ugye nem akartalak ott hagyni.-húztam el a szavakat.
-Sziszi. Nyögd már ki.-sóhajtott halkan Loki.
A folyosó végén egy nagy garázsnak kinéző helység volt, üresen és beton oszlopokkal. Halkan kerülgettük az oszlopokat.
-Szóval nem tudom eldönteni, miért.-hadartam.
-Mit miért kedves?-kérdezett Loki.
-A sírba viszel. Hogy miért csókoltál meg.-daráltam a szavakat.
Loki megállt és rám nézett. Kezét az arcomra helyezte és finoman simogatott vele.
-Meg tudjuk beszélni később? Nem a megfelelő alkalom-suttogott Loki.
-Persze, igazából csak kiváncsi voltam, mert tudod nagyon soká..-hadartam el nagyon gyorsan a mondatomat, de Loki félbe szakított. Ajkainkat egymáshoz tapasztotta és se túl finoman, se túl vadul, falni kezdte ajkaimat. Kezemet a nyakára vezettem és beletúrtam korom fekete hajába. Teljesen elvesztem a csókjában. Csak őt éreztem. Itt jöttem rá, hogy fülig bele estem egy istenbe. A csínytevések istenébe.
A hosszas csókcsatánknak egy hangos zörej vetett véget. Loki teljesen magához húzott és a fejét a hang felé kapta. Egy kis tört varázsolt a kezébe és elindultunk kézen fogva a hang felé. Én közben aktiváltam az erőmet, szemem fehérré vált és az ujjaim között fehér fény csíkok kavarogtak. Egy nagy terembe vezetett utunk. Hatalmas volt tele dobozokkal. Loki elkezdett furcsán viselkedni. Kapkodta a fejét a dobozok között és hangosan zihált.
-Minden rendben?-kérdeztem suttogva.
-Érzem a Tesseract energiáját.- mondta és kutatni kezdett a dobozok között. Egy nagy fekete aktatáska szerűt húzott elő a többi közül. Felnyitotta és a kék fényt vakítóan érte a szemünket. Kiemelte a kockát és mosolyogva rám nézett. Egy varázslat segítségével átváltoztatta egy kék gyűrűvé és felém lépett. A kezemet az övébe vette és felhúzta a gyűrűt az ujjamra. Arcon csókolt, összekulcsolta kezeinket és kihúzott a teremből. A teremből kilépve újra egy hangos zörgést hallottunk, a hang most a folyosó elejéről jött és egyre csak közeledett. Hamar futásnak indultunk, felfutottunk a következő emeletre. A lépcsőfokokat ötösével ugrottuk át, amikor felértünk Loki egyszer csak berántott egy szobába. A szobába sötét volt, egy kis fénycsík világította meg valamennyire. Két nagyobb szekrény közé bújtunk be, teljesen takarásban voltunk. Hirtelen levegőt is elfelejtettem venni, olyan közel kerültem Hozzá. Mellkasa hozzá simult az és felsőtestemhez, éreztem a heves szívdobogását. Éreztem a jéghideg lehelletét az arcomon. Úgy kapaszkodtam a karjaiba, mintha bármikor lezuhanhatnék előle. Meg sem mertem mozdulni, Ő sem moccant. Amikor a zaj teljesen megszűnt, felsóhajtottam. Felpillantottam Loki szemeibe, Ő pedig le rám.
-Na most, nagyon nehéz türtőztetnem magam, ugye tudod?-suttogta féloldalas mosollyal.
-Minek teszed?-kérdeztem és hevesen megcsókoltam. Azonnal viszonozta és kezébe vette arcomat. Kinyomtam a sarokból neki egy asztalnak, de ő hamar fordított az állásponton. Megfordult és felültetett az asztalra, egyik kezét a combomon tartva. Én az egyik kezemmel a tarkóját fogtam, a másikkal hátul támaszkodtam. Oly hevesen és vadul csókolt, sosem lettem volna képes abbahagyni vagy hagyni menekülni. Időközben felfedező útra indult a testemen és a derekamra vezette a kezét. Ajkai letévedtek a nyakamra és finoman falni kezdte. Hátra döntöttem a fejem és halk nyögések hagyták el a számat. Egy hatalmas puffanásra felkaptam a fejem és reflexszerűen Lokiba kapaszkodtam.
-Mi a fene volt ez?-kérdeztem ijetten.
-Nem tudom, de a legrosszabbkor-kapkodta idegesen a levegőt. Ránéztem és adtam a szájára egy puszit. Leszálltam az asztalról és az ajtó felé indultam. Éppen nyúltam volna a kilincshez, amikor valaki megelőzött. Egy csapat felfegyverzett katona nyitott be a szobába és rám szegezték a fegyverüket. Azonnal hátraléptem Lokihoz, aki a katonák felé tartva a tőreit, maga mögé nyomott.
-Tony! Baj van!- küldtem üzenetet a bátyámnak.
-Mi a baj Sophie?- válaszolt hamar.
Nem tudtam válaszolni mert minden elsötétült.

Sziasztook! Ma egy extra hosszú és izgalmas részt hoztam. Remélem elnyeri a tetszéseteket!
Jó olvasást! Puszi!