𝐓𝐡𝐞 𝐜𝐮𝐫𝐞 𝐟𝐨𝐫 𝐦𝐞 𝐢𝐬 𝐘𝐨𝐮 /𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨 𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬/

𝐕 𝐄 𝐍 𝐈 𝐍 𝐓 𝐈 𝐒 𝐄 𝐈 𝐒 - 𝐒𝐡𝐞'𝐬 𝐛𝐚𝐜𝐤

𝐓𝐀𝐘𝐋𝐎𝐑 𝐇𝐀𝐋𝐋

𝐌𝐚́𝐣𝐮𝐬 10. 𝐎𝐱𝐟𝐨𝐫𝐝

Fáradtan sétáltam végig az egyetem folyosóján, miközben próbáltam valaki ismerőset kiszúrni a tömegben. Nem sokat aludtam az este, mert ideges voltam a mai nap miatt. Fekete farmert és fehér inget viseltem, ami csak még jobban azt üvöltötte, hogy a héten diplomázok és full ideg vagyok. Jó ezt mondjuk inkább már csak az arcomról lehetett leolvasni, de nem álltam messze egy jó kis pánikrohamtól. 

- Taylor! - hallottam meg a legjobb barátnőm hangját, mire felsóhajtottam, majd egy lusta mosolyra húztam az ajkaim és tárt karokkal vártam, hogy nekem rohanjon. 

- Nagyon hiányoztál. - mondta miközben a szuszt is kiszorította belőlem. 

- Érzem. - nevettem el magam, miközben végig simítottam a hátán.

-Mesélj el mindent. De tényleg mindent, mert nagyon kíváncsi vagyok és szeretném egy kicsit elterelni a gondolataim, mert rohadt ideges vagyok a vizsga miatt. - hadarta. 

- Nyugi Ami. Mindent elmondok, de előbb kávézzunk egyet. - mosolyogtam.

- Benne vagyok. Még úgy is van egy óránk az első vizsgáig. - bólintott.

- Egyébként hogy vagy? Nem igazán lehet téged elérni. - löktem meg a vállát szórakozottan.

- Na mert téged olyan egyszerű. - forgatta meg a szemét.

- Shhh! Én legalább foghatom arra, hogy elfoglalt voltam. - nevettem.

- Ez mondjuk igaz. - értett velem egyet. - Ő is itt van amúgy. Egy időben vagyunk vele beosztva.

- Hát ez a nap egyre csak fantasztikusabb. - motyogtam.

- Ne foglalkozz vele. Igazából azt terveztük Chasekkel, hogy este elmegyünk inni egy kicsit. Persze nem akarunk segg részegek lenni, de most te is itthon vagy és lehet menni. - mondta.

- Én benne vagyok, de akkor valamelyikőtök megszán és nála aludhatok, mert nem akarok hazáig taxizni vagy épp uberezni. - tartottam fel a kezem.

 - Mindenképp. - nevetett.

- Ami minden oké? Nagyon furcsa vagy? Máskor soha nem pörögsz ennyire. 

- Persze minden okés. - bólogatott hevesen.

- Oké. - néztem rá kételkedve.

- Na komolyan. - mosolygott rám.

- Várjunk. Ams. Rajtad műszempilla van? - néztem rá összehúzott tekintettel.

- Igen. Sokkal egyszerűbb, mint minden nap szempillaspirálozni. - mondta. Csak azért tartottam érdekesnek, mert pár hónappal ezelőtt még minden ilyen mű dolog ellen volt, de hát változunk nem? És nem is biztos, hogy valami rosszat jelent csak én vagyok parás.

- Ahogy jónak érzed. - mosolyogtam.

§§§

- Idd! Idd! Idd! - kántáltuk a tömeggel együtt.

- Hú baszki! - csapott az asztalra Chase, miután megivott mindent.

- Öcsém neked acél májad van. - mondta a másik gyerek, majd a kezét a szájára szorította.

- Gyere bajnok, táncoljunk. - nevetett Alice megragadva Chase karját és az enyémet. 

- Jövök. - nevettem vele együtt én is. Abból a pár pohár piából már most elég sok lecsúszott már és még csak este 11 van nagyjából.

- Ami merre van? - kiabálta fülembe.

- Nem tudom. Azt mondta mindjárt, de ez már vagy 1 órája volt. Lehet jobb lenne, ha megkeresnénk. - pillantottam a telefonomra, amin semmi üzenete vagy válasz nem jött tőle.

- Hol volt utoljára? - kérdezte botladozó nyelvel.

- Azt hiszem Chassel mentek a nappaliba és onnan a konyhába, ahonnan mi is jöttünk és ott mondta, hogy el kell menjen valahova, de siet vissza. - próbáltam elmagyarázni neki, ami nehezen ment, mert már nekem sem forogtak úgy a szavak, ahogy szerettem volna.

- Mosdóban?

- Nézzük. - bólogattam. - Vagy várj. Kérdezzük meg Chaset előbb, vele sokkal többet beszélt.

- Ez jó ötlet. De ő hol van most? Az előbb még itt volt velünk. - kezdett forgolódni.

- Ott. - mutatott egy pontra, majd abba az irányba kezdett húzni.

- Csajooook! - húzta el a szót Chase.

- Tudod, hogy hol van Ami? - kiabáltam túl a zenét.

- Ki? - hajolt közelebb hozzám.

- Ami.

- Az ki? - nézett rám értetlenül.

- A legjobb barátom. Tudod szőke haj, barna szem, alacsony.

- Ja a jó bige, aki mindig veled van. Nem tom. Szerintem egy palival van. Vagyis azt mondta, hogy azzal lesz, szóval ne keressétek. Felbukkan, majd amikor akar, mint ahogy az elmúlt bulikban is tette. - legyintett, mire az állam szinte a földet verdeste. Mint az elmúlt bulikban? Mióta van egy éjszakás kalandokban?

- Biztos ugyan arról a személyről beszélünk? - kérdeztem.

- Szerintem igen, de könnyen lehet, hogy keverem valamivel. 

- Valakivel. - javítottam ki.

- Ja igen, valamivel. - hát ez kész. Full K.O. a csávó.

- Mindegy, kösz Chase. - veregettem meg a vállát.

- Akkor most mi legyen? - kiabálta túl a zenét Alice.

- Nem tudom, igaz, amit Chase mondott?

- Van alapja. - húzta el a száját.

- Akkor semmit. Igyunk még valamit és utána táncoljunk. - mondtam. Ams nem ilyen. Nem ilyen volt. Fájt, hogy nem mondta el ezeket.

§§§

Egy ideje már táncolhattunk, amikor két mancs fonódott a derekam köré. Az elfogyasztott alkohol mennyiség miatt elsőre nem is törődtem vele csak a zenére figyeltem, de mikor megszólalt, mint akibe villám csapott olyan gyorsan léptem el tőle. 

- Már hiányoztál. - kiabálta a fülembe a zene miatt.

- Mégis mit csinálsz? - fordultam vele szembe dühösen, miközben megbicsaklott a nyelvem. 

- Csak gondoltam, hogy ide jövök köszönni neked olyan hosszú idő után. - vigyorgott, mire legszívesebben képen töröltem volna. 

- Nem kellett volna. - morogtam, majd megpróbáltam ellépni mellőle, de elkapta a karom.

- Most hova sietsz? 

- El tőled messze.

- Ugyan miért?

- Mert nem akarok beszélni veled idióta.

- Úgy látszik, ha részeg vagy akkor is ugyan annyira fel van  vágva  a nyelved. Ez tetszik. 

- Fantasztikus, de nem kérdeztem és örülnék, ha elengednél. - forgattam meg a szemem. 

- Abban mi lenne a jó nekem? Beszélgessünk Tay.

- Nem akarok veled beszélni Chris. 

- Akkor csinálhatunk mást is. 

- Undorító vagy és most engedj el. - rángattam a karom.

- Hát ha ennyire szabadulni akarsz akkor menj, de még nem végeztünk. - mondta, majd ellépett mellőlem és eltűnt a tömegben. Igazad van barom arc. Nem végeztünk, még tartozok egy szép nagy pofonnal ezért. 

§§§