𝐓𝐀𝐘𝐋𝐎𝐑 𝐇𝐀𝐋𝐋
𝐌𝐚́𝐣𝐮𝐬 14. 𝐎𝐱𝐟𝐨𝐫𝐝
" - Nem éri meg. - suttogta a fülembe, miközben szorosabban tartott. - Gyere. - próbált visszafelé húzni, de nem hagytam magam.
- Lando engedj el! - morogtam, miközben a kezét próbáltam lehámozni magamról.
- Nem. - mondta, majd megemelve elindult vissza az autójához.
- Tegyél már le!
- Érts már meg, hogy nm éri meg. Ez egy hülye barom és nem kell miatta bajba keverned magad megint. Egyáltalán nem igaz, amit mond. Hagyd lógva Taylor.
- De fáj! - mondtam már szomorúan, mintsem dühösen.
- De nem igaz és ezt mindenki tudja. - engedett a szorításán lassan, mikor a lábam újra a földet érte. Most már nem akartam vissza menni, sokkal inkább eltűnni szerettem volna. - Kérlek szállj be. - mondta lágyan, mire csak bólintottam és szótlanul beültem a sport autóba. "
- Megvagy? - kérdezte Lando, de még nem indultunk el.
- Nem. - ingattam meg a fejem, majd az ablaknak döntöttem azt.
- Egy ölelést? - kérdezte, de válaszul csak egy újabb fejrázást kapott. - Tay.
- Haza viszel kérlek? - néztem rá könnyes szemekkel.
- Persze. - bólintott.
- Sajnálom.
- Mit? - kérdezte értetlenül.
- Hogy ütögettelek.
- Ugyan már, meg se éreztem. - legyintett. - Viszont a címed beírod?
- Uhumm. - dünnyögtem, miközben elvettem tőle a telefonját.
- Lehet sokáig fog tartani, mert ilyenkor elég nagy dugók szoktak lenni, főleg pénteken.
- Nem tartalak fel ezzel?
- Nem. - pillantott rám mosolyogva, majd visszanézett az útra.
- Biztos?
- Igen.
- Oké. - sóhajtottam.
- Amúgy ki volt a tag? Már nem azért, de elég gyász képe volt. - mondta, mire halványan elmosolyodtam.
- Chris. Vele bunyóztam még anno. Tudod, aki csak apu miatt van itt.
- Vele? De hát csórikámra ránézek és rendesen a szívroham kerülget, mert jön egy kisebb fajta szél és felkapja aztán helloszia neki. Olyan, mintha most lopták volna a nádasból a tagot. - fintorgott, mire elnevettem magam.
- Te jó ég! Ezt mégis honnan szedted? - utaltam a szövegre.
- Nem tudom csak úgy jött. Szerinted miért van mindig mellettem Charlotte interjúk alatt?
- Kész vagyok. - nevettem még mindig.
- De most komolyan. - kezdte diplomatikus hangsúllyal, amiért érdeklődve pillantottam rá, miközben ő az utat figyelte. - Ha van nála egy esernyő és hirtelen jön egy széllöket akkor ő Mary Poppins?
- Neeee. - tettem a kezemet a számra, hogy csillapítsam a nevetésem. - Nem bírom. - mondtam és szinte már a könnyem is kifolyt.
- Jó befejeztem. - nevetett ő is.
ÅÄ°MDÄ° OKUDUÄUN
ðð¡ð ðð®ð«ð ððšð« ðŠð ð¢ð¬ ððšð® /ððð§ððš ððšð«ð«ð¢ð¬/
Hayran Kurgu"- Ãn sem jó kedvembÅl vagyok itt! - vágta hozzám dÃŒhösen. - Ez esteben kibaszottul semmi értelme nem volt vissza jönnöd. - mondtam lenézÅen. " "- Ãlljunk meg egy pillantra. Most akkor ki vagy te pontosan? - kérdeztem teljesen összezavarodva és a t...