𝐓𝐡𝐞 𝐜𝐮𝐫𝐞 𝐟𝐨𝐫 𝐦𝐞 𝐢𝐬 𝐘𝐨𝐮 /𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨 𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬/

𝐂 𝐔 𝐀 𝐓 𝐑 𝐎 - 𝐉𝐮𝐬𝐭 𝐭𝐚𝐥𝐤 𝐚𝐛𝐨𝐮𝐭 𝐰𝐡𝐚𝐭 𝐲𝐨𝐮 𝐰𝐚𝐧𝐭

𝐓𝐀𝐘𝐋𝐎𝐑   𝐇𝐀𝐋𝐋

𝐌𝐚́𝐫𝐜𝐢𝐮𝐬 23. 𝐁𝐚𝐡𝐫𝐞𝐢𝐧

- Szóval, ha jól értem csak addig vagy itt, amíg Lando jobban nem lesz? - kérdezte George, mikor másnap együtt reggeliztünk.

- Lényegében igen. - bólintottam. Vörös hajamat egy laza lófarokba fogtam, hogy ne zavarjon evés közben.

- Remélem kell egy pár hónap neki. Mármint nem rossz indulatból csak jó fejnek tűnsz és szimpatikus vagy. - hadonászott.

- Majd kiderül, ha beszélek vele egyszer normálisan. - rántottam vállat.

- Kemény dió a kisgyerek. - ingatta meg a fejét nevetve.

- Nem egy idős veled? - ráncoltam a homlokom.

- Fogjuk rá. Több, mint egy év van köztünk.

- Vagyis az azt jelenti, hogy?

- Én idén lettem 23 és Lan, csak idén lesz 22. Még 21 a kis törpe. - felelte.

- Jól érzem, hogy ezért szét van szívatva? - kuncogtam.

- De csak azért, hogy érezze a törődést. - nevetett már a pilóta is.

- Jó, oké értem. - vettem nagy levegőket, hogy lenyugodjak. - De akkor neked is ez az második éved vagy már...?

- Nem, ez a harmadik nekem is. - ingatta a fejét.

- És ez pontosan miért jó? Bocsi, nem vagyok jártas ebben a témában, de persze, ha akarsz beszélhetünk másról is. - mondtam.

- Ugyan már! Egy pilóta másról sem beszél szívesebben, mint autókról. - felelte egy félmosollyal.

- Akkor figyelek.

§§§

- Miről szeretnél beszélni? - kérdeztem Landotól délután.

- Mi az, hogy miről szeretnék beszélni? - ráncolt a homlokát. - Nincs témád, amiről faggathatnál? - kérdezte egy kissé ellenségesen.

- De akadna több is, de arról beszélsz amiről akarsz. Ha olyat erőltetek rád, amiről nem szívesen vagy egyáltalán nem akarsz beszélni akkor jóval nagyobb eséllyel fogsz hazudni, mint egy normál esetben, ezért így nincs értelme. - mondtam.

- Szóval, ha nem akarok beszélni akkor csendben ülünk itt egy órát?

- Nem. Azt azért nem. - nevettem el magam. - Akkor nyilván hozom az unalmas és száraz témákat.

- Ezt még mindig nem értem teljesen. - rázta meg a fejét. - Lényegében akkor beszélhetünk arról is, hogy miért a zöld zokni a kedvencem? Vagy, hogy csúnyán elvertek egy játékban? - nézett rám bizonytalanul.

- Igen. Ez a lényege az egésznek. El sem hiszed, hogy az ilyen basic infók is mennyi mindent képesek elárulni az emberről. - tettem keresztbe a lábam.

- De akkor így mi értelme van ennek az egésznek? Nem azt kéne elérned, hogy minél előbb elmondjak minden szarságot, ami velem van?

- Dehogynem, de ennek sokkal több haszna van, mint annak, hogy minden előzmény nélkül bele csapunk a lecsóba. Bármennyire is hihetetlen, de én tényleg nem adok tovább semmit, amit elmondasz. Röviden, tömören összefoglalom, de a teljes sztorit soha senki nem fogja megtudni. A legtöbb pszichológusnak sikerül elérni, hogy megbízzanak bennük, de nagyon hamar elvesztik azzal, hogy igagazából átvágják őket ezzel. Nekem is az a célom, hogy megbízz bennem, de az fontosabb, hogy hosszútávon és ne csak egy hétig, mert akkor dobhatunk mindent a kútba. - magyaráztam a brit fiúnak.