𝐓𝐡𝐞 𝐜𝐮𝐫𝐞 𝐟𝐨𝐫 𝐦𝐞 𝐢𝐬 𝐘𝐨𝐮 /𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨 𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬/

𝐕 𝐄 𝐈 𝐍 𝐓 𝐈 𝐓 𝐑 𝐄 𝐒 - 𝐏𝐡𝐨𝐛𝐢𝐚𝐬

𝐓𝐀𝐘𝐋𝐎𝐑 𝐇𝐀𝐋𝐋

𝐌𝐚́𝐣𝐮𝐬 6. 𝐁𝐚𝐫𝐜𝐞𝐥𝐨𝐧𝐚

- Nem fog menni Mrs. Morgan. Ha ott lesz Lewadott tanárnő is akkor meghúznak a vizsgán. - dőltem hátra teljesen a székemen, miközben az egyik tanárommal volt meetes órám, hogy segítsen felkészülni az írásbelire és a szóbelis részre is. 

- Ugyan már Taylor! - nevette el magát. - Nagyon ügyes vagy, nem hiszem, hogy megbuktatna, sőt nem is tud, mert többen lesznek bent a szóbelis részen szóval ne aggódj ez miatt. - mondta biztatóan. 

- Kérdezhetek valamit, ami lehet, hogy nagyon goromba lesz, de elég sok valóság alapja van.

- Csak nyugodtan. 

- Mrs. Lewadott, hogy lehet tanár és pszichológus, ha nem tudja jól elvégezni a munkáját?

- Ezt hogy érted?

- Tanárnő tudja, hogy miért vagyok itt? 

- Hallottam róla. - mosolyodott el. 

- És ugye itt Lewadott dolgozik egy pilótával. A lényeg az, hogy ugye én is foglalkozok vele és eddig egyetlen egy alkalommal sem jött utána úgy hozzám, hogy valami pozitív dolog történt volna vele. Ha sikerült bármi pozitívan és felépítenie velem azt Lewadott kapásból lerombolja és így nem tudunk haladni, mert oké az ülések után minden rendben van vele és jól van, de Mrs. Lewadott olyan kétségeket ébreszt benne, amik eszébe sem jutnának és ez kiakasztó. - mondtam. 

- Most csak viccelsz, ugye? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.

- Nem. - ingattam a fejem. 

- És a srácot ez nem zavarja? Vagy ő nem jelezte még ezt?

- De, többször is szólt már a főnökének, aki beszélt Mrs. Lewadottal, de semmi. - sóhajtottam. - Nem zavarna ennyire alapból ez, de egy olyan sportban van, amit könnyen elronthat főleg, ha mentálisan nincs ott.

- Taylor, lassíts. Nagyon hadarsz.

- Bocsánat. - sóhajtottam.

- Történt még valami, hogy ennyire frusztrált vagy ma? - kérdezte felvonva a szemöldökét. Barna szemei és  mosolya melegséget árasztottak.

Mrs. Morganre bármikor számíthattam. Elsős korom óta tanít az egyetemen és ha lehet, tavaly anyu után szorosabb kapcsolatunk lett, mert ő meghallgatott és segített, hogy kevésbé érezzem azt az égető fájdalmat.

- Igen. - válaszoltam a kérdésére.

- Mesélj. - kulcsoLta össze az ujjait.

- A gimis osztály, ahol kisegítőként vagyunk, kicsit szét csúsztak a gondok. Van egy lány, Lima. Az utóbbi időben nem sokat volt suliban és ma sem volt órán, de most írt az osztályfőnöke, hogy egy darabig nem is lesz, mert kórházban van. Egy meccsen szerezett sérülés miatt került oda és amikor kivizsgálták nem csak meccsen szerzett sérülései voltak. Családon belüli erőszakra gondolnak, de Lima nem beszél. Még velem sem akart és nem tudom. Lima ilyen zárkózott vagy én vagyok egy olyan személy, akivel nem akar beszélni, mert nem vagyok rá alkalmas? - kérdeztem kétségbe esetten.

- Mrs. Lewadott benned is kételyeket ébreszt már?

- Nem, de...

- Nincs de Tay. Kiemelkedően teljesítesz és jók a jegyeid is. A vissza jelzések, amiket kapunk az osztályból rólad mind pozitívak és alig várják a következő órát veled.