𝐋𝐀𝐍𝐃𝐎 𝐍𝐎𝐑𝐑𝐈𝐒
𝐌𝐚́𝐣𝐮𝐬 14. 𝐖𝐚𝐥𝐞𝐬
- Tay. - simítottam a jobb kezemet a lány vállára. - Tay, megjöttünk ébresztő. - húztam ki a bal kezemet az övéből, majd az arcára simítottam.
- Mhmmm. Még öt percet. - dünnyögte
- Kapsz még öt percet csak előbb ki kéne szállj és akkor már az ágyadban tudsz aludni. - vizslattam az arcát. Vörös haja kócosa terült el a vállán, miközben lassan nyitogatni kezdte a szemét, így nem sokkal később szembe találtam magam az igézően kék szemeivel.
- Szia. - mosolyogtam rá.
- Szia. - mondta álomittas hanggal.
- Megjöttünk.
- Okés. - döntötte a fejét jobban a tenyerembe.
- Na, ne aludj vissza. - nevettem el magam.
- Nem fogok. - dünnyögte, majd lehunyta a szemeit.
- Látom. - mondtam, majd elkezdtem elhúzni a kezem, mire morcosan nézett rám.
- Esküszöm hagylak aludni, de jobb lenne, ha a saját ágyadban aludnál, nem?
- Mennyi az idő?
- Fél nyolc van.
- Maradsz? - kérdezte, mire összeráncolt homlokkal néztem rá.
- Tessék?
- Maradsz estére? Van vendég szobánk, ahol tudsz aludni és akkor nem kell álmosan vezetned plusz, ha jól viselkedsz még lehet enni is kapsz.
- Ez aztán kecsegtető ajánlat. - nevettem el magam idegesen.
- Akkor?
- Nem akarok zavarni és amúgy is szerintem apukád se örülne nekem.
- Ne keress kifogásokat Norris.
- De tényleg nem akarok zavarni.
- Ha zavarnál nem ajánlottam volna fel. Ne aggódj ezen. Apu is örülne neked, mert látná, hogy ki az egyik személy a sok közül akikkel teljesen idegen országba utazok.
- Ez biztos?
- Igen, de nem kötelező. Megértem, ha nem szeretnél maradni csak úgy érzem, hogy ennyivel tartozok.
- Nem tartozol semmivel Tay csak mosolyogj és ennyi. - mondtam lágyan, majd egy nagy adag levegőt kifújva bólintottam. - Maradok.
- Rendben. - mosolyodott el. A cuccainkat magunkhoz véve indultunk el a bejárati ajtó felé, amikor hirtelen megtorpant.
- Drágám álljunk csak meg egy pillanatra. Ha te Wokingban élsz és ott van házad akkor hogy is kerültél ma Oxfordba? - fordult felém.
- Oh, ughh az úgy volt... - kezdtem törni az agyam valami értelmes magyarázaton. - Szóval az úgy volt, hogy gondoltam találkozhatnánk, de nen írtál vissza, ezért összepakoltam és fifty-fifty alapon elindultam és a cuccaim azért vannak velem, mert ha elhajtottál volna befogadtattam volna magam anyuékkal. - hadartam el égő fejjel és hálát adtam az égnek, hogy már valamilyen szinten elkezdett sötétedni, így nem láthatta a paradicsom vörös fejem.
- Értem. - nevette el magát. - Aranyos. - jegyezte meg, majd elindult az ajtó felé újból. Csak nyugi Lando.
- Megjöttünk! - kiabálta el magát, mikor beléptünk a lakásba.
أنت تقرأ
𝐓𝐡𝐞 𝐜𝐮𝐫𝐞 𝐟𝐨𝐫 𝐦𝐞 𝐢𝐬 𝐘𝐨𝐮 /𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨 𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬/
أدب الهواة"- Én sem jó kedvemből vagyok itt! - vágta hozzám dühösen. - Ez esteben kibaszottul semmi értelme nem volt vissza jönnöd. - mondtam lenézően. " "- Álljunk meg egy pillantra. Most akkor ki vagy te pontosan? - kérdeztem teljesen összezavarodva és a t...
