𝐋𝐀𝐍𝐃𝐎 𝐍𝐎𝐑𝐑𝐈𝐒
𝐌𝐚́𝐫𝐜𝐢𝐮𝐬 22. 𝐖𝐨𝐤𝐢𝐧𝐠 - 𝐁𝐚𝐡𝐫𝐞𝐢𝐧
Hétfő reggel a megszokottnál korábban kellett keljek, mert Zak és pszichológus nővel lesz egy csodálatos kis találkozóm, mielőtt még elindulnánk Bahreinbe az első futam helyszínére. Érződik eléggé az irónia? Remélem...
Egy rövid ujjú csapat pólót, pulóvert és a már megszokott vászon nadrágomat vettem fel. Sóhajtva vettem magamhoz a táskámat, amire a baseball sapkámat akasztottam, majd a napszemüvegemet is magamhoz véve indultam el reggelizni.
- Figyelj Lando. - sóhajtott Zak. - Remek srác vagy és hihetetlen nagy tehetség is, de számomra mindennél fontosabb, hogy higgy magadban és bízz a tudásodban.
- De hisz én bízok magamban és abban, amit tudok. - vágtam a szavába.
- Elhiszem, de... - sóhajtotta.
- Mire akarsz kilyukadni? - kérdeztem, mikor nem folytatta és a pulzusom az egekbe ugrott.
- Mr. Brownal arra jutottunk, hogy lehet jobb lenne, ha egy nagyjából veled egykorúval dolgoznál, mert szerintünk neki hamarabb és könnyebben megnyílnál neki. - mondta Mrs. Lewadott.
- Mi? - kérdeztem már összezavarodva.
- Kirendeltünk egy tanuló pszichológust, aki még tanuló ugyan, de már most kiemelkedő teljesítményeket ért el. Mellettem lesz gyakornokként, de minden ülésünkön részt fog venni és, ha úgy látja közbe szólhat és adhat ugyan úgy tanácsokat. - magyarázta a nő, miközben végig simított a szorosan összefogott copfján. A maszkomat megigazítva próbáltam enyhíteni a magamban felgyülemlett feszültséget és nem kimutatni, hogy ez nagy hülyeség.
- De nekem erre nincs szükségem! - háborodtam fel, szerintem teljesen jogosan. - Jól vagy mind testileg és mind lelkileg is. Nem kell még egy pszichológus, főleg nem olyan, aki még csak el sem végezte az egyetemet!
- Lando, kérlek értsd meg, hogy ezt csak érted tennénk. Nem akarunk neked semmi rosszat ezzel, de mióta a Forma 1-be vagy azóta a szorongásod nem javult csak rosszabb lett. Egy idő után ez már, olyan rossz lesz, hogy nem engedhetem meg, hogy autóba ülj, mert mindenben elbizonytalanodsz és ezért nem csak magadra, de a többi 19 versenyzőre is veszélyt fogsz jelenteni. Szerintünk az is nagy kihatással lesz rád, hogy nem Carlos mellett fogsz versenyezni, szóval ez végleges. Ma este Bahreinben csatlakozik hozzánk. - mondta Zak nyugodt hangon.
- De Zak, nekem akkor sincs erre szükségem. Felnőtt ember vagyok és tudom kezelni az ilyen helyzeteket! - mondtam már kétségbe esetten.
- Sajnálom Lando, de vagy ez vagy teszt pilótának fokozlak le.
- Nagyszerű. Van még valami? - kérdeztem idegesen.
- Nincs. - mondta Zak, mire egy biccentés után kitoltam a székem és nyugodtságot magamra erőltetve indultam ki.
- Lando. - szólalt meg a főnököm, mire kelletlenül, de visszafordultam felé. - Ha bármi javulást mutatsz kivesszük mellőled a lányt és Mrs. Lewadottal fogsz tovább dolgozni, ha szükséges.
- Fantasztikus. - mondtam gúnyosan, majd köszönés nélkül léptem ki az irodából.
- Lando! Tudunk most beszélni? - kiáltott utánam Daniel. Na már csak ő hiányzott. Semmi bajom Daniellel, mert nagyon bírom, de most semmi kedvem vele beszélgetni.
- Persze, mizu? - erőltettem magamra egy mosolyt, ami inkább volt vicsorgás, de szerencsére a maszk alatt ezt látta.
- Gondoltam szimulátorozhatnánk együtt, mert fél órán belül lesz nekem egy gyors játék, mielőtt még megyünk, de úgy látom nem valami alkalmas.
- Jövök szívesen. - legalább eltereli a gondolataimat erről.
- Történt valami? - kérdezte tapintatosan.
- Új pszichomókust raknak mellém. Még csak be sem fejezte az egyetemet, de ide küldik. - túrtam a hajamba.
- Miért? - ráncolta a homlokát.
- Mert szerintünk csak rosszabb a szorongásom.
- És rosszabb?
- Nem, vagyis nem hiszem, de akkor is ez kibaszás! - puffogtam.
- Lando tapasztalatból mondom, hogy te lehet annak fogod fel, hogy ez rossz és nincs szükséged rá, de egy idő után meg rájössz, hogy ez nem hülyeség. - mondta halkan.
- Ezt hogy érted? - kérdeztem.
- Amikor Mich beállított hozzám azzal, hogy pszichológushoz megyünk akkor utána napokig nem is nyitottam neki ajtót. Aztán beszéltem a tesómmal és szerinte se lett volna nagy áldozat. Elmentem olyan alapon, hogy egyszer túlélem, de utána jobb volt. Esküszöm mérföldekkel jobb volt és utána már mentem magamtól és nekem segített szóval lehet neked is fog.
- Lassan 1 éve vagyok Mrs. Lewadottal és nem érzem jobbnak. - forgattam meg a szemem.
- Az a nő hírből sem ismeri a jó munkát! - vágta rá Daniel, mire elnevettem magam. - Ezt komolyan mondom. Egyszer beszéltem vele és úgy éreztem, hogy kisült minden agyszálam.
- Az első személy, aki átérzi, hogy nekem mit kell kiállnom. - ciccegtem.
- Igen, de visszatérve a témához szerintem adnod kéne egy esélyt, majd a...?
- Lánynak.
- Na még jobb. Terápia címszó alatt még egy körre is elviheted. - vigyorgott.
§§§
- Most komolyan itt fogunk még várni egy órát? - nyögtem fel, mikor Zak kijelentette, hogy megvárjuk őt.
- Igen Lando, mert most van az egyik legnagyobb csúcs idő és szeretném, ha jó benyomást tennénk elsőre.
- Rendben. - sóhajtottam, majd ledobtam magam a székre.
- Maradjak törpe? Van kártyám. Felőlem játszhatunk addig. - ajánlotta fel Daniel.
- Olinak nem baj? - utaltam a barátnőjére.
- Nem hiszem.
- Hát ha nem tartalak fel vele akkor benne vagyok. - mondtam.
- Készülj, mert rendesen elverlek benne. - ült ki egy vigyor az arcára.
- Majd meglátjuk. - mosolyogtam.
- Zak beszállsz? - kérdezte a férfit, aki csak legyintett.
- Soha nem tudtam jól kártyázni. Csak megfigyelek.
- Amúgy hogy hívják a csajt? - jutott eszembe a kérdés, amit meg akartam tőle már kérdezni.
- Taylor. A vezeték nevére nem emlékszek, de szerintem vele jobban kijössz, majd mint Lewadottal.
- Nem bírod? - vonta fel a szemöldökét meglepetten Daniel.
- A két kezemet összetéve imádkozok, hogy ne kelljen vele találkozzak, mert hülye, mint a segg. - forgatta meg a szemét. Golflabda nagyságú szemekkel néztem Zakre és közben, mint egy hal tátogtam.
- Akkor miért nem váltottuk le idáig? - ocsúdtam fel a döbbenetemből.
- Mert valami hihetetlen speciális okai vannak és őszintén nincs kedvem bíróságra menni, mert bármilyen pontom is megszegtem azt.
- Hogy lehetnek speciális okai, ha a McLaren szerződtette?
- Úgy, hogy már meg volt a csapattal a szerződése és utána akartuk vele alá íratni a titoktartásit, de abba csak ezekkel ment bele és már késő lett volna másik embert keresni a helyére, ezért a szánkat húzva, de belementünk.
- Értem. - biccentettem.
§§§
YOU ARE READING
𝐓𝐡𝐞 𝐜𝐮𝐫𝐞 𝐟𝐨𝐫 𝐦𝐞 𝐢𝐬 𝐘𝐨𝐮 /𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨 𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬/
Fanfiction"- Én sem jó kedvemből vagyok itt! - vágta hozzám dühösen. - Ez esteben kibaszottul semmi értelme nem volt vissza jönnöd. - mondtam lenézően. " "- Álljunk meg egy pillantra. Most akkor ki vagy te pontosan? - kérdeztem teljesen összezavarodva és a t...
