𝐓𝐡𝐞 𝐜𝐮𝐫𝐞 𝐟𝐨𝐫 𝐦𝐞 𝐢𝐬 𝐘𝐨𝐮 /𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨 𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬/

𝐃 𝐈 𝐄 𝐙 - 𝐋𝐮𝐧𝐜𝐡

𝐓𝐀𝐘𝐋𝐎𝐑 𝐇𝐀𝐋𝐋

𝐚́𝐩𝐫𝐢𝐥𝐢𝐬 1. 𝐁𝐚𝐡𝐫𝐞𝐢𝐧

- Ilyet tarthatnánk többször is. - mondta Lando, mikor végeztünk.

- Akkor gondolkozok, majd még ilyeneken. - mondtam, miközben becsuktam magam mögött az irodám ajtaját.

- Daniel nem is mondta, hogy itt lesz Oli. - motyogta Lando.

- Ki? - ráncoltam a homlokom.

- Olivia, Daniel barátnője. - biccentett előre, ahol az ausztrál egy alacsony, barna hajú lányt ölelt magához.

- Azt hittem csak pletyka. Vagyis nem sok ilyet olvasok el, de ott még csak találgatások voltak.

- Milyen őskori cikket találtál te? - nevetett ki a brit. - Na jó tudod mit? Legközelebb én beszélek és te tanulsz. Elmondom, majd röviden, hogy ki kicsoda és milyen. 

- És ha engem nem érdekel? - kérdeztem, mire szórakozott felhúzta a szemöldökét.

- Akkor, majd csak figyelj. 

- Hozok, majd kispárnát, nehogy bealudjak. - cukkoltam.

- Jól van elmehetsz a fenébe. - lökte meg a vállam nevetve. 

- Csak utánad Lando.

- Gyere inkább. Mutatkozz be Olinak. - lökött még egyet a vállamon, mire bokán rúgtam.

- Tudod te ki az anyámat lökdöss te Norris! - morogtam, mire hangosan elnevette magát, ezért Daniel és a barátnője felénk néztek. - Szép, most még be is égetsz. - forgattam meg a szemem.

- Taylor had mutassam be a csodálatos barátnőmet. Olivia Hocky. -mondta csillogó szemekkel az ausztrál. 

- Szia. - mosolygott rám. - Mint már Dan mondta, Olivia.

- Taylor Hall. - fogadtam el a felém nyújtott kezét. 

- Hogy vagytok? - kérdezte Lando, mire értetlenül néztem rá. 

- Most lépünk a negyedik hónap elejébe szóval már nem olyan egyszerűek a dolgok. Egyre többet mocorog. Főleg, ha sétálunk és Daniel végig magyaráz. Akkor ott nincs kegyelem, de szerencsére még nem fájnak a rúgásai. - simította a kezét a gömbölyödő pocakjára, amit a bő póló idáig eltakart. Meglepetten, majd mosolyogva pillantottam rájuk. 

- Meg este is aktív tud lenni. Néha igazán vicces, ahogy Liv aludna, de ő még mindig elemében van.

- Lehet, ha befognád a csőröd ő is aludna. - forgatta meg a szemét Olivia nevetve, ami minket is nevetésre késztetett.

- Inkább nem is mondok többet. - ingatta meg a fejét az ausztrál, majd mosolyogva egy puszit nyomott a lány fejére.

- Szerintem se, inkább menjünk kajálni, mert a gyereked megint éhes. 

- Jöttök ti is? - kérdezte tőlünk Daniel.

- Ha te fizetsz. 

- Kaphatsz egy gyerek menüt, ne aggódj.

- Legyen benne csirke falat. - tartotta fel a mutató ujját.

- Az nem rajtam múlik. Liv mondja, hogy mit enne és oda megyünk.

- Taylor te jössz? - nézett rám kérdőn. Az órámra pillantva láttam, hogy még csak dél múlt 12 perccel szóval, ha még egy vagy max másfél el is esznek akkor is emberi időben ér haza.