𝐓𝐡𝐞 𝐜𝐮𝐫𝐞 𝐟𝐨𝐫 𝐦𝐞 𝐢𝐬 𝐘𝐨𝐮 /𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨 𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬/

𝐎 𝐍 𝐂 𝐄 - 𝐓𝐨𝐨 𝐭𝐢𝐫𝐞𝐝

𝐋𝐀𝐍𝐃𝐎 𝐍𝐎𝐑𝐑𝐈𝐒

𝐚́𝐩𝐫𝐢𝐥𝐢𝐬 1. 𝐖𝐨𝐤𝐢𝐧𝐠

- Na akkor Lando jó lesz neked a Happy Meal menü?

- Tökéletes. - vigyorogtam.

- Kattant banda. - csóválta a fejét Liv. - Addig menekülj, amíg még tudsz. - súgta Taylornak, de egy kicsit hangosabban, hogy mi is meghalljuk.

- Naa! - hördültem fel.

- Idáig nincs gond velük, szóval még nen menekülök. - nevetett fel Taylor.

- Csupa öröm hallani. - húztam az agyát direkt.

- Pontosítok. Daniellel nincs baj. Ő jó arc. - nézett rám összeszűkített szemmel.

- Na, ne most civakodjatok. Éhen halok. - mondta Oli, mire csak elnevettük magunkat.

- Taylor van beceneved? - kérdezte tőle Daniel, mikor a kajánkkal ültünk egy asztalnál.

- Aha. Az öcsém állandóan Yatenek hív, de a Tay az, amit a legtöbbet használok.

- Hány éves az öcséd? - kérdezte Oli, miközben neki álltunk enni.

- 14, jövőre már gimis lesz. - mondta mosolyogva.

- Ő is az Oxfordra fog suliba járni? - kérdeztem.

- Nem, ő marad Walesben.

- Értem. - motyogtam és újabb adag sült krumplit vettem a számba.

- Kiengedsz? - böködte meg Oli Daniel karját, aki azonnal fel is állt.

- Baj van? - kérdezte egyből aggódva.

- Csak pisilek.

- Mindent így túl aggódsz? - kérdezte tőle Taylor, miután Oli elment.

- Neem. - húzta el a szót, miközben a fejét ingatta.

- Nem-e? - cukkoltam őt.

- Jó na. Volt már elég baj, nem hiányzik, hogy legyen velük valami. - mondta.

- Hányadik hétben van?

- 21.

- Akkor már tudjátok, hogy kisfiú vagy kislány lesz-e, nem?

- Az orvos tudja. Mi úgy beszéltük meg, hogy szülésig meglepetés legyen.

- Ez aranyos. - motyogta Taylor.

- De azért egy kicsit remélem, hogy fiú lesz, mert akkor követheti az én utam.

- Hogyne, hogy érte is aggódjak, mint a te hülye fejedért? - ért vissza Oli és felhúzott szemöldökkel nézett Danielre.

- Mondtam már, hogy értem nem kell aggódni. - morogta.

- Ezt soha ne mond Daniel. Ezzel csak rontasz a helyzeten. - mondtam neki.

- Tud valamit Lando, tanulhatnál tőle. - borzolta össze Dan haját, majd leült.

§§§

- Basszus! - nézett az órájára Taylor. - Nekem el kéne induljak. Három órás, majdnem négy órás út áll még előttem. - mondta és a cuccai után nyúlt.

- Kicsit eldumáltuk az időt. - húzta el a száját Oli. Valóban így volt, mert délután 5 óra is elmúlt és mi még egy parkban ültünk, mert miért is ne?